Képviselőházi napló, 1875. IV. kötet • 1876. január 14–február 15.
Ülésnapok - 1875-74
128 74,. országos ülés január 20. 1876. radék kölcsön felvételéről szóló 1875. évi XLIX. törvényczikk tárg alkalmával volt szerencsém előadni az ezen kölcsön megkötése egyik czélja, a kincstárt utalványok beváltásának megkezdése iránti nézeteimet. Kifejtettem azon alkalommal, hogy én a rövid lejáratú, az ingatlan államjavak lekötése mellett még külön biztositókkal is biró 153 milliós kölcsönt valamennyi eddigi hitelmiveleteink közt hitelünkre a legterhesebbnek, pénzügyünk rendezése egyik legnagyobb akadályának tekintem, s ennélfogva kijelentettem már akkor is, hogy az igen t. pénzügjaninister ur azon nézetét, azon eszméjét, a mely szerint ezen kölcsön convertálására törekszik, még a kölcsön lejárta előtt is: magam részéről helyesnek és ezélszerünek tartom ; de kijelentettem ugyanakkor azon meggyőződésemet is, hogy csak a convertálási miveletnek tervszerű s egész kiterjedésében való keresztülvitele fogja meghozni a hazára a kivánt gyümölcsöket és fentartottam a conversio módozatai iránti nézetein előadását akkorra, a midőn az 1875. évi XLIX. törvényczikk 6. §-a értelmében az ezen convertálási módozatnak megállapítására vonatkozó törvényjavaslat a t ház elé fog terjesztetni. A jelenleg tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot én az 1875 évi XLIX. törvényczikk b'. §-a által kilátásba helyezett törvényjavaslatnak egyátalában nem tekinthetem. Ezen törvényjavaslat nem tartalmaz egyátalában a conversio módozata iránt sommit; nem tartalmaz az egyátalában semmivel többet, mint a nyolczvan millió járaclék-kölcsön megkötésről szóló törvényjavaslat és én e tekintetben a magam részéről teljesen egyetértek Simonyi Ernő t. képviselő társammal, hogy ezen törvényjavaslat azon szövegezésben, a mint a ház előtt fekszik: teljesen fölösleges. Az én meggyőződésem szerint ugyanis azon miveletek, melyeket az igen t. pénzügyminister ur keresztül vinni szándékozik: ezen törvényjavaslat nélkül is keresztül viheti, a 80 millió járadék-kölcsönről szóló törvényre támaszkodva keresztül viheti s igy mint fölösleges, mint hiányt nem pótló törvényjavaslat: az én nézetem szerint nem is felel meg a czélnak. És én megvallom t. ház, hogy e törvényjavaslatra nézve annyiból is van aggodalmam, a mennyiben ezen törvényjavaslatnak törvényerőre emelése az 1875. évi XLIX. törvényczikk 6-dik §-ának rendelkezésével ellentótben áll. Az emiitett törvényczikk 6. §-a világosan és határozottan rendeli, hogy a kincstári utalványok beváltásának módozatai iránt külön törvény fog intézkedni és én megvallom, hogy reám és több t. képviselőtársaimra is, kik a conversio eszméjét helyesnek találtuk ; de kik azon meggyőződésből indultunk ki, hogy csakis a conversionak helyesen, czélszerüen, tervszerüleg ós egész kiterjedésében való keresztülvitele biztosithatja a czélt, hogy azoknak, kik a conversio módozataira is nagy súlyt fektettek, kik benne oly pénzügyi műveletet láttak, mely esetleg pénzügyi haszonnal, de kárral is lehet összekötve: megvallom reám nézve a törvényjavaslat 6-ik §-ának ezen rendelkezése megnyugtató hatással volt, a mennyiben biztosítva volt azon jogom a conversio módozataihoz hozzászólhatni akkor, a midőn az igen t. pónzügyminister az ez iránti javaslatát a törvény rendelkezése értelmében, a ház elé terjeszti. S én megvallom, hogy aggodalmaim vannak, nehogy ezen most előterjesztett törvényjavaslat oda magyaráztassók, mintha az által a kormánynak 1875. XLIX. törvényczikk 6. §-ában foglalt kötelezettsége, e conversio módozatai iránt törvényjavaslatot terjeszteni a ház elé, alteráltatni fogna. Ha tehát a pénzügyminister ur ezen törvényjavaslatnak, mely pedig nézetem szerint fölösleges, törvényerőre való emelésére bármily oknál fogva súlyt fektet: én annak törvényre való emelését a magam részéről nem ellenzem; mert azt nem tekintem egyébnek, mint a 80 milliónyi járadékkölcsön-törvóny eddigi következményének; de egyik fölösleges, elhagyható következményének; nem ellenzem, hogy azon törvényjavaslat törvényerőre emeltessék; azonban világos és határozott kikötésével annak, hogy ezáltal a 80 milliónyi járadék-kölcsön felvételéről szóló 1875: XLIX. t.-cz, 6-ik §-ában foglalt ezen rendelkezés, mely szerint a kincstári jegyek beváltásának módozatai iránt külön törvény intézkedik: egész kiterjedésében, teljes mértékben hatályban maradjon. Eagaszkodnoin kell pedig ennek világos és határozott kijelentéséhez, már csak azért is: mert én nem tehetek róla, de előttem ugy látszik, hogy azon pénzügyi csoport, mely a járadék-kölcsön közvetítésére vállalkozott, a mely a kölcsönt átvette, s a mely ez előzmények ós viszonyok hatalmánál fogva majdnem vetélytárs nélkül áll ma a magyar-állam pénzügyeinek ellátásánál, hogy mondom, azon pénzügyi csoport a conversio további keresztülvitele alkalmával, és az abból folyó hitelműveletek lánczolatában, saját érdekének egyik monopóliumát fogja bírni és ezáltal talán elfognák érni azon czélt, t. i. a conversio keresztülvitelét, mi a magyar állam-hitelre mindenesetre előnyös leend; de talán és igen könnyen kifog siklani kezeink közül a conversionak, mint pénzügyi műveletnek lehető előnye, a melyre pedig az állam pénztárának szintén nagy szüksége van. Én tehát a törvényjavaslatnak, bár azt, mint magam kifejtettem és Simonyi t. képviselőtársam is kifejtette, fölöslegesnek tartom, törvényre való emelését nem ellenzem; de az 1875: XLIX. t.-cz.
