Képviselőházi napló, 1875. IV. kötet • 1876. január 14–február 15.

Ülésnapok - 1875-74

128 74,. országos ülés január 20. 1876. radék kölcsön felvételéről szóló 1875. évi XLIX. törvényczikk tárg alkalmával volt szeren­csém előadni az ezen kölcsön megkötése egyik czélja, a kincstárt utalványok beváltásának meg­kezdése iránti nézeteimet. Kifejtettem azon alka­lommal, hogy én a rövid lejáratú, az ingatlan ál­lamjavak lekötése mellett még külön biztositókkal is biró 153 milliós kölcsönt valamennyi eddigi hitelmiveleteink közt hitelünkre a legterhesebbnek, pénzügyünk rendezése egyik legnagyobb akadá­lyának tekintem, s ennélfogva kijelentettem már akkor is, hogy az igen t. pénzügjaninister ur azon nézetét, azon eszméjét, a mely szerint ezen köl­csön convertálására törekszik, még a kölcsön le­járta előtt is: magam részéről helyesnek és ezél­szerünek tartom ; de kijelentettem ugyanakkor azon meggyőződésemet is, hogy csak a convertálási miveletnek tervszerű s egész kiterjedésében való keresztülvitele fogja meghozni a hazára a kivánt gyümölcsöket és fentartottam a conversio módo­zatai iránti nézetein előadását akkorra, a midőn az 1875. évi XLIX. törvényczikk 6. §-a értelmében az ezen convertálási módozatnak megállapítására vonatkozó törvényjavaslat a t ház elé fog ter­jesztetni. A jelenleg tárgyalás alatt levő törvényjavas­latot én az 1875 évi XLIX. törvényczikk b'. §-a által kilátásba helyezett törvényjavaslatnak egy­átalában nem tekinthetem. Ezen törvényjavaslat nem tartalmaz egyátalá­ban a conversio módozata iránt sommit; nem tar­talmaz az egyátalában semmivel többet, mint a nyolczvan millió járaclék-kölcsön megkötésről szóló törvényjavaslat és én e tekintetben a magam ré­széről teljesen egyetértek Simonyi Ernő t. képvi­selő társammal, hogy ezen törvényjavaslat azon szövegezésben, a mint a ház előtt fekszik: teljesen fölösleges. Az én meggyőződésem szerint ugyanis azon miveletek, melyeket az igen t. pénzügyminis­ter ur keresztül vinni szándékozik: ezen törvény­javaslat nélkül is keresztül viheti, a 80 millió já­radék-kölcsönről szóló törvényre támaszkodva ke­resztül viheti s igy mint fölösleges, mint hiányt nem pótló törvényjavaslat: az én nézetem sze­rint nem is felel meg a czélnak. És én megvallom t. ház, hogy e törvényjavaslatra nézve annyiból is van aggodalmam, a mennyiben ezen törvény­javaslatnak törvényerőre emelése az 1875. évi XLIX. törvényczikk 6-dik §-ának rendelkezésével ellentótben áll. Az emiitett törvényczikk 6. §-a világosan és határozottan rendeli, hogy a kincstári utalványok beváltásának módozatai iránt külön törvény fog intézkedni és én megvallom, hogy reám és több t. képviselőtársaimra is, kik a conversio eszmé­jét helyesnek találtuk ; de kik azon meggyőződés­ből indultunk ki, hogy csakis a conversionak he­lyesen, czélszerüen, tervszerüleg ós egész kiterje­désében való keresztülvitele biztosithatja a czélt, hogy azoknak, kik a conversio módozataira is nagy súlyt fektettek, kik benne oly pénzügyi műveletet láttak, mely esetleg pénzügyi haszonnal, de kárral is lehet összekötve: megvallom reám nézve a tör­vényjavaslat 6-ik §-ának ezen rendelkezése meg­nyugtató hatással volt, a mennyiben biztosítva volt azon jogom a conversio módozataihoz hoz­zászólhatni akkor, a midőn az igen t. pónzügymi­nister az ez iránti javaslatát a törvény rendelke­zése értelmében, a ház elé terjeszti. S én megvallom, hogy aggodalmaim vannak, nehogy ezen most előterjesztett törvényjavaslat oda magyaráztassók, mintha az által a kormány­nak 1875. XLIX. törvényczikk 6. §-ában foglalt kötelezettsége, e conversio módozatai iránt tör­vényjavaslatot terjeszteni a ház elé, alteráltatni fogna. Ha tehát a pénzügyminister ur ezen törvény­javaslatnak, mely pedig nézetem szerint fölösleges, törvényerőre való emelésére bármily oknál fogva súlyt fektet: én annak törvényre való emelését a magam részéről nem ellenzem; mert azt nem tekintem egyébnek, mint a 80 milliónyi járadék­kölcsön-törvóny eddigi következményének; de egyik fölösleges, elhagyható következményének; nem ellenzem, hogy azon törvényjavaslat törvény­erőre emeltessék; azonban világos és határozott kikötésével annak, hogy ezáltal a 80 milliónyi járadék-kölcsön felvételéről szóló 1875: XLIX. t.-cz, 6-ik §-ában foglalt ezen rendelkezés, mely szerint a kincstári jegyek beváltásának módozatai iránt külön törvény intézkedik: egész kiterjedésében, teljes mértékben hatályban maradjon. Eagaszkodnoin kell pedig ennek világos és határozott kijelentéséhez, már csak azért is: mert én nem tehetek róla, de előttem ugy látszik, hogy azon pénzügyi csoport, mely a járadék-kölcsön közvetítésére vállalkozott, a mely a kölcsönt át­vette, s a mely ez előzmények ós viszonyok ha­talmánál fogva majdnem vetélytárs nélkül áll ma a magyar-állam pénzügyeinek ellátásánál, hogy mondom, azon pénzügyi csoport a conversio to­vábbi keresztülvitele alkalmával, és az abból folyó hitelműveletek lánczolatában, saját érdekének egyik monopóliumát fogja bírni és ezáltal talán elfognák érni azon czélt, t. i. a conversio keresztülvitelét, mi a magyar állam-hitelre mindenesetre előnyös leend; de talán és igen könnyen kifog siklani kezeink közül a conversionak, mint pénzügyi mű­veletnek lehető előnye, a melyre pedig az állam pénztárának szintén nagy szüksége van. Én tehát a törvényjavaslatnak, bár azt, mint magam kifejtettem és Simonyi t. képviselőtársam is kifejtette, fölöslegesnek tartom, törvényre való emelését nem ellenzem; de az 1875: XLIX. t.-cz.

Next

/
Thumbnails
Contents