Képviselőházi napló, 1875. IV. kötet • 1876. január 14–február 15.

Ülésnapok - 1875-73

122 78. országos ülés január 19. n> 6. Meglehet, hogy azok, kik még ma is hagyományos hajlamokból táplálkoznak, ha nem is idegenséget, de mindenesetre elfogultságot éreznek a városi elem irányában: tudják meg hát ők, hogy e városi elem érzi ma már saját erejét, s elutasít magától oly mechanikai uivellirozást, a mely jogegyenlőségnek nevezi, ha egyenlő kötelezettségeket ró azokra is, kik e kötelezettséget könnyen viselhetik el, — miként megyéink el fogják viselhetni e közigazgatási bizottságot — még azokra is, kikre e kötelezettség aránytalanul fokozza helyzeteknek nehézségeit. Ezt fogja tenni e javaslat a városokkal. Pedig, ne higyjék önök, uraim, hogy a városi elem ma az, a mi volt 1848, előtt e hazában. Nem a czéhrendszer maradványa a városi elein többé: egész magyar művelődésünknek, társadalmuniinak, közgazdaságunknak, az egész magyar nemzetnek képe ma már egy-egy nagyobb hazai város kicsinyben. (Egy hang a középen : Például Nagy-Szeben!) Igen Nagy-Szebentől is tanulhatunk e részben valamit. Én legalább azt hiszem, hogy ha belátjuk, sőt napról-napra mind jobban és jobban érezzük, mennyire szükségünk van nekünk magyaroknak e haza összves nemzetiségeivel szemben a valódi testvéries egyetértésre: akkor nem tehet rósz szolgálatot, feledve a multakat, szem előtt lebegtetni azt, a mit egy, ugy gondolom, éppen n.-szebeni eredetű alapító Szászsebesen a diszes tanoda homlokzatára vésetett, hogy: „Bildung ist Frédiéit." Ismétlem, Magyarország városai, Magyarország városi eleme behatóbb figyelmet vár el tőlünk törvényhozóktól, és én kérem is Önöket uraim! egész bensőséggel, hogy "karoljuk föl városaink ügyét nagyobb közvetlenséggel. Sanyarú földmivelési viszonyaink, hogy ne mondjam, saját hibáink folytán a súlypont a magyar vidék birtokos osztályától már rég áthelyezkedett főbb városainkba, vidéki magyar birtokosaink nagyresze a közgazdasági áramlat hatása alatt már is behúzódott városainkba. Helyesen tette; ott fog legtöbbet tehetni az öröklött és bevándorlóit városi elem fölfrissitésére és elmagyarositására: egygyel több ok, hogy vétkezzük le a városi elem irányában eddigi közömbösségünket; de ne halaszszuk a méltó regeneratiót holnapra, mert félő, ha nem fogjuk városainkat törvényhozásilag okszerű ápolásban részesíteni, addig a meddig azok fejlődése a messze jövőre is — daczára Keleteurópa vajúdó államalakulásának — Magyarország számára leköthető : akkor daczára minden hagyományos dicsőségnek beállhat azon analógon, melyre Éber t. képviselő ur utalt: csakhogy fájdalom azon esetben nem a Magyarország majdani maradványa lesz minden hazafisága mellett is majd azon angol elem, a mely önkormányzatát annyi néptömeg fölött gyakorolja; hanem a majdan közgazdasági nyomorunk folytán mind inkább és inkább beburjánzó idegen elemmel szemben előbb-utóbb egyéb nemzetiségeink társaságában aligha nem nekünk fog jutni azon szerep, mely ama vállalkozó angolokkal szemben Hindosztán benszülötteinek jutott. Pártolom Zsedényi Ede indítványát. (Helyeslések.) Elnök: Én nem éreztem magam jogosultnak arra, hogy a képviselő urat beszédében meggátoljam, ámbár azon idő, mely az interpellátió beadására a mai ülésre kitűzve volt, már el is telt. Kérdem a t. házat: kivánja-c, hogy Trauschenfels képviselő ur interpellátióját most tegye meg. (Felkiáltások: Most!) Trauschenfels Emil: Azon interpellátiónak, melyet a t. igazságügyminister úrhoz leszek intézendő, tárgyát van okom komolynak ós kényesnek nevezni. Komolynak nevezni azért: mert az igazságszolgáltatás terén oly eseményeket mutat fel e tárgy, melyek tanúsítják, hogy azok, kik a törvények védelmére lettek volna hivatva: azokat megsértették. Kényesnek pedig nevezem azért: mivel nyelvkérdés forog fenn és több évi sajnos tapasztalásomnál fogva meggyőződtem arról, hogy valahányszor elvtársaim részéről e kérdés körül felszólalás törtónt e házban : a t. ház kedélyét kellemetlenül érintette. Azért én késtem ezen interpellátió behozatalával; bár azon események, melyekre vonatkozik: már hetekkel ezelőtt történtek. Minthogy azonban látom, hogy a t. ház többi tagjai figyelmét elkerülték ez események: kénytelen vagyok felszólalási jogommal élni, egyszersmind szem előtt tartván az interpellátió kényes tárgyát és mindent kerülvén, a mi netalán a kedélyeket zavarhatná, hogy e szempontnak legczélszerübben eleget tegyek, felolvasom magát az interpellátiót. (Olvassa). Interpellátió az igazságügyminister úrhoz. A lejárt 1875. utolsó heteiben több elsőfolyaniodásu kir. törvényszék, mint a fehértemplomi, a verseczi, a segesvári és brassói kir. törvényszékek elhatározták, hogy az ügyvédek akár szóbeli, akár írásbeli hivatásos közbenjárását törvényszékeiknél azontúl csak ugy fogják elfogadni, ha azok kizárólagosan a magyar nyelvet használandják hivatásos eljárásukban. (Helyeslés). Kérem, méltóztassanak végig hallgatni. Minden kételyt kirekesztő biztos hirek szerint a fent emiitett kir. törvényszékek ezen határozataikat foganatba is vették már. (Helyeslés). Kérem, méltóztassanak végig hallgatni. Jelesen a brassói kir. törvényszék 1875. deczember hó 9-én tartott teljes üléséből keltezett következő határozatáról tudósítja az ottani ügyvédi kamarát: Az 1868. XLIV. és az ide tartozó törvények értelmében, ügyvédek által ellenjegyzett beadva-