Képviselőházi napló, 1875. IV. kötet • 1876. január 14–február 15.
Ülésnapok - 1875-73
118 78. országos ülés január 19. 1876. Engedelmet kérek, ott a hol oly példák állanak előttünk, mint Besztercebánya, Kézsmárk, és mint a szepesi és erdélyi városok általában: azt hiszem, azt a mit mondottam nagyon könnyen megfogja engedni, még ha ellenkező nézpontból indul is ki, mert legalább az adatok és tények igy állanak. Igen, t. képviselőház! ezen beolvasztást illetőleg, hogy ha be is fogja bizonyítani a tapasztalat, hogy a javaslat kivihetetlen: ez nem menthet fel bennünket azon kötelesség alól, hogy gátoljunk meg oly törvényhozási eselekvényt, mely költséggel jár mindenesetre, és addig, mig a beolvasztás bekövetkezik, költséget okoz az illető törvényhatóságnak, költséget okoz az állampénztárnak, és a mi még ennél roszabb, daczára rósz pénzügyi helyzetünknek, előfogja idézni azt, hogy ezen törvényhatóságokban az ily administratió véghetetlen kárára az iparnak, kereskedelemnek, s a hitelnek a belföld és külföld előtt egyiránt romlásunkra vezet. De még fontos egyéb ok is van t ház, nemcsak ilyen egyoldalú, mely csupán a kisebb törvényhatóságok viszonyaiból állítja ki azon érvet, mely e tekintetben a városoknak ezen törvény alá vonása ellen harczol. Még azon esetben is, ha oly módositvány adatnék be, hogy a kisebb városok mindjárt beolvasztatnak ós csak a nagyobbak maradnak meg: még akkor is, egy nagy érv állna ellenem, ha elhatároztam volna magamat, hogy rászavazok. S ezen érv azt mondja, hogy daczára azon magyarázatnak, melyet a ház közigazgatási bizottsága adott; daczára annak, hogy a ház közigazgatási bizottsága kimondta, miszerint a törvényhatósági „vagyon kezelésre nézve a közgyűlés, illetőleg a városi tanácsnak eddigi törvényes hatásköre továbbra is fentartatik" ; daczára mondom ennek: én ugy vagyok meggyőződve, és kérem egész alázattal a felvilágosítást, ha nem igy van, — hogy az illetőségi összeütközések véghetlen sora fog előállani még azon esetben is, ha ezen módositvány a törvénybe bejutván, teljesen igazolva leend az is, a mit a t. belügyminister ur eredeti javaslatában mondott, hol a polgármesterről s a tanácsnokokról szó nincsen ; hanem csak a főispánokról és főjegyzőkről és ennek következtében hihető, hogy kizárólag csak a megyéket vette reflexiója alapjául, miszerint oly bonyodalmak fognak keletkezni, hogy az administratió késleltetni fog és a felelősség illusiofussá fog válni. Szabadjon nekem tényekkel kirejteni, hogy csakugyan igy lenne. Azt mondja, igen t. képviselőház! talán valaki, hogy ha ezen szövegezés magában véve nem elégséges : talán oly szövegezés fog javasoltatni, hogy a községi ügyek egyátalán s ne csak a vagyoni kezelés, vonassék el ezen törvény kerete alól; ha azt hiszi valaki, hogy ezáltal ezen nehézség meg van oldva: akkor én azt felelhetem, hogy ezen nehézség megoldva nincs; mert a vagyoni kezelést illetőleg, ha meg is lehet azt élesen körvonalozni, hogy mindaz, a mi a városnak tulajdon képeni gazdálkodását illeti, a tanács hatásköre alatt marad : mégis a gyakorlatban az előirányzat leend mindig azon összekötő kapocs, inely nem tágít ós kérlelhetlen logikával tönkreteszi ezen okoskodást. Hasztalan mondaná ki ezt a törvény, hogy a községi ügyek tisztán a tanács, a közgyűlésnek és a polgármesternek vannak fentartva; hasztalan fogná ezt kimondani: mert az előirányzat, ez maradna mégis azon nagyfontosságú momentum, mely magába gyűjti úgyszólván mind a törvényhatósági, mind a községi ügyek felelősségi hatályait, a nélkül, hogy a feleletre vonásban szótválasztást engedne. A törvényhatósági ügyeket a községiektől az eddig fenálló törvények ugy sem tisztán, ugy sem eléggé élesen választották el. Én legalább nem ismerek még eddig törvényt, mely praecisirozná azt, hogy a törvényhatóságban tulajdonképen melyek a tisztán községi ügyek A törvénynek ez iránybani törvény erejű magyarázatát sem ismerem s nagyon le leszek kötelezve, ha Magyarország törvényeiből nekem valaki ilyesmit kimutat. Van igenis községi törvényünk; ez azonban beszél rendezett tanácsú városokról, nagy ós kisközségekről; hanem, hogy a törvényhatósági joggal felruházott községekben, azaz pl. a szab. kir. városokban, mely ügyek tulajdonkép tisztán törvényhatóságiak, s melyek községiek: ezt a magyar törvényhozás aktáiból senki sem fogja nekem kimutathatni. Itt tehát mindenesetre előáll a lehetőség, sőt a valószínűség, hogy e téren összeütközés, illetőségi összeütközés fog történni. De hogy ne magát a szót, hanem a dolgot vegyük: mi fog előállani ? Ki állapítja meg a törvényhatósági előirányzatot? Természetesen a közgyűlés, s az eddigi gyakorlat szerint természetesen a tanácsnak tanulmányai, javaslata, előterjesztése alapján. Már most tartozik-e felelősséggel a vagyonkezelést illetőleg ezen közigazgatási bizottság, melyet a városokban is akar alkalmaztatni a rninister ur, akár testületben, akár egyénileg a közgyűlésnek? Nem tartozik. Mert a törvényjavaslat 76. és 84. §§-ai szerint csak azért tartozik felelősséggel, hogy a kormány rendeleteit és szabályrendeleteit végrehajtotta-e, vagy nem. Ha pedig magát a kormányzást, vagy nevezzük szerényebb hangon — nem is az egész közigazgatást, de a közigazgatási teendőknek egynémely részét és az azok feletti ellenőrködést adjuk kezébe ezen közigazgatási bizottságnak, mely nem felelős : vajon akkor ki lesz tulajdonkép a város községi vagyonának kezeléséért felelős? és a mi nem kevésbé fontos: a községi vagyonnak kezelésével elválaszthatlanul egybefüggő ügyeknek mikópeni elintézéséért a közgyűlésnek?
