Képviselőházi napló, 1875. IV. kötet • 1876. január 14–február 15.

Ülésnapok - 1875-73

78 orszílgos ülés január 15) 1876. 119 Nem lesz felelős a tanács, nem lehet jogilag felelős, és ha talán a positiv jogban ki is mondatnék: nem lesz egyátalán erkölcsileg lehetséges; mert az, hogy a törvényhatósági, vagy ha ugy tetszik községi háztartás előirányzata betartatik-e ? az nem a tanácstól fog függeni; hanem igenis igen sok tekintetben fog függeni a közigazgatási bizottságtól. Mert azon nagy fontosságú ügyek, melyeknek nemcsak ellenőrzését, de első sorban elintézését, és nem contentiosus elintézését, hanem tisztán végrehajtási elintézését, ezen törvényjavaslat magára a közigazgatási bizottságra reá bizza — ilyenek például az utak, közlekedési közmüvek — ezeknek végrehajtása, napról napra folytatott kimunkálása — hogy igy fejezzem ki magamat — nem fog ezentúl odatartozni kizárólag a tanács körébe : mert e javaslat egyik §-a szerént a közigazgatási bizottságnak mindegyik törvényhatósági közeg engedelmeskedni tartozik, s ép ezért a közgyűlés által megállapított előirányzat egyes rovatainak betartását a közigazgatási bizottság közvetlen intézkedései minden pillanatban megzavarhatják: ha csak minden egyes concret kérdésben mielőtt, bármely, lehet, legsürgősb természetű ügy elintéztetnék, ezen megszavazás elhárítására egyfelől a tanács, közgyűlés és közigazgatási bizottság, másfelől a közgyűlés határozata ellen netán fölterjesztő bizottság ós kormány közt az intézkedés egyöntetűsége előbb nem kevésbé mint az előirányzathozi viszonya is létre nem hozatik, a mi természetesen, pár nap, sőt pár hét alatt is alig fog megtörténhetni. És ha lehetséges is az, hogy hát a mmister ur jövőre fog majd egy oly törvényjavaslatot előterjeszteni, a melyben megfogja szabni: hogyan akarja ezt az illetékességi összeütközéseket megoldani : — mert az eddig benyújtott községi törvényjavaslatban nem látok aziránt semmi mozzanatot, hacsak azt nem tekintem annak, hogy kimondatik abban az, hogy a községbe való felvétel illetékessége felett a tanács határoz: — akkor szabadjon kérdeznem, hogy vajon nem czélszerübb-e ép azért, mert nem tudjuk, hogy minő ignota quantitas az, amivel a minister ur megakarja oldani az egyenletet. — nem czélszerübb-e inkább felfüggeszteni ezen alapeszme megtestesitósól a városokra nézve, mindaddig: mig tudjuk, hogy a harmonikus egység miképen hozható létre? mig tudni fogjuk, hogy hát minő feltételek mellett, s minő factorokkal fogjuk azt megoldhatni? Én tehát t. ház egyáltalában véve nem látom megszüntetve azon nehézséget, melyet jeleztem, és mely abban áll, hogy hasztalan fogjak rá szóval a felelősséget az e javaslat alapján átidomulandott városi önkormányzatunkra: mert nem leend felelős az a testület, amely ezentúl a legfőbb ügyekben intézkedni fog; mert a közigazgatási bizottságot e törvény sem kötelezendi felelősségre; s nem látom sem erkölcsi, sem gazdasági lehetőségét annak, hogy majd egy ily törvény alapján képesek legyünk az önkormányzatnak azon eszméjét keresztül vinni, melyet a t. belügyminister ur sem akar koczkáztatni, hogy tudniillik a közgyűlés felelősségre vonhasson bárkit, akinek a törvényhatósági administratióban osztályrósz jutott. De nem is lehetne a közigazgatási bizottságot felelőssé tenni a közgyűlés irányában. Miért? Azért: mert a k. bizottság kinevezett tagjai — nem tudom — minő theorema folytán hozathatnának felelősségi viszonyba ép a közgyűléssel, midőn nekik a törvénybe nem ütköző kormányrendeletet nemcsak közvetlenül az állami átruházott ügyekben, de egyúttal még azon törvényhatósági, vagy ha tetszik községi ügyekben is, melyekben csak a felügyeleti jog illeti a kormányt: teljesíteniük kell. T. ház! nem fogom sokáig untatni. (Halljuk]) Egy igen szép beszédben, melyben csak azt sajnálom, hogy inkább a dialektika terén mozgott; mint tényekre támaszkodott, egy hatalmas szónoklatban Szilágyi Dezső t. barátom meglehetős súlyt fektetett azon theoremára, mely nyugot-Europa bizonyos államtudományi iskoláját áthatja ós ez a decernens erélynek kérdése. — Igen is, én is örömmel üdvözlöm e téren t. barátomat, mert nem tartozom a merev centralisták közé, sem pedig az egyoldalii Beschwerdelandtagok szolgai átültetői közé. De méltóztassanak megengedni, azt hiszem a t. képviselő ur is csak relatív becset tulajdonit e decernens erélynek. A szellemi, anyagi és felelősségi jogviszonyoktól fogja ő is azt hiszem feltételessé tenni ezen decernens erély lehetőségét és becsét. De ugyan, uraim! nem válik-e valóban illusoriussá mindazon vívmány, melyet t. barátom e decernens erélytől várni hajlandó, midőn azt látjuk, hogy a decernens erély számára ott lenne ugyan a formai keret a közigazgatási bizottságban ; de egyúttal látjuk azt is, hogy az, a ki, mint az óhajtott decernens erély megtestesülése a decretumot; vagy hogy t. barátom kifejezésével éljek decernatumot létrehozza, tulajdonkép maga sem fogja tudni, hogy az ő saját végrehajtó functiójának jogköre hol végződik, s hogy decernens erélyének határvonala szemben a tanács előterjesztési ós a közgyűlés előiráuyzási jogkörével szemben hol kezdődik? Mit várhat t. barátom ily jogviszonyok közt ama decernens erélytől, midőn még az első folyamodványra nem a közigazgatási bizottság elé utasított ügyekre vonatkozólag sem hajtathatja végre a közgyűlés saját, önkormányzati közegei által saját határozatait; legalább nem mindig annak utolsó izéig, mert ott van fölötte egy magasabb kéz — és talán helyesen van, hogy ott van; csak hogy nem valami szerencsésen van eddig meg az megformulázva, — (Derültség.) egy magasabb kéz, mely minduntalan belenyúlhat — mini ellenőrző közeg — a közgyűlés határozatainak végre