Képviselőházi napló, 1875. IV. kötet • 1876. január 14–február 15.
Ülésnapok - 1875-73
73. országos Ülés január 19. 1876. 117 magában hord. Tudjuk, hogy több törvényhatósági bizottságok tagszáma leolvasztatott 20-ra és azt is tapasztalatból láttuk, hogy némely virilistáknak évi adója ezek közül alig haladja meg az 5 frtot. így van Erzsébetfalván és egy pár taxális városban Erdélyben ezen adó 8 frtot tesz. * De ha ez nem vet elég világot arra, hogy kellő számban elég készültségi! emberek nem fognak találkozni: akkor szabadjon röviden a törvényjavaslat azon intézkedésére hivnom fel a ház figyelmét, miszerint — ugy látszik — a belügyminister ur is belátta, hogy ezen törvényjavaslata kisebb törvényhatóságokra nézve nagyon hosszúidéig ugy sem lesz fentartható és azért átmeneti intézkedés gyanánt azt rendeli, miszerint azon törvényhatóságok, melyeknek lakossága a 18 ezernél kevesebb,amelyek azonban nem a törvényhatóságok székhelyei, hogy azon törvényhatóságok közigazgatási bizottságának ülései nem az illető városban magában, hanem az illető törvényhatóság, megye, szók, vidék székhelyén tartandók és ennek következtében ezen bizottság tagjai esetről-esetre mi ódig az illető helyre átvándorolnak. Több törvényhatóság felirt ezen törvényjavaslat ellen, s nagyon alaposan ki van mutatva egy pár ilyen kérvényben, a hol nem egyes magánszemélyek, a kiknek talán activ része a közigazgatásban nem volt; hanem igenis a közigazgatási praxis megőszült bajnokai hivatkoznak arra: miszerint ezen intézkedés magában véve illusorius, úgyszólván a területi beosztás megállapítása előtt. A ministeri javaslat is beláthatta ezt; de ugy látszik nem helyezett rá nagy súlyt, mikor az beadatott, de később belátta azt a ház közigazgatási bizottsága és akképen szövegezte, hogy lehetséges legyen a városokban a közigazgatási bizottságnak több ülést tartani, mint azt az eredeti javaslat elrendelni szives volt. En azt hiszem, hogyha nagyobb törvényhatóságainkat tekintjük, azoknak tevékenységükre, eredményeire nézve birunk bizonyos számot: nagyobb városokban 30 ezerre megy az ügydarabok száma. Budapest városában pedig a 100 ezret is meghaladja. De ne méltóztassék azt hinni, hogy azért, mert én Zsedényi képviselőtársam módositványát egész lelkemből pártolom: érvelésének azon részét is magamévá tenném, hogy azt állítanám. hogy a bizottság absorbeálja a városi törvényhatóság tevékenységét. Nagyon tudom, hogy nem. Erre vonatkozólag nagyon érdekesek a közigazgatási bizottság előadójának és jelentésének szavai. Ezek felvilágosítanak mindent, hogy nem ugy van, épen ugy, mint ezt a t. belügyminister ur is megemlítette. De ha mindazon ügyeket el akarja intézni e bizottság, melyeket jogszerű tiszte szerint teljesíteni kell, méltóztassanak hozzávetőleg megmondani: mit gondolnak azok, kik ezen keretben kívánják e javaslatot a kisebb városi törvényhatóságokra is alkalmazni? hány ülést fog tartani a legkisebb törvényhatóság? hányszor kell elvándorolni egy, talán messze fekvő városba az egész közigazgatási személyzetnek ? Ez észrevétel egy városi törvényhatóságtól származik, mely a nemrég hozzánk csatolt részekben fekszik, mely tehát nemrég élvezi a törvényhatósági jogot; mégis ime elég érzéket tanúsít az iránt. És a mi legfőbb: a kezelő személyzet egyrészének s az irattárnak is el kell vándorolni. En midőn ezt először olvastam a kérvényekben, magam is haboztam: vajon nem-e csalékony azon érzet, mely ezt a törvényhatóságoknak dictálja ? s vajon nem betölthető postulatum-e ez.? Beszéltem e tekintetben practikus administrativ szakférfiakkal, igyekeztem megérteni azon nagy dicséretre méltó eszmét, melyet a t. belügyminister ur javaslatába felvett, melyet én a javaslat egyik gyöngyszemének tartok, hogy t. i. az admiíüstratió ellenőrzése részletes szakjelentések alapján történik, hogy tehát az administratió és maga az ellenőrzés, nem miként eddig volt — és ez volt a sokhelyütt a leghelytelenebb és legrntabb oldala hazai önkormányzatunknak, — csupa szóvirághalmazból, polémiából, insinuatióból álljon, hanem igenis, miként bölcsen méltóztatott elrendelni, tényekre alapítva a jelentésekből, ugy mint egyáltalában minden gondolkodó ember szokott intézkedni, intéztethessék el. Méltóztassanak meggondolni: lehetséges-e a szomszédba elvándorló közigazgatási bizottságnak irattár nélkül lelkiismeretesen megoldani azon ügyeket, melyek nem Zsedényi képviselőtársam felfogása szerint, de a t. belügyminister ur, és r a jelentés szavai szerint is eléje fognak tartozni. En azt hiszem ez ügyben vándorló irattár nélkül intézkedni nem lehet, s ez egy nagy ok arra, hogy én e részben kivihetetlennek tartsam e javaslatot. Azt lehet erre felhozni, hogy ez állapot nem fog sokáig tartani: mert a kisebb törvényhatóságok épen ezáltal fogják kimutatni, hogy önkormányzatra nem képesek, és egy ujabb törvényhozási acta által be fognak olvasztatni a vármegyékbe. Helyes ezen beolvasztási eszme; de nem feltétlenül fogadom el azt: mert én e tekintetben criteriumul nem a mechanikai számot nézném; hanem azt, hogy azon törvényhatóság megfelel-é valóban anyagilag és szellemileg az önkormányzat kellékeinek ? és bocsánatot kérek igen tisztelt képviselő ur, de azt hiszem, hogy a t. képviselő ur egyetért velem e tekintetben, hogy e hazában nem nagyon csekély azon apró kis városok száma, melyek mind a szellemi, mint az anyagi munkálkodás terén inkább bebizonyították már képességüket, mint más nagy népességű törvényhatóságok.
