Képviselőházi napló, 1875. IV. kötet • 1876. január 14–február 15.

Ülésnapok - 1875-73

73. országos Ülés január 19. 187ft. 113 Molnár Aladár jegyző: 400 magyarországi igazolt képviselő közül igennel szavazott 217 ; nemmel 66: távol volt 125, az elnök nem szavazott. Elnök: E szerint a t. ház a közigazgatási bizottságokról szóló törvényjavaslatot, a bizottsági szövegezés szerint, átalánosságban részletes tárgyalás alapjául elfogadta, a ház határozata folytán következik a törvényjavaslatnak részletes tárgyalása. Molnár Aladár jegyző: (olvassa a törvényjavaslat czimét.) Elnök: A törvényjavaslat czime felolvastatván, ha nincs ellene észrevétel, a czim elfogadtatik. Simonyi Ernő: T. ház! Meg fogja nekem engedni a t. ház, hogy ezen igen fontos és alkotmányunk szervezetébe mélyen beható törvényjavaslat tárgyalásánál, már most az első pontnál kijelentsem azon eljárást, melyet magam ós elvbarátaim ezen törvényjavaslat irányában követni akarunk. T. ház! a hosszú vita, a mely átalánosságban most másfél hét alatt lefolyt, eléggé kimutatta azon ellentétes nézeteket, melyek a törvényjavaslatra nézve a képviselőháznak különféle pártjai közt uralkodnak. Ha ezen eltérés lényegtelen volna: rernólhetnők talán azt, hogy a részleteknél módosításokkal valami csekély javításokat tehetnénk; de tekintve a t. háznak és különösen a kormánynak az egész tárgyalás alatti magatartását, nem lóvén kilátásunk arra, hogy lényeges módosításaink elfogadtassanak, de maga a törvényjavaslat is olyan, mely nem egyes szakaszaiban történhető módosítások által változtatható meg; hanem, a mely egész lényegében, alapjaiban eltér azon nézetektől, a melyeket mi vallunk egyedül üdvösöknek és jóknak Magyarország önkormányzatára nézve és nem remélhetjük azt, hogy ha még egyes módosításaink elfogadtatnának is. az által azon alapelveken, a melyeket mi az ország alkotmányára nézve károsaknak hiszünk, — segíthessünk: azért t. ház, már a tárgyalásnak ezen stádiumában én magam és elvbarátaim részéről kijelentem, hogy mi ezen törvényjavaslatnak semminemű következményeiért a felelősséget magunkra vállalni nem fogjuk. (Nevetés a középen.) Mi az egész felelősséget a t. kormányra és az azt támogató pártra hárítván, ezen törvényjavaslat részletes tárgyalásában semminemű részt venni nem fogunk, (xdénk helyeslés a középről. A szélső baloldal tagjai eltávoznak a teremből. Élénk derültség.) Elnök: A czirnre nézve észrevétel nem tétetvén, az elfogadtatik. W

ächter Frigyes jegyző: (olvassa az 1. §-t.) Zsedényi Ede: Azon simuló állásom daczára, melyet a napirenden lévő törvényjavaslat irányában elfoglaltam, hazánknak különösen a városok történetének tanulmányozása mondatja el velem azon meggyőződést, hogy. ha a városok KÉPV. H. NAPLÓ 1875-78 IV. KÖTET. közigazgatási rendezését azon ösvényre vissza nem vezetjük, melyen törvényhozásmik évszázadokon keresztül a városok önkormányzati igényei felett intézkedett: a jelen törvényjavaslatban kifejezett siker rendszere a ministerium legjobb akarata mellett a papiroson fog maradni; az életbe azonban a polgári elem számára nem fog vinni egyebet, mint zűrzavart és keserű bajt. Ugyanis a városi községek állami életünknek oly tényezői, melyek már a XlII-ik században, mint az ipar, a kereskedés, a műveltség, egy szóval az intelligentia képviselői, édesgető kapcsokkal kezdték hazánkat összefűzni a civilizált világgal. Királyaink ezen községeket a megyei hatóság alól felszabadítván, a városok közigazgatási ügyeinek kezelését magokra a polgárokra bizták, kik ezen föltétel alatt az országban letelepedtek ós épen csakis ezen önkormányzatban találták a polgári elem biztosítását. Azóta ötszáz év folyt le, mely idő alatt ama város vagy szabad község, ' mely akár a törökjárom alatt és a gyakortai belmozgalmak közepette, akár az oligarchák, későbben a megyék sanyargatásai ellen önkormányzatát megvédeni nem tudta: egyszerű faluvá vált és csak a- saját közigazgatásuk alatt megmaradt városok támogatták és védték az időközben nagyon is csökkent polgári elem érdekeit. Maga a magyar törvényhozás a legújabb időkig, a polgári elem befolyását nern igen pártolván, a városok szaporítása ellen is tiltakozott, mint tulajdonkép a kincstártól függő testületek ellen. A jelen században azonban, főleg már a negyvenes években, törvényhozásunknál is azon nézet vergődött túlsúlyra, hogy a helyhatósági rendszert csakis a szabad községek szaporítása által lehet erősbiteni, különösen, hogy a városok egy életteljes coordinatió- alapján, a műveltség és hazánk anyagi érdekeinek előmozdításában a leghatályosabb tényezőkké válhatnak. Az 1848-ik évi országgyűlés hozzá is fogott a városok rendezéséhez; de azon szempontból indulván ki, hogy a városok közigazgatása, mely csak ugyanazon egy község tagjaira szorítkozik, nem azon vezérelvek szerint szervezhető, mint a megyei törvényhatóság, mely tágasabb területen lakó számos s a műveltség külömböző fokán álló községekre kiterjedt: a városok coordinatióját, külön törvény által, külön attribútumok alapján döntötte el. Ezen eljárást a következő országgyűlések is követték és a mint tagadhatatlan, hogy a városok viszonyai más alapon nyugszanak, mint a megyek állapotai: ugy kétségtelen, miszerint a gyakorlati politika terén a históriai alap teljes mellőzésével minden reformmal zátonyra jutottunk és igy a jelen esetben a kérdéses törvényjavaslattal a polgári elein állását nem rendezni, de inkább megingatni fogjuk.