Képviselőházi napló, 1875. IV. kötet • 1876. január 14–február 15.
Ülésnapok - 1875-69
6 69. országos illés január 14. 1876. sodik feléből 20—22 millió ft erejéig kincstári utalványok visszaváltását eszközölhesse. Azért terjesztem elő ezen törvényjavaslatot most, hogy még mielőtt azon kölcsön aláirás végett piaczra jönne: már azon helyzetben legyek, hogy a kincstár érdekének ez irányban elég tétethessék s azoknak érvény szereztethessék. Kérem tehát a t. házat, méltóztassék ezen. különben egészen rövid törvényjavaslatot, mely a módot megadja arra. hogy ezen müvelet lehetőleg a kincstár érdekeinek megfelőleg történjék, a pénz"ugyi bizottságnak véleményes jelentés végett kiadni. (Helyeslés a középről.) Elnök: A pénzügyminister ur által beadott törvényjavaslat a hozzá mellékelt indokolással együtt ki fog nyomatni, szét fog osztatni és véleményadás végett a pénzügyi bizottságnak fog beadatni. Következik a napirend: a közigazgatási bizottságjelentése és törvényjavaslata átalános tárgyalásának folytatása a közigazgatási bizottságokról. Balogh Imre: T. ház! A tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául átalánosságban elfogadom és e tekintetben adandó szavazatom indokolását rövidebbre vonhatom, mint eredetileg szándékoztam; mert a törvényjavaslat pártolói előttem legnagyobb részben kimeritőleg előadták mellett szóló érveket, megczáfolták az ellenvetéseket; de méltán figyel cm fárasztás is lenne tőlem a vita jelen előhaladott voltában hoszszahban szólani. A t. ház általam kikért becses figyelmét azzal köszönöm meg, hogy minden további kitérés nélkül magára a dologra térek. A közvélemény tisztában van aziránt t. ház, hogy a jelenlegi administratió nem felöl meg többé a hozzá kötött várakozásoknak. Parlamenti kormányzatunk hét éves élete daczára nem mutathat fel az állam közigazgatásában oly eredményt, milyent a kormány férfiak hazafias törekvése a legjobbnak tartott kormányformában előidézhetett volna. Kerestük a baj okát eddig is, de tán nem ott, ahol tulajdonképen van. Egy jeles állambölcsész politikai tanulmányaiban olvastam a következő igen jellemző tételt: „Egész világon keresünk — úgymond — segély szereket oly bajok ellen, melyek önmagunkban rejlenek, elmésen okoskodunk a fölött, mi rodhat; de a szabadulás, gyógyítás egyetlen módját sem birjuk feltalálni." Mintha csak a mi viszonyaink lebegtek volna az iró előtt, midőn e sorokat papírra tette; pedig nem rólunk beszélt. így például az egyéb politikai áramlat a segélyszereket messze keresé. Beszéltek itt a vita folyamán mindenről; még Ázsiából is hoztak föl követendő rendszert, rámutattak a merev centralistikus elvek szerint rendezett államok kormányrendszerére; ajánlják elfogadásra, akár illik viszonyainkra, akár nem. A másik politikai áramlat szintén a külföldről szedi érveit; de már más államokból. Hitczikke, a mint e házban említtetett, abban áll: adassanak vissza mind azon igazgatási ügyek a megyéknek, melyek az ő teendőik, intézkedjenek az ő területükön függetlenül, viszont a kormány végezze a maga dolgát és ezzel a kérdés meg van oldva. Már 1 ház! az utóbbi javaslatnál nézetein szerint még csak az hiányzik, hogy a,megyék külön királyokat is válaszszanak magoknak. (Felkiáltások a középen: itgy van ! Mozgás a szélső haloldalon.) A merev centralista egyedül az államhatalmi jogát veszi irányadóul és ezzel szemben mindenkitől csak kötelességet vár. A közönség engedelmeskedjék és fizessen ; vagy néha van szó népjogról, önkorinányzatféléről; de ez nézetem szerint esak áícza, mely a valódi czélt elfedezi, czukorboriték a keserű orvosságon; itt e teremben pedig tactika. A teljes autonomista ellenben kizárólag egyéni jogokat hangsúlyoz, állam iránti kötelességekről nem is akar tudni; ha az államgépezet fenakadna, szerinte az nem az autonómia hibája. Mind a két irány egy-egy tulság. Az én nézetem szerint a merev centralisatió végeredményeiben igen is elvezet a petróleumhoz; azon autonómia pedig, a melynek hitezikketyeit az imént jeleztem: elvezet a politikai szétmálláshoz. A fenforgató problematicus kísérletek veszélyes voltukon kivül még azért sem hozhatók napirendre, mert az államéletét fenyegető^ kérdések megoldásánál minden lépten nyomon nagy nyugalom szükséges, a rázkodtatást szülő mindenkor káros experimentumoktól tartózkodni keli. A segédszert egy áramlat, sem találja fel. Lássuk, tehát miben áll tulajdonképen az orvosság ? Elmondták előttem többen, hogy nincs minden igazgatási ügy átadva a megyéknek, mint az legtermészetesebb volna; kifejtetett az is, hogy a különböző természetű igazgatási faktorok működése nem egyöntetű. Méltóztassék megengedni, hogy pragmatice kimutassam a fenálló törvényekből azt, hogy a municipalis igazgatás a létező törvény alapján a kívánalmaknak megfelőleg nem is vezethető. Ugyanis a törvényhatóságok rendezésére vonatkozó törvény, — és ezt kérem jól megjegyezni, — az önkormányzatot a közigazgatástól mereven elválasztván, annak elég széles hatáskört ad, annak keretét és lényegét szabatosan meghatározza, mig emezt egyszerűen minden további részletezés nélkül a municipalis vezértisztviselő kötelességei közt felemlíti. Tehát hazánkban, hol a közigazgatás szakmáját elméletileg megtanulni különben sem lehet: ezen fontos állami szolgálat egy municipalis tisztviselő bölcs belátására van bizva. Igaz, hogy ugyanazon törvény feljogosítja a törvényhatóságokat átalános szabályok alkotására; de ezek csak a fenálló törvény hézagait pótolhatják; de nem pótolhatják
