Képviselőházi napló, 1875. IV. kötet • 1876. január 14–február 15.

Ülésnapok - 1875-69

69, országos ülés magát a hiányzó törvényt. Másrészről tudomásom szerint ezen szabályrendeletek országszerte sehol sem sikerültek és legnagyobb részben a törvény egyese rendeletének körüliratában állanak. Az államigazgatás ügyei hét szakministeri­umra oszlanak. Mindezen mmisteriumok hatáskö­rébe vágó ügyek ellátása első sorban az alispánt illeti." Az alispánok a municipalis tisztviselők alá vannak rendelve, kik munkálkodások közben egye­dül az alispán eszejárását tartoznak követni, mert ártörvény azt rendeli, hogy az alispán a tisztvi­selőkkel rendelkezik, és igy igenis segédei, de a reájok|bízott szakmának nem önálló vezetői. Kér­dem; már", most t. ház, birhat-e egy egyetlen egyén mindazon szakkellékekkel, melyek az igazgatás különböző ágaiban megkívántatnak. Ezenkívül a katonabeszállásolási, a közegészségi, a közrendőr­és a közmunka törvények máig is hiányoznak. Azt hiszem, hogy ezenjfontos államszolgálati ágak­ban már a bölcs belátás sem segit. Ezen rövid vázlatból méltóztatnak látni, hogy a helyzetnek megfelelő közigazgatást a létező tör­vény alapján vezetni lehetetlen. Itt fekszik a baj, ide kell a segítség. Az pedig az, hogy az alsófoku hatósági szerkezet hozassák kellő és helyes össz­hangba a parlamentalis kormányformával. Korunk­ban és hazánkban is, a parlamentalis kormány képezi azon eszközt, mely a társadalmat minden rétegeiben tényleg fentartja, magában egyesitvén mindazon szükséges alkotmányos hatalmi jogot, mely e czélra megkívántatik. Ennek üdvös műkö­dését kívánom én fokozni, alkalmatlan nyűgeitől megszabadítani és átalában oly helyzetbe tenni, hogy az országra kiterjedő működésének sikerét az alsófoku hatósági életben biztosítva láthassa és ez iránt a felelősséget elvállalja. E ezélra nem szükséges a fenáiló municipalis rendszert felfor­gatni ; tartsuk meg, a mi benne van, javítsuk a hiányokat és önmagunk fejlesszük a tért az intéz­mények számára és használjuk fel a meglévő kor­szellemet. A kormány épen ez irányban halad ja­vaslatával. Ugyanis nézetem szerint rendszerbe foglalja a közigazgatási teendőket, az eljárást meg­alkotja mindazon szerves törvényekkel, melyek a különböző közigazgatási ágakban eddig nem voltak talán szükségesek. Az állami és közigazgatási be­folyás arányos felosztásával szabályozza a törvény­hatósági hatáskört és mindezek megtörténtével átadja mindazon ügyek vezetését, melyek a munieipium területén végeztetnek. Azt gondolom t. ház, hogy ez irány folyománya az élet kritikájának, mely a törvényhatóságok rendezésére vonatkozó törvények hatásának észleléséből fejlődik. A parlamentalis kormányzat nem engedheti meg — az én meggyőző­désem szerint, — hogy az állami ezélok egy tumépes megyei testület tanácskozásától tétessenek függővé; valamint viszont nem elégedhetik meg azzal, hogy egy municipalis vezértisztviselő bölcs belátására bi­jauuár Iá. 1876. \ 7 ! zassanak az ügyek. Szóval: nyújt jogot, követeli a kötelességet és felelőssége érzetében megteremti az alkalmas eszközt arra nézve, hogy az adott vi­szonyok közt megélhessünk és alkotásunk tovább fejlesztethessék. Én részemről, midőn a parla­menti kormányzat felelőssége érzetében ezen esz­közt szükségesnek tartom: egyátaljában nem tudom azt megadni; mert azon meggyőződésben vagyok, hogy ez nem a hatalom kitágítása, hanem a köz­érdek szempontjából kívántatik. {Helyeslés a kö­zépen.) Azt gondolom, sérelem egyik részén sem fo­rog fön. A parlamentális kormány hatásköre nem lesz csorbítva, sőt hatékonyabb; az önkormányzat pedig megmarad eddigi állapotában, ezenkívül a törvényhatóságok befolyása a közigazgatási bizott­ságok többségében megszereztetik a törvényható­ságok számára az administratió terén is, a mivel eddig nézetem szerint nem bírtak. (Helyeslés a középen.) Hiszen uraim, méltóztassanak megengedni, ha azt állítom, hogy a törvényatóságok a köz­ügyeket az 1870-iki törvény létrejötte óta soha­sem administrálták: mert ahhoz joguk sem volt. De minden szószaporítás nélkül egyszerűen hivat­kozom az 1870-ik XLII. t. ez. 58-ik §-ának a) pontjára, a hol határozottan az áll: „az alispán vezeti a törvényhatóság nevében a közigazgatást." Ez uraim nem igényel commentárt, ez dönt. A tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat tehát mint rendszeres keretében az eljárásnak és a vele összefüggésben lévő szerves törvényeknek meg­felelvén, az én nézetem szerint czélra vezet ós életképes. Ezután a parlamenti kormány a mu­lasztások mentségéül nem hozhatja fel az alsóbb fokú hatóságok tehetetlenségét, a sokfelé divergáló különböző igazgatási íácíorok ellentétes műkö­dését : ennélfogva e törvényjavaslatot kívánom a közéletnek átadni és arra megnyugvással szavazok. (Helyeslés a középen,) Mukics Ernő: T. képviselőház! Erkölcsi kötelességemnek ismerem, hogy ezen nagy fon­tosságú javaslat fölött, mely napirenden van, né­zeteimet elmondjam, És midőn ezt teszem: egy­felől teszem azért, hogy indokoljam azon állás­pontot, melyet elfoglalok szemben — a bár mó­dosított ministeri előterjesztéssel; másfelől pedig azért, hogy kifejezést adjak választóim közórzüle­tének szemben a kormány politikájával. Szabad legyen azonban, mielőtt a dolog ér­demére áttérnék, néhány észrevételt tenni azokra, a melyek érv gyanánt a törvényjavaslat mellett felhozattak. A közvetlenül előttem szólott t. képviselő oly formán czélzott beszédében azokra, a kik az autonómiát, a független önkormányzatot pártolják, mintha oly megyéket akarnának teremteni, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents