Képviselőházi napló, 1875. IV. kötet • 1876. január 14–február 15.

Ülésnapok - 1875-73

104 73. országos illés január 1». 1876. mondták, hogy én az állam minden hatalmát a megyék részére akarnám lefoglalni, sőt Balogh Imre képviselő ur azt mondta, hogy mi független megyét kívánunk. Bocsánatot kérek, ezt nem mond­tam ; hanem igenis azt mondtam, hogy a jó admi­nistratió szempontjából helytelennek találom azt, hogy a jelenlegi országos admínistratiónak - külön­böző ágai mint status in statu létezzenek; szüksé­gesnek tartottam, hogy az országos administratió minden teendői, amelyek egy törvényhatóság terü­letén végeztetnek: egy kézbe összpontosittassanak, már azután legyen az közgyűlés, vagy bizottság, legyen az főispán, vagy alispán, hogy együvé fog­laltassanak, coneentráít körökben egyesittessenek. Ez volt az. mit mondtam ; de az. hogy az állam minden hatalma a megyékre ruháztassák: ez se nekem, sem pedig elvtársaim közül senkinek nem volt szándékában; hanem ha már arról szó vau, legyen szabad megmondanom igen röviden — s azt különösen Szeniczey t. képviselőtársamnak egyik megjegyzése folytán teszem, hogy t. i. ő nem is­meri a mi programmunkat, — hogy tehát mi az, a rnit mi akarunk. Mi akarjuk azt, hogy a törvény hatóságnak eddig fenállott és még mindig épségben lévő alapja. önkormányzati szerkezete továbbra is fenmaradjon ; kívánjuk, hogy tisztittassék meg mindattól, ami, mint hozzá nein illő czafrang, az 1870: 42. törvényczikk által reá akasztatott; kívánjuk, hogy hatásköre tá­gittassók olyformán, hogy az összes adóügy, az országutak összes ellátása, belevonva az államuta­kat is, és a nevelésügy, teljesen a megyei hatóság körébe adassék át. Ez a mi programmunk a me­gyék rendezésére, törvényhatóságaink állásának jövendőbeli fejlesztésére nézve. Tisza Kálmán igen tisztelt belügyminister ur két három beszédében is felemiitette azt, hogy igen helytelen dolog idegeneknek nevezni a közigazga­tási bizottság ama tagjait, kiket nem a megye vá­laszt, hanem a kik az állam által neveztetnek ki. Erre Helfy Ignácz es Mukics Ernő t. kép­viselő társaim már megfeleltek és ezt csak azért vagyok bátor előhozni; mert az igen tisztelt bel­ügyminister ur még tegnapi beszédében is reflee­tált erre, azt mondván ; hogy csak azért is szűk-, ség lesz megalkotni azon közigazgatási törvényt, hogy megszüntessék azon felfogás,. hogy azon ki­nevezendő tisztviselők idegenek lesznek. Már bocsánatot kérek, ha van ellenszenv azok ellen: akkor az a közigazgatási törvény által meg­szüntetve szinte nem tesz; sőt attól lehet tartani, hogy a folytonos súrlódások folytán az ellenszenv a kinevezett hivatalnokok és a megyei tisztviselők közt talán még inkább neveltetni fog. Szivák Imre t. képviselő társam azt monda, hogy én nem akartam vagy nem inertem megmon­dani, hogy én tulajdonképen a törvénykezést is át akarom adni a megyének. Én ugy hiszem, hogy ón világosan nyilatkoz­tam ebben a tekintetben is első beszédemben is, hanem a t. képviselő ur előtt ez valami hihetet­lennek, iryaktörő dolognak látszott, ugy hogy nem volt képes elhinni. Legyen tehát szabad most is kijelentenem, hogy ón mindenek előtt a megyei tisztviselőkre kívánom bízatni a bagatell ügyeket, hogy azok faluról falura menve, ott intézzék el. És ezt azért kívánom, hogy legyen a szegény ember­nek is bírája, s hogy ne legyen kénytelen ügyvéd­hez menni s hiába való költekezést tenni. (Helyes­lés a szélső haloldalon.) Kivánorn végre a törvény­széki tagoknak, a bíráknak választatását ugy, mint az azelőtt volt. Azt hiszem, hogy világosan megmondtam, hogy mit kívánok én ós azt hiszem elvtársaim is e tekintetben: (Helyeslés a szélső balon) azon né­zete tehát a t. képviselő urnák, hogy én nem mertem kimondani véleményemet: egyáltalán nem volt helyén, és azt annál kevésbbé volt helyén mondania a t képviselő urnák, mert a ki figye­lemmel kísérte beszédjét, meggyőződhetett arról, hogy ő testestől-lelkestől centralista; de azért csak ugy járt e tárgy körül — bocsánat a kifejezésért — mint a macska a forró kása körül. Gr. Péchy Manó igen tiszteit képviselőtársam volt egyike azoknak, a kik első beszédemmel be­hatóan foglalkozni méltóztattak. Azt monda ő, hogy ón nem tagadhatom azt, hogy 1848. óta oly decomposition ment keresztül a megye, hogy azt többé helyreállítani nem lehet. Én bocsánatot kérek : én bátor vagyok tagadásba venni ezen feltételét a t képviselő urnák. Én igenis elösmerem azt, hogy a megyei hatóság jogkörén nagy csonkitások követtettek el; de hogy tökéletes decompositio állott volna be: azt el nem ismerhe­tem. Ugy látom, hogy most is meg van a régi alap, a régi keret, meg van az autonó­mia két sarkpontja: a közgyűlés és a tiszt­választás : s míg e kettő fenáll : addig tökélete­sen decomponálva az önkormányzat magyar rendszere nincs. Megvannak most is attribútumai, sőt meg van még most is azon közönség, mely szükséges arra, hogy az önkormányzat fentartható legyen. Igaz, hogy azon elem, a mely különösen haj­dan fentartotta a megyei önkormányzatot: a közép­birtokos osztály megtizedeltetett az utolsó éveknek vagyonromboló hatása által ; hanem utóvégre is azok, a kik megvették az illetőknek földbirtokát, hivatva vannak arra, hogy az ő szerepűket e te­kintetben is átvegyék, és ha még jelenleg nem is igen mutatkoznak arra alkalmasoknak: én azt hi­szem, hogy épen a megyei rendszer, épen az ön­kormányzatnak a törvényhatóságokban lehető gya­korlása, egyik legfőbb hatásos eszköz lenne arra, hogy ők assimilaltatván a magyar fajhoz, azok utódai legyenek, kik hajdan az .^önkormányzatot a megyékben fentartották.

Next

/
Thumbnails
Contents