Képviselőházi napló, 1875. IV. kötet • 1876. január 14–február 15.

Ülésnapok - 1875-72

96 72. orizigos ttléi január IS. 1876. levő tisztviselők képviselik; és ha csakugyan áll az, hogy ők olyanok, mint a kinevezettek: ez állna a mai viszonyok közt is és igy nem tudom, mit sajnálnak rajta, hogy a választott tisztviselők helyett, felfogásuk szerint a kinevezett tisztviselők fognak administrálni ? Ehhez az is hozzájárul, hogy most nines meg az ellenőrizés: mig itt meg van % lehetőség arra, hogy az ellenőrködést ne maguk gyakorolják maguk fölött; hanem gyakorolják első sorban a törvényhatóság választottai. Tisztelt képviselő társaim és többen felhozták, visszatérve a legutóbbi változásokra, hogy ők várták volna, hogy az 1870-iki törvényt, mely ellen annak idejében küzdöttem: akarjam megváltoztatni, módosítani; nevezetesen annak a eandidatióra, a virilismusra és más hasonlókra vonatkozó intézkedéseit. En t. képviselőház különösen az utóbb nevezett intézményt — őszintén szólok — valamely szerencsés fogalmazatnak ma sem tartom; de nekem egyfelől meggyőződésem az, hogy ha valaki változtatni akarná is, — a mint akarhatja, — valamikor az egyszerű simplex-választást tenni helyébe; határozottan lehetetlen Magyarország érdekében ilyen az elvont elveknek teljesen megfelelő módot találni, olyant, mely a haza érdekének megfeleljen. De nem ez vezet engem; vezet engem egy általános parlamentalis nézet és ez az, hogy én azt seholsem láttam, hogy ha egy párt, vagy egyének, kik valamely más kormány által beadott törvényjavaslatot megtámadtak, a kormányra kerülnek : mindjárt kézbe vegyék, neki menjenek és minden alkotott törvényt felforgatni igyekezzenek ; mert hiszen, ha ez volna a parlamenti rendszer szerint változó kormányok feladata: akkor minden egy pár évben az ország összes gyökeres törvényeit újra fel kellene forgatni és desperatióval kergetni az országot bárminő rendszer alá, még a szabadság feláldozásával is. (Élénk helyeslés a középen.) Csak egy példát hozok fel. Nem oly vita, mint ama törvény fölött folyt, de kissé más természetű vita folyt Angolországban, a választási törvény felett; — mindnyájan ismerjük ezen törvénynek történetét; és mégis midőn egyszer meg volt alkotva, azoknak, a kik, azt lehet mondani magyar kifejezéssel élve: bicskára mentek; midőn a kormányra kerültek: eszökbe sem jutott megváltoztatni e törvényt és ujabb izgatást idézni elő. Hat az angol gabnatörvény. Ei ne ismerné annak történetét? Mily hosszas, elkeseredett volt a küzdelem, és midőn egyszer a kérdés megoldatott, és midőn azok léptek a kormányra, a kik azt ellenezték: eszökbe sem jutott megváltoztatni a törvényt. Méltóztassék megengedni, ha minden parlamenti kormány-válságnak az lenne a feladata, hogy mindazon törvényt rögtön halomra kellene dönteni, a melynek létrejötte az ellenzéki padokról elleneztetett: akkor bátran azt lehetne mondani, hogy a parlamentalismus és az azzal való kormányzás, tisztán merő képtelenség. (Elénk helyeslés.} A t. képviselő ur, a ki most szives volt közbeszólásával jelezni, hogy mi az országot desperatióval az absolutismus karjai közé kergetjük, — miért, miért nem, nem tudom — mégis a minap irányomban jobb indulattal viseltetett: azt mondván, hogy bizony megvallja, hogy ha a kettő közt kellene választani, a Sennyey javaslata és az enyém közt : bizony az enyémet választaná. Azonban nem vagyok azon szerencsés helyzetben, hogy ezen körülmény nekem valami oly nagy örömet okozna, a mit különben okozhatna; nem vagyok pedig azon szerencsés helyzetben: mert a t. képviselő ur azt is méltóztatott nyilvánítani, hogy készebb a parlamentalismust feláldozni, csakhogy megtarthassa a megyéket ugy, a mint vannak, és, nem jut eszembe, volt ezzel kapcsolatban egy hasonló mondása is, mely a 48-as párt kebelében nem igen 48-as hangulatot árult el. Már engedjen meg a tisztelt képviselő ur, ezen hozzátoldás után, és azon hozzátoldás után, — mert most már eszembe jutott, — a mely szerint az egyes választókerületekből az egyes törvényhatóságokból feljövő petitiókat. mint utasításokat kívánna az illető képviselő urak által tekintetni, a mi hasonlókig a népképviseleti, a parlamentalis rendszernek egyenes negatiója: ez esetben habár mondta is. kénytelen vagyok lemondani azon örömről, a mit okozna, hogy az enyémet legalább kevésbé rosznak tartja. Mert a ki a parlamentalismus alapelveit ily módon kész megtagadni: azzal én még csak eszme- vagy elvrokonságban sem lehetek. (Helyeslés a középen.) Sokszor volt szó a városi vagyonról, a város megadóztatásáról. Mindezekről, ha szükséges, a részleteknél lesz alkalom szólani; most egész általánosságban csak azt vagyok kénytelen megjegyezni, hogy a ki azt állitja, hogy ezen törvényjavaslat a városi vagyon kezelését elveszi, vagy csak el akarta eredeti szövegében is az eddigi városi hatóságtól a közigazgatási bizottság javára venni, a ki azt állitja, hogy a községadó kivetését ottan azon bizottság kebelében, mint szeretik mondani, a postás ós távirdász és isten tudja ki fogja a város nyakára eszközölni: az legfölebb annjut mutat, hogy a törvényjavaslatot, a melyet megtámad, figyelemmel legalább, soha sem olvasta, mert azokból a javaslatban egy betű sincs. (Ugy van ! a középen.) Egyátalában nem térhetek ki a conservativ és szabadelvű elhivatás, rendszer, irány feletti theoreticus vitától. ."> Én megengedem, hogy a eonservativismussal nem ellenkezik gyökeres javításokat tenni; de azt