Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.

Ülésnapok - 1875-49

72 49. országos ülés deczember 9. 1875. ha valahol, ott kereshetni, hogy a mi helyzetünk­ben ezen adó a pénzügyi rendezés tekintetében szükséges, szükséges pedig ideig-óráig, vagy ma­radandólag. A pónzügyminister ur fölfogása szerint azon pénzügyi politika keretében, mely ajánltatik, nem csak ezen adóemelés, de sokkal jelentékenyebb adóemelések lennének szükségesek arra, hogy azon defiezit elenyésztessók, mely a jelenlegi költségve­tésben létezik és jövő költségvetésünkben ujabban fel fog merülni. Mert megengedem azt, hogy nem csak azon resoursok léteznek, melyek ezen költ­ségvetésben említtetnek, hiszen a tárgyalások, me­lyek folytattatnak, reménylem, szintén fognak jöve­delmi szaporulatot az állampénztár számára ered­ményezni. Hiszem és reménylem, hogy jobb esztendők fognak bekövetkezni, hogy könnyebben és rende­sebben fogjuk adónkat fizethetni, hogy az állam javai is többet fognak jövedelmezni, hogy az adók, melyek a jövedelem és a fogyasztás után szivá­rognak be, bővebben fogják a kincstárt táplálni ; de a szükségletek is ugy, a mint e költségvetésben praelimináltatnak, egy fejlődést igénylő, az admi­nistratió, az igazságszolgáltatás s a közügyek min­den terén való ellátás a közoktatás terén több és felmerülő ujabb szükségleteknek fedezésére nem elegendők. Azon rendszer keretében, melyet a pénzügy­minister ur is fentartandónak vél. a megtakarítás azon határig ment, a melyen tul egyes Írnokok törlésével már jelentékeny megtakarításokat esz­közölni nem lehet. Ha tehát egyensúlyt akarunk és akarjuk a nélkül, hogy a rendszeren változtatás történjék, mindenütt, különösen a honvédelem keretében, to­vábbá az administratió terén, általán a reform terén, a rendszer-változás terén megtakarításokat tennénk, mondom uj rendszer mellett jelentékeny emelése az adóknak lenne szüséges, hogy az egyensúly helyreállittassók. ügy érvelnek némelyek, hogy ezen adót elfogadják, mert Magyarország külön vámterület lesz; (Halljuk!) s mint ilyen el fogja viselhetni ezen terheket. Nem akarok e kérdés vitatásába menni, hogy mennyiben kívánatos, meny­nyire valószínű vagy nem, hogy Magyarország vámterületének különléte alapján fogjuk Magyar­ország gazdasági és fmancziális viszonyait rendez­hetni. De ha ezen eset be nem következik : akkor adóinkat ezen az utón nemcsak hogy idáig és ezen tul nem fokozhatjuk, hanem szükségkép arányba kell hoznunk azon adóztatási rendszerrel, mely a velünk egy vámterületen lakó népeket uralja; ha pedig a külön vámterület alapján: akkor kérdem, vajon oly adóztatási rendszer, mely az idegen tő­két ós idegen ipart ily túlságosan és nagyobb mértékben suj tja, mint a többi: alkalmas íesz­hogy fmancziális állapotaink rendezésére alapul szol­gáljon ? Van egy igen veszedelmes oldala az ily tör­vényeknek, melyek midőn az ipart, midőn a tőkét, midőn a tőkekamatot Magyarországban kiválólag sújtják: az idegen tőkének a magyar birtokra való elhelyezésének, az idegen tőke Magyarorságban való alkalmazásának egy nyereményt biztosítanak ; nyereményt biztosítanak, mert míg egy része azon tőkéknek az itt megadóztatott tárgyak sorából le­vonatuk, mint a földadónál szükségkép helyt foglal: addig a hazai tőke ezen adó alól ki nem vonhatja magát; de az idegen tőke, a birodalmi tanácsban képviselt országokban létező tőkét a pónzügymi­nister ezen törvény utján . nem fogja elérni. Igenis, e nagyfontosságú kórdósben őszinteséggel szól­junk az indokolásban, őszinteséggel a tényállás földe­rítésében ; nem pedig, ugy, hogy mást tüntessünk fel, mint a mi alatta van. A minister ur őszinte szándékát kétségbe vonni nem akarom, úgyszintén őszinte eljárását sem; de engedjék meg, hogy némely kételyt kénytelen va­gyok mégis táplálni, midőn, megemlékezem arról, hogy midőn a vasutak érdekében nyert fölhatal­mazásra utaltak, a t. ministerium egyik t, tagja azzal válaszolt: nem éltünk ezen meghatalmazás­sal, mert a dolgot ugy is el lehetett intézni. Arról, hogy egy 80 millió forintos kölcsönalapból fognak ezek is fedeztetni, hogy e kölcsön egyik föltétele, egyik indoka az is, hogy a vasút igényei elégites­senek ki: ennek sem a kölcsön fölvétele első indo­kolásában, sem. a rnai napon és a tegnapi napot megelőzött tárgyalásokban nyomát nem lelhettem. (Ellenmondás a középen.) Széll Kálmán pénzügyminiszter: Benne van az indokolásban. Zichy Nándor gróf: A kölcsönnek indokolása egyszerűen az volt, hogy abban egy rendelkezési alapot, egy reservalapot kivan a minister a jövő költségvetésnek teremteni. Ez lett az exposéban mondva; másodszor pedig, hogy a rente utján convers eszközöltessék. Vasutakról akkor szó nem volt. Azonban én megengedem, hogy igen jól cselekszik a minister ur, — és másképen nem is cselekedhetik, — hogyha a sikerületlen kölcsön operátió helyébe mást állit, mely a czólnak sokkal inkább meg fog felelni, (Mozgás.) csakhogy azon kölcsön operátió, mely akkor szándékoltatott, sze­rintem nem sikerült; csakhogy azon alkalommal nem lett kimondva, hogy az is czélj a a köl­csönnek. Méltóztassanak megengedni, ha élénkebben szóltam; de én arra súlyt nem fektettem, hanem igenis arra fektettem súlyt. hogy midőn a költ­ségvetésben előirányzott adó utján a czélt elérni n em lehet, midőn ezen adóztatási rendszer tart­hat atlan, midőn ilyforma kivetését maradandóan e,fentarthatónak nem vélem, midőn nem hiszem,

Next

/
Thumbnails
Contents