Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.
Ülésnapok - 1875-49
49. országos ülés óleczember 9. 18"f». 71 hazafias szándók, melylyel több év során át szólottam ügyeink tárgyalásához és közjavunk előmozdítására ernyedetlenül törekedtem: feljogosít a 1 ház. ezen kegyes türelmének kérésére. Igenis t. ház, ha a pónzügyminister ur csak az okból akarja szavazatunk indokoltságát származtatni, mik a polémia terén a jelenleg szőnyegen levő átalános jövedelmi adó-pótlékra vonatkozólag elmondattak: akkor czáfolatát jogosultnak kellene elismernem, mert mi épen nem tartottuk feladatunknak, hogy tüzetesen a költségvetési vitánál ezer részleteinél mondjuk el mind azt, mit átalános finanoziális helyzetünkből következtetőleg a jelenleg kérdés alatt levő adó-felemelés tárgyában elmondani szükségesnek tartunk. Azonban minthogy ezen álláspontunk oly eelatanter félreismertetett, engedtessék meg, röviden összevonnom azon indokokat, melyek arra birnak, hogy ezen javaslatot legalább is a tárgyalás jelen stádiumában a részletes tárgyalás alapjául el ne fogadjuk. Ha tekintem, miként indokoltatik ezen törvényjavaslat a pénzügyi bizottság által: akkor azt kell mondanom, hogy az indokolás magával a törvényjavaslattal ellenmondásban áll; mert az mondatik, hogy adó-rendszerünk oly hiányos, az adók ugy a mint jelenleg fizettetnek oly aránytalanul sújtják az adózókat, miszerint ezen az alapon a százalék-emelést folytatni és a pót-adók utján való adózást többé fokozni nem lehet; igy tehát oly eljáráshoz kell jelenlegi finanoziális helyzetünkben folyamodnunk, mely terheink aránytalanságát orvosolja. Ha azonban az előttünk fekvő törvényjavaslatot tekintem, akár czime akár tartalmánál fogva: nem egyéb az, mint a direct adókra kivetett ujabb pót-adó; ujabb pót-adó, mely megengedem, kivetési módjában azon alaphoz van viszonyítva, mely az illető egyenes adók beszedésénél törvényes mértékül szolgál; de azt, hogy az által terheink aránytalansága orvosoltatnék, el nem ismerem; mert maga a pénzügyi bizottság jelzé, hogy 3°j ir a a direct adóknak terveztetik beszedetni, ós én soha egy alkalommal sem hangsúlyoztam azt, hogy a föld-adó nagyobb mértékben terheli a birtokot, mint amennyire az egyenes adók bármely más neme terheli azokat, a kik ezen adók által sújtatnak; sőt nem a mai napon, s nem néhány óv óta, hanem a mióta pénzügyi kérdésekhez szólok, mindenkor azon álláspontot tartottam helyesnek, hogy Magyarországon, ha jólétét, az ipar fejlődését akarjuk: akkor épen a földbirtoknak kell alávetnie magát, hogy a terhek legnagyobb részét viselje. Ha tehát azt találja a péüzügyminister ur, hogy akár a tőke, akár az iparból nyert jövedelem, akár a házbirtok után fizetett adó csekély azon adókhoz mérten, melyet a földbirtok visel: akkor nem szükséges az átalános jövedelmi adó utján a százalékos kiegyenlítés; hanem ezt sokkal egyszerűbb és rövidebb utón lehet elérni. Az egyenlőtlenség, aránytalanság magában a kivetési alapban keresendő, és kirivólag a föld-adó-kataster alapján, a mely az ujabb eljárás által még inkább fokoztatik, és ezen uj adó-nem által kiválólag terhessé válik. T. ház! mind azon indokok, melyek a pénzügyi bizottság indokolásából merittetnek, szerintem őszintéknek nem nevezhetők. Itt nem jövedelmi adóról, hanem a direct adókra kivetett százalók emeléséről van szó. Az indokok ezen hiányos voltát nem szüntették meg a törvényjavaslat mellett fölszólalt szónokok érvelései; mert arról példázni, hogy mennyit veszített ezen ország a forradalom, a szabadság-harcz idejében forgalomban volt papir-pénz megsemmisítése által, hogy mekkorák lehetnek azon veszteségek, melyeket a börzeválság az ipar ós vállalkozás terén előidézett, ezen érvelésekből azt következtetni, hogy ezen 8 millió adó-emelés csekély, melyhez sok szó nem fér: szerintem alapjában hibás. Mert mind ezen esetekben nem arról volt szó, hogy a jövedelemből fizettessék az adó; hanem mind azon alkalommal részint tényleg létezett tőkék semmisittettek meg, részint a hitel és a hitel alapján felvett imaginárius tőkék semmisültek meg, melyek súlyosan nehezültek ugyan a nemzet közgazdasági életére, de ezek az adó kivetésének elméletébe be nem vonható tekintetek. A mi pedig azon érvelést illeti, a mely az áldozatkészségre nézve hozatott fel, én részemről szívesen követem bármelyik képv'selő-társamat az áldozatkészség tereire ; de a lelkesedést akkor, a mikor a közjó kérdése van higgadt tanácskozás alatt: én részemről nem ismerem ; hanem az áldozatkészséget csak akkor tartom helyén, ha tudjuk, hogy azon áldozat által biztosan czélt is érünk (Helyeslés a szélső jobbon.) és ha az sikeres lesz. Már pedig a minister ur által felhozott angolországi példa, a nemzet iparos képességének fejlesztésére irány sott czélzások nem találók, mert a takarékossággal s önmegtagadással, ezzel a munkás nép előtt valami különösebben fellépni, ugy hiszem, hazánkban is oly szükségtelen, mint bárhol. A munka, a kereset szüksége által idéztetik elő, a munkásságra való képességet, az életmódot, az ipart fejleszteni lehet, hanem az élet fentartását s a jobb lét kívánságából eredő munkát doetrinák utján és nevelés által fejleszteni szerintem nem szükséges, mert az létezik. Tehát mint mondám, a nemzet közgazdászat! életét, az ipart és szokásainkat e téren változtatni, fejleszteni, az iparos népek színvonalára emelni, ez igen kívánatos; de szükséges, hogy ennek feltételei is megteremtessenek. Pedig ez nem egy-két év eredménye. Tehát az angol példára való hivatkozás sem az adó természetében, sem a pénzügyi szempontból nincs indokolva ; hanem ezen adótörvény indokoltságát