Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.

Ülésnapok - 1875-49

48. országos Illés deczember 9. 1S75, 59 egy nagyon számba vehető tény, és intés arra, hogy a tőkegyűjtés iránt e hazában, hogy a pénztőkének itteni gyarapodása iránt kímélettel és az eddiginél több simpathiával viseltessünk ; mert csak, ha tőkéink lesznek: fognak iparállapotaink emelkedni, és nem a külön vámterület által; akkor leend az állam nagy kamatfizetése nem oly terhes az adózó polgárok vállain, mint a minő ma, hogy ha idővel egykor allampapirjaink tulnyomólag benn e hazában lesznek elhelyezve ós egy virágzó földmivelési állapot mellett, tőkekamatot élvező nagy közönségünk is lesz, mely kamatjövedelmét itt költi el A napokban tárgyaltuk t ház az igazságügyi költségvetést. — Elénk színekben mutattatott ki igazságszolgáltatásunk számos baja, felemiittettek mindazon szükségek, melyek e részben kielégitendők volnának, — Nem mondta senki, hogy e bajok nem léteznek; de ismét az ország pénzügyi helyzete az ; mert a kellő javítást e téren nem engedi, kell tehát e miatt is mindenekelőtt az egyensúly helyreállítását elősegíteni, és ehhez tagadhatlan az uj adó szükséges. Azi mondotta Kállay Béni t, képviselő ur, hogy csak egy szónoka lelkesült a szabadelvű pártnak az uj adók megszavazása mellett. Igazsága van; én magam sem lelkesülök mellette; de belátom szükségességét és ennélfogva meghozom az áldozatot: habár nekem épugy, mint választó polgáraimnak bizony nehezen esik. Hogy a deficit létezik, azt a t, képviselő ur maga sem vonta kétségbe, sőt azt még magasabbra teszi; azonban annak eltávolítására nem talál más módot, mint például az államvasutak eladását. Ez azonban épen nem segítene a bajon; mért méltóztatik tudni, hogy a magyar vasutakra vasúti kölcsön be van táblázva s így, ha azok eladatnának is : annak értékét nem a deficit fedezésére, hanem az adósság törlesztésére kellene fordítani. A t. képviselő ur hivatkozott Francziaországra egy előtte szólott képviselő ur felszólalása folytán és azt mondotta, hogy Franeziaország elviselheti a nagy áldozatokat: mert van tőkéje. Nem tagadom, tökéletesen igazsága van; azonban annak, hogy tőkéje van: nagy iparában fekszik alapja; melylyel mi fájdalom nem rendelkezünk. Azon kivül indoka abban fekszik, hogy Francziaországban az állam megtette és megtehette mindazon intézkedéseket, melyek következtében Franeziaországban a tőke emelkedett, a vagyon szaporodott. Hogy ezt a magyar állam részéről a magyar törvényhozás szintén megtehesse, szerény véleményem szerint, mindenekelőtt az államháztartás egyensúlyának helyrehozatala és a deficit kiküszöbölése szükséges. Azt méltóztatott mondani, hogyha legalább programmot látna. Engedelmet kérek, azon véleményben vagyok, hogy minden törvényjavaslatból, melyet a kormány előterjeszt: kiolvasható a szabadelvü-párt programmja. (Helyeslés a középről.) Hogyan tehetett tehát ily állítást ? azt nem értem. Mindezen okoknál fogva bátorkodom kijelenteni, hogy. tekintve a viszonyokat, az előttünk fekvő törvényjavaslatra vonatkozólag részemről elfogadom. (Helyeslés a középről.') Németh Albert: T. ház! Ha Európa egyik vagy másik törvényhozó testülete termében a ministerium által előterjesztetnék egy törvényjavaslat, melynél fogva a minister az ország szükségeinek rendkívüli körülmények beállásával indokolván kívánságát, óhajtaná, ugy mint a t. kormány e pillanatban cselekszik, 8 millióval felemelni az adót: azt hiszem, hogy minden vita nélkül egyszerűen azt mondaná az illető képviselőház: megszavazzuk. És íme uraim a magyar képviselőházban három nap óta foly a vita, s egyetlen szónok sem védelmezte a benyújtott törvényjavaslatot másképen, mint a rendkívüli szükséggel, az örvények előtt állva a megbukás, elmerülés veszélyével és a nemzet áldozatkészségére hivatkozva. Én t. ház, megjegyzem, hogyha átalában hazafinak, különösen pedig a mi helyzetünkbe magyar embernek, magyar hazafinak helyzetében a káröröm érzete valaha helyet foglalhatna: akkor én és társaim most a káröröm jogosultságával azt mondhatnók önöknek: ugy-e, hogy ide jutottunk, nemde, hogy évek óta mindezeket megjósoltuk! (Helyeslés a szélső baloldalon. Mozgás. Ellenmondások a középei/.) Es a mi e pillanatban nekem részemről legkeservesebben esik és a mit legjobban fájlalok: ez az, hogy azon képviselőtársaim, a kik velünk karöltve jövendölték meg e helyzetet, melybe elébbutóbb sodortatnunk kellett, azok most velünk szemben állva a 8 millió adófelemelés mellett plaidiroznak. Én t. ház, egy őszinte javaslatot teszek a t. kormánynak (Halljuk!) Ha azt mondaná nekem, társaimról nem szólok, mert e kérdésről nemcsak hogy nem értekeztem velők; de nem is szokásunk nekünk az ilyeneket vita tárgyává tenni, — hanem egyénileg nekem, ha azt mondaná a kormány, hogy hiszen meglehetősen csökönős embernek ismerjük a képviselő urat, ki a magáé mellett nem szeret tétovázni, azonban áldozatkészségre hívjuk fel a haza polgárait, úgyis kevesen ülnek ott azon a padokon, nem volna-e hajlandó megtenni az előlépési, ne huzzuk-halaszszuk az időt, a kormánynak szüksége van arra, hogy erkölcsi nyomatékot nyerjen a világ előtt arra nézve, hogy menynyire erős a kormányzat Magyarországon, be akarná végezni a budgetet, hogy ne legyen megint indemnityre szükség, s erre nézve ez legyen az első eset a kjjenez évi kormányzás időszakában, —