Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.

Ülésnapok - 1875-49

56 49. országos ülés űtezember 9. 187a. venrlő adóemelés kérdésének tárgyalása közepette, nem előtte és nem utána terjesztetett be a 48-iki honvéd rokkantak nyugdíjazására vonatkozó in­dítvány. En azonban megmondom, hogy ebben nem keresek semmi szándékot, teljesen elismerem azt, hogy mindazok, kik az adóemelésre fognak szavazni : meggyőződésből szavaznak; hanem ha ezt elismerem : megkövetelem épen ugy ellenfe­leimtől, hogy ismerjék el, hogy nem népszerűség hajhászásból, vagy nem népszerűtlenségtől való fé­lelemből szavazunk egy vagy más irányban. Azt emiitette egyik igen t. előttem szóló kép­viselő ur Tisza László Széchenyi Pál barátom be­szédére vonatkozva, hogy ő a Bachkorszakot di­csőitette. Ezt emiitették többen is; nem tudom, nem akarom mondani, szándékosan, — bizonyosan nem jól hallották a t. képviselő urak azt, mit Szé­chenyi gróf mondott; mert én ugy emlékszem, ő azt mondotta, hogy fájdalom, már az országban arról kezdenek beszélni, hogy a Bachkorszak alatt jobban ment a dolog. (Ellenmondás a középről.) Ezt tehát nem ő mondta ; hanem csak mások vé­leményét czitálta, azon szóval, hogy fájdalom. (Mozgás.) Ezt lehet magyarázni máskép: ám tes­sék, mi ugy hallottuk, sőt ugy is van. Nem aka­rok szándékot keresni abban, hogy máskép tün­tették föl; elismerem, hogy félreértésen alapszik. Ezen kivül Tisza László képviselő ur felem­lített Széchenyi gróf irányában rövidlátást, a mennyiben az, a mit elmondott, valami sza­badelvű programmal meg nem egyeznék. — Megvallom, hogy nagy szorgalommal kerestem mindig a szabadelvű programmot ; de eddig nem sikerült megtalálnom. Ez az ón hibám lehet ; de épen ezen adóemelés tárgyában előttem szólott szabadelvű és kormánypárti képviselők nyilatko­zataiból azon meggyőződésre jutottam, hogy ezen programm vagy nem létezik, vagy olyan tág ke­retű, hogy megdöbbenve tapasztalom, hogy talán még az én indokolásom és szavazatom is elférhetne benne. (Derültség a szélső jobboldalon.) Még csak egy megjegj^zóst óhajtok tenni egy épen közvetlenül előttem szólott képviselő ur mon­dására, ki azt mondotta, hogy a mi állapotaink még roszabbak, mint Törökországban. Megvallom, magam sem tartom valami brilliansnak a mi ál­lapotainkat, s épen ennek következtében nem fo­gom megszavazni ezen adóemelést. Hanem ón azt hiszem, hogy a t. képviselő ur csak ugy messzi­ről ismeri azokat a törökországi állapotokat. Én jártam ott, tudom, hogy állanak azok és kár, hogy a t. képviselő ur oda nem megy (Derült­ség) megnézni azokat közelebbről : ez által jobb fogalmat szerezne magának a mi különben elég rósz állapotainkról. A mi magát . az adóemelést illeti, e tekintet­ben rövid lehetek azok után, miket e kérdésben az átalános vita alkalmával kifejteni szerencsések voltunk. Nem mondom, hogy az adóemelés ná­lunk lehetetlen, sőt azt is megengedem, hogy az behajtható. Behajtható még több is. fizethetünk mi még sokkal többet is; de azt hiszem, hogy a több fizetés megtámadja már az adóalapot. Az ál­tal, hogy mindig csak adóalapokat és megadóz­tatható tárgyakat keresünk : nem neveljük egy­átalában az adóképessóget. En épen azon hiányt látom a kormány ed­digi működésében, hogy nem igyekezett nevelni az adóképességet, s ez egyik fő ok : a miért nem szavazhatom meg ez adóalapot. Nem látok e tekintetben még semmi intéz­kedést ; mert mindazon törvényjavaslatok, me­lyeknek ezt kellene eredményezniük : nem fognak egyszerre életbe lépni; s ha életbe lépnek is, ha­tásuk csak később és mindenesetre csak az adó­emelés után fog érezhető lenni. Ez a fő ok, a miért az adóemelést meg nem szavazhatom. Lehetnének körülmények, a mikor még oly kormánynak is megszavaznám a terhes adóeme­lést, melynek politikáját nem helyeselhetem : ha legalább biztosítékot látnók arra nézve, hogy az anyagi fejlődésre vonatkozólag oly lépéseket tesz, melyek az adóképesség emelésére irányulnak. Ezen indokok alapján ón az előttünk fekvő tör­vényjavaslatot a részletes vita alapjául nem fo­gadhatom el. (Elénk helyeslés a szélső jobbon.) Tarnóczy Gusztáv: T. képviselőház! előttem szólott Kállay t. képviselő ur szives volt beismerni, hogy e párt meggyőződése alapján szavazza meg az adófelemelést Egyúttal azon állítást is koczkáz­tatta, hogy saját pártja szintoly meggyőződésből szavaz ellene. Egyet azonban, mit én a t. képviselő úrtól vártain volna, ós nagyon vártain volna: el­mulasztott. Azt vártam volna a t. képviselő úrtól és reméltein hogy befogja bizonyítani nekünk, illető­leg minket azon meggyőződésre fog hozni, hogy ezen adófelemelést megszavazni nem szükséges. Mindenekelőtt szükséges lett volna bebizonyítania azt, hogy az államiháztartás egyensúlya nincsen megzavarva, vagy hogy azt más mód által is egyensúlyba és rendbe lehet hozni. Ezt azonban sem ő, sem elvtársai nem bizonyították be. Beám nézve tehát azon meggyőződés irány­adó, hogy az államháztartásban az egyensúlyt helyreállítani minden áron szükséges. Szeretném ezt könnyű szerrel, szeretném ezt adó felemelés nélkül. Vártam ós reméltem azoktól, kik ezt nem akarják megszavazni, hogy megfogják mondani: miként lehessen azt elérni; de miután eddig egy­oldalról sem hallottam módot az egyensúly helyre­állítására, mint a hogy ezt pónzügyminister ur előterjesztette, azon keserű kénytelenségben vagyok, hogy magam is megszavazzam azt. a mi bár fáj

Next

/
Thumbnails
Contents