Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.
Ülésnapok - 1875-49
49u országos ttlés fleezember 9, 1875. 57 de okvetlenül szükséges, hogy az államháztartásban az egyensúly helyreállitassék. (Ralijuk) Ez elegendő indok reám nézve, ós reményiem, hogy elegendő indok lesz a t. házra nézve is, hogy ezen kellemetlen szavazatot ugy adj a, a mint azt az állam érdeke megkívánja. Egynehány szót kívánok még szólani Miletics Szvetozár képviselő úrhoz. Gyakran hallottuk már azt, hogy ő mindig a nemzetiségek nevében szeret szerepelni és mindig azok hívatlan prókátoraként beszél. Bocsásson meg nekem a t. képviselő ur, ha tagadom ezen jogát. Én is nagyobbrészt oly választók külddöttje vagyok, kik nem magyar nyelven beszélnek és azt tartom, hogy azoknak is kik más nemzetiségeket képvivelünk, itt szintén jogunk van e tárgyhoz hozzá szólani. És én azt hiszem, hogy mi többségben vagyunk. Azok, a miket Miletics képviselő ur a háznak és a magyar nemzetnek boszantására itt e házban felhord : azok épen az ő általa védett nemzetiségek kárára vannak; mert minél, inkább ingerli ő a magyar nemzetet azon nemzetiségek ellen, a melyek nevében szerepelni akarna: annál inkább árt ő azon nemzetiségeknek. Beszélt ő sokat a hagulatról, mely a vidéken uralkodik. Hallottam én egy adomát s tán igaz is, — hogy egy tüz alkalmával legnagyobb zajt csapott épen a gyújtogató. En azt hiszem, hogy e hangulat előidézésénél, mely az ilyen vezetők által elbolonditott embereknek fejében meg van: legtöbb része van neki magának. Megbocsát a t. ház, ha míg észrevételére reflectálok, egy tévfogalmat akarok itt helyreigazítani. 0 azért tagadja meg az adófelemelést, mivel szintén az adófelemelés azon része, mely a közoktatásügyi minister ur által a népnevelésre fordittatik: nem fordittatik azon nemzetiségek javára azért, mert az a magyar nyelv tanítására fordittatik. En nem tudom, miben látja ő a nemzetiségeknek érdekét: abban-e, hogy őket azon nyelvre tanítsák, melyet ugy is tudnak? Az én kerületemben az idegen, szláv nemzetiségű nép azt kívánja, hogy oly nyelvre tanítsák őt, melyet nem tud, oly nyelvre, mely nélkül ezen államban nem kid megélni, vagy csak igen nehezen él meg. (Helyeslés a középen) Tehát épen az én kerületem, az én majdnem kizárólag tót választóim érdekében kérem a t. minister urat, hogy jövőben ezen pénz legnagyobb részét a magyarnyelv tanítására fordítsa (Helyeslés) s ón igy megszavazom az adófelemelést. (Helyeslés a középen.) Vidovics Ferencz: Orbán Balázs képviselő társam tegnap mondott beszédében azon felszólítást intézte t. képviselőtársaimhoz, hogy azoknak mindegyike, ugy a mint az általa, képviselt kerület közgazdasági viszonyait ismeri, azokat előadni ne késsék. ; KÉPV. H. NAPLÓ 1875-7?. III. KÖTET. Én is azt hiszem t. ház, hogy arra minden képviselő nem csak hivatva, sőt kötelezve van. Én bár nem tudom, hogy e néhány szót, melyet elmondani szándékozom, egészségi állapotom mellett el fogom-e mondhatni; de azért kötelességemnek tartom az általam ismert vidék viszonyait a t. ház előtt, habár rövid szavakban elmondani, annál is inkább: mert azt hiszem, hogy a t. kormány, a mely az egyensúlyt az államháztartásban adóemelés által szándékozik helyreállítani, az ország közgazdasági viszonyai iránt nincsen kellőleg tájékozva ; annál is inkább, mert a külföldi példák, Francziaország példája, a melyre hivatkoznak: mireánk a mi anyagi körülményeink közt teljességgel nem alkalmazható. Szabolcsmegye felső vidéke, a hol több éven keresztül mint szolgabíró működni szerencsés voltam, még a 60-as években a legvirágzóbb körülmények közt volt. Nem volt talpalatnyi föld, a mely mi véletlen lett volna, a nem vagyonos osztály is ellátva volt gazdasági gépekkel. A vagyonosodás szemlátomást nagyobbodott: a földérték nőtt, ugy hogy az eladás esetében mindig igen sok vevő találkozott. Mit tapasztalunk ma? Ezen virágzó anyagi körülmények helyett azt látjuk, ha a községekbe megyünk, hogy alig lát az ember jó házfedelet, bekerített helyet. Azt tapasztaljuk, hogy a volt úrbéri osztálynak ma már nincs kenyere ; igen sok föld igavonó marha hiányában elvetetlenül marad. Azt tapasztaljuk naponként, ha heti vásári joggal ellátott községekbe bemegyünk, hogy ott örökös licitatió van, hol a népnek utolsó haszon-marhája, igavonó marhája, házi bútora, ágyneműje doboltatik el, úgyannyira, hogy még az adóvégrehajtó nem véve tekintetbe a törvény világos intézkedéseit, az általam emiitett tárgyakat is elkótya-vetyéli. Bizonyítja ezt legközelebb, hogy azon vidéken egyik szolgabíró indíttatva érezte magát a község elöljáróit a törvényre figyelmeztetni. Igaz ugyan, hogy a t. pénzügyminister ur közegei által ezen szolgabíró azonnal az adófizetés elleni lazítással vádoltatott. Ily körülmények közt t. ház, azt hiszem, hogy az adóemelés nem fogja azt eredményezni, a mi talán czéloztatik ós az államkincstárnak nem fog hasznot hajtani; hanem egyedül a hátrányokat fogja szaporítani; de különben is t. ház, azt hiszem, hogy az állampolgárnak joga van az államtól követelni a személy és vagyon bátorságot, sőt követelheti, hogy munkája után szerzett élelmiszereit, ruháját, ágyneműjét el ne adják. Kérdem, t. ház: vajon teljesiti-e az állam polgárai iránt e kötelezettséget. Bátran merem kimondani, hogy nem. Ily körülmények közt t. ház, áldozatkészségre hivatkozni szerintem nem lehet; mert a mikor ezen áldozatkészség a legnagyobb mértékben vétetett igénybe, hogy mint mondám, napi-kenyere 8
