Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.
Ülésnapok - 1875-49
országos ülés deezemlter S. '1876. 5g Remete Géza: T. ház! Személyes kérdésben ós félremagyarázott szavaim helyreigazítása végett fogok a t. ház engedelmével röviden felszólalni. Mindenekelőtt azt vagyok bátor megjegyezni a t. képviselő urnák, hogy nem ő neki feleltem, hanem feleltem Borlea Zsigmond képviselő urnák és engedjen meg nekem, de ugy vagyok meggyőződve, ismerve az ő hazafias érzelmeit, hogy Bor lea Miletics és ő nem egy. Elnök : Kérem a képviselő urat, méltóztassék csak azon szavaira vonatkozni, a melyeket rectifikalni kivan; mert különben kénytelen vagyok a képviselő úrtól a szót elvonni. {Helyeslés.) Remete Géza: Én fölolvasom azt, a mit mondtam, méltóztassék a t. háznak Ítélni: foglal tatik-e olyasmi abban, a mit a képviselő ur abból kivont? „A t. képviselő ur gúnyosan megjegyzi, hogy elhatároztak a szabadelvű körben e javaslat megszavazását s igy bizonynyal meg lesz szavazva, hogy minő vitz van e kijelentésben valóban nem tudom felfogni; mert a mint mi, ugy önök a nemzetiségi clubban netán, ha van ilyen, elhatározhatják meg nem szavazását, sőt bár sajnálattal venném tudomásul ; de végre még az ellen se tehetnénk, hogy ha valahára azon elhatározásra jönnének, hogy Magyarországban megélni nem lehet s hogy ennél vannak boldogabb országok is." A személyes kérdésre vonatkozólag bátor vagyok kijelenteni, hogy ámbár elismerem, hogy prókátorának nem fogadott; de tudtommal nem is kértem perének átadására. De engedje meg, ha én még illetékes birámnak sem önt, se némely lapokat, el nem fogadhatom arra nézve, hogy felszólalásom használ-e az ügynek, vagy sem. Ugy hiszem, e tekintetben egyedül fölfogásomat van jogom köpetni. e jogot megadván a választók bizalma. Gr. Károlyi Tibor: T. ház! Daczára annak. hogy a tárgyalás tovább tartott, mint előre hittük, engedjék meg, hogy én is pár szót szóljak a tárgyhoz, mielőtt szavazatomat beadom. Tagadhatlan, hogy e törvényjavaslat a legfontosabb lépés, mit azon utón tesszünk, melylyel az uj politikai irányra léptünk. Figyelemmel kisérte az egész ház, de figyelemmel kisérte e házon kivül a nemzet is e vitát, tudta annak fontosságát és a helyzet magaslatán áll. Meghallgattuk mindazon javaslatokat, indítványokat, melyet egyesek s pártok részéről tótettek, s ha elfogadhatók vagy czélravezetők lettek volna, bizonyára csupa jókedvből, élvezetből meg nem szavaznánk azon nagy terhet, mely e törvényjavaslattal a nemzetre háramlik, tétettek oly indítványok, a melyek még ha czélra vezettek volna is, oly nagy nemzeti érdekekbe ütköztek, mit azért nem fogadhattunk el. A pénzügyminister ur javaslata tagadhatlanul óriási terhet ró a nemzet vállaira; de ezt nem helyettesíthetjük mással, ez az egyedüli komoly valódi orvoság, mely a bajt gyökerében támadja meg; s ha nem fogadjuk el ezt, ismét a bizonytalansággal állunk szemközt. Természetes, hogy ezen törvényjavaslatokat azok fogadhatják el, kik a kormánynak s pártunknak nem csak pénzügyi, hanem politikai irányával is egyetértenek. (Helyeslés a középen.) kz ellenzék állása ily törvényjavaslatokkal szemben meglehetősen könnyű és némileg háládatos is. (Igazi Ugy vaui a középről.) Annyira, hogy soraik Itt is, ott is talán egyesekkel szaporodni fognak. Ez könnyen érthető is ós én részemről csak örvendek, ha a kétkedők, ha a tétovázók most színt vallani kénytelenek. (Helyeslés a középrö7.)Ezuttal ugyanis igazán elmondhatjuk, hogy a ki nincs mellettünk, az ellenünk; mert azt tartom, hogy senkinek sem szabad egy ily törvényjavaslattal szemben a szavazás elől kitérni, szavazatát érvényesíteni kell mindenkinek; s a ki ez elől kitér: az szerintem kötelességét nem fogja föl. (Ugy van! Igaz! a középről) Én nem kétkedem hazám jövőjében és azon erőfeszítés, melyet a nemzet most tesz : legnagyobb biztositéka annak, hogy bajain komolyan segíteni törekszik Midőn a 60-as évek kezdetén az észak-amerikai egyesült állanjok egymással testvérharczban voltak s midőn az egyesült államok adósságai egyszerre tiz miMiárdra emelkedtek: a fél világ kételkedni kezdett s sokan kárörvendőleg a legnagyobb szabad állam lételén. A háború megszűnt s másnap már minden polgár a "romok fölépítésén dolgozott. Igaz, hogy ők seregeiket azonnal szóibocsátották, al'g tartva meg 40,000 embert; de ne képzeljük, hogy elég megtakarításokat minden irányban létesítettek. A népnevelés czéljaira épen akkor, majdnem minden állam 2 —3-szor oly nagy összegeket szavazott meg, mint a mennyit azelőtt költöttek, mert a tudatlanságot tekintették bajaik főokának. Észak-Amerika egyes államaiban oly fokra emelkedtek az adók, hogy a tőke 2—2 l | s o| 4-át képezték. Például egy 100,000 dollár értékű vagyon birtokosa 2500 dollár adót fizetett. Egy évtizeddel később mit látunk*? Ez óriási terhek nem hogy kimerítették volna a nemzet gazdagságát, de ma már Angliát kivéve, győzedelmesen vetél kedhetik bármely nemzet kereskedelmével. Szerintem igaza volt Szontagh Pál képviselő urnák, midőn takarókosságra intette a nemzetet. Nálunk a takarékosságot gyakran fösvénységnek nevezik el ; pedig szerintem a legszebb polgári erények egyike. (Tetszés.) • Tegnapelőtt egy t. szónak a túloldalról öszszehasonlitást tett jelen állapotunk és az úgynevezett Bachkorszak közt. Szerintem, — hogy többet ne mondjak — a hasonlat szerencsétlenül volt választva, (Igaz! ügy van! a középről); mert ha nem is tagadhatjuk, hogy bajainkban ugy ma-
