Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.
Ülésnapok - 1875-49
•54 49. országos illés deczember 9. 1875. gunknak, mint a körülményeknek bünrészessége volt; de részünkről nem .átkozhatjuk eléggé azt a korszakot, mely 20 évi tétlenségre kárhoztatta a nemzetet. (Élénk helyeslés a középről!) Arra a korszakra vezethetők vissza jelen szomorú viszonyainknak főbb okai, mely oly hatással volt a nemzetre, mint van egyesekre a halálos betegség, melynek utóbajai a fölépülés után is hosszú idő múlva ínég érezhetők. (Tetszés a középen.) Én részemről csak akkor kezdenék kétkedni nemzetem jövőjében, ha azon korszakot — még ha anyagilag oly előnyős lett volna is, a mint a képviselő ur festeni akarta, — mondom; ha azon korszakot a nemzet visszakívánná. (Felkiáltások a középei'. Igaz] Helyeslés a középen.) Én az előttünk fekvő törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadom; elfogadom teljes tudatában annak, mily nagy terhet rovunk ezzel mi, a kik azt megszavazzuk a nemzet vállaira; de mindamellett ón részemről helyzetemet nem cserélném el az önökével; (a szélső padokra mutat) mert később, ha sikerül — a mint hiszem — bajainkból kibontakozni, és a nemzetet ismét felvirágozva látni: azon öntudat lesz jutalmam nekem is, hogy már a munka kezdetén a legfáradságosabb, legterhesebb részében én is közreműködtem. (Elénk tetszésnyilvánítások a középen ) Miletics Szvetozár: T. ház! Ha a machiavellistikus politikának oly barátja volnék, mind a milyen ellensége vagyok a fennálló kormányrendszernek: én szívesen szavaznék az előttünk fekvő adófelemelési törvényjavaslat mellett, és különösen ha szavazatom döntő volna; mert tudom: minő hangulatot kelt minden vallású s nemzetiségű polgárokban már a mostani adóteher is; különösen azon sereg szeme láttára, melyet t. barátom Borlea Zsigmond szabadelvű adó-végrehajtóknak nevezett, és iae\y az országot sáskaként elözönlötte, és mely hangulat e szóban nyerte kifejezését: ez már olyan, ha nem roszabb, mint Törökországban. De a machiavelismusnak barátja nem lévén és az előttünk fekvő törvényjavaslat ellen szót emelvén; szavazatomat néhány szóval kívánom indokolni. Nem akarok bocsátkozni államjogi érvekbe a közös ügyek tekintetében, melyek Magyarországot túlterhelik. Ezen szempontból ezt a baloldali ellenzék teszi. De közgazdasági szempontból sem akarom a dolgot venni, mely szempontból a dolgot a jobboldali ellenzék világítja meg, és mely mindkettő kapcsolatban van az úgynevezett adó-képességgel. En a dolgot azon szempontból veszem, melylyel, habár a kormánynak és pártjának talán szolgálatot teszek, mégis azt az én álláspontomból szemügyre kell vennem, és ez a nemzetiségi ellenzék szempontja, mely tekintetben az összefügg azzal, a mi áldozatképességnek neveztetik E tekintetben sem szándékom a jelen alkalommal panaszokat fölhozni, melyeket társaimmal együtt többször fölhoztam, hanem csak pénzügyi szempontból veszem a dolgot szemügyre, és azt állítom, hogy az adófölemelés fölösleges lett volna : ha a kormány gyakorolta volna a takarékosságot, különösen azon .műveletnél, melyet részint 'kizárólagosan, részint kiválólag a magyar nemzetiség czéljaira fordított a többi nemzetiségek iránti igazság és méltányosság megsértésével. Én mindenek előtt szemügyre veszem a közoktatást, a melynek budgetje a eultus ós közoktatási igazgatáson kivül 3 és "jg millióra rug. Ebből % millió fedezet levonásával költetik oly magasabb tanintézetekre, melyek ugyan magyarok, és melyeket már a törvény a magyar nyelvnek vindikált, a mely összeget tehát számításon kivül hagyom. Ellenben maga az 1868-ki 44. törvónyczikk, 17. §-a azt mondja. (Olvas) De a közoktatás sikere. a közművelődés és közjólét szempontjából az államnak is legfőbb ezélja levén; köteles ez az állami tanintézetekben a lehetőségig gondoskodni arról, hogy a hon bármely nemzetiségi, nagyobb tömegekben együtt élő polgárai az általok lakott vidék közelében anyanyelvökön képezhessék, magukat, egészen addig, hol a magasabb akadémiai képzés kezdődik." — De ezen lehetőség is a gyakorlati életben nem magyar nemzetiségekre nézve zérusra olvad le; és már a zombori államgymnasium is magyar; azért mondhatom, hogy a félmillió, mely a gymnasiumokra és reáliskolákra költetik: csak a magyar iskolákra megy. A tanképezd ékre, — melyek kizárólagosan magyarok — költetik 1% millió, a népiskolákra költetik 800.0U0 frt ós addig, inig a közoktatásügyi minister ur Madarász József javaslata szerint elő nem terjeszti a jelentést a felöl: minő iskolákra fordittatik ezen öszszeg ; mert engem a kormánynak átalános iránya azon föltevésre jogosít, hogy ez összeget is a magyar nemzetiség rovására sorozzam, 230,000 frt összeg fordittatik közművelődési czélokra; de csakis kizárólagosan a magyar nemzetiség czéljaira fordittatik és igy az állam a magyar nemzetiség czéljaira 3 millió frtot fordit akkor: a midőn a nem magyar nemzetiségek tan- és irodalmi intézeteit megsemmisíti vagy akadályozza, a mely intézeteket a nem magyar nemzetiségek saját költsógökön emeltek. Ürményi képviselő ur bebizonyította, hogy a honvédségnél két vagy három milliót lehet megtakarítani, sőt a körülményekhez képest lehet 5 milliót is, tehát ezen 3 és 5 milliót össze számítva, tesz 8 milliót, ugyanoly összeget, melylyel az adót felemelni akarják. Ide lehetne számítani a 300,000 frt rendelkezési alapot is, melyre nézve a ministerelnök ur azt monda, hogy ez alap is a nem magyar nemzetiségekért van, hogy t. i. a nem magyar nemzetiségek ellenőriztessenek. Ezen
