Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.

Ülésnapok - 1875-49

52 49. országos tttós deczember 9. 1875. gyének toleránsok, hogy a haza a veszély idejében minden fiát együtt találhassa, mert biztosítom a t. házat, hogy csak így fog — én legalább ugy vagyok meggyőződve — a nagy magyar politikus jövendőlése, hogy „Magyarország nem volt, hanem lesz — beteljesedni.'Most már áttérek a tárgyra. Elnök: Kénytelén vagyok megjegyezni, hogy a szónok urnák, ezen vádjára a ház tagjai okot nem szolgáltattak, s hogy ennélfogja a képviselő ur vádja nem volt indokolt. {Helyeslés, a középen?) Papp György: Kérés volt csak. Elnök: Kérést hozott föl a képviselő ur, a melyben vád foglaltatott: e vádra pedig nem volt indoka. (Helyeslés.) Papp György: Engedelmet kérek, én ezt csak, mint kérést mondtam. Most már áttérek a tárgyalás alapját képező törvényjavaslatra s az adófelemelés érdekében t. képviselőtársam Szontagh Pál által felhozott komoly érvekre egynehány komoly észrevételt leszek bátor megtenni. A t. képviselő ur például felhozta Franeziaországot, elénk tárván, hogy az utóbbi háború eatastrofájából mily rövid idő alatt és mily könnyen bontakozott ki Francziaország : az igaz, ugy történt. Én gyarló felfogásommal valóban nem tudom felfogni, mikép lehet a mi szerény viszonyainkat Francziaországéval összehasonlítani. Teremtsék meg nekünk a t. képviselő ur és társai a Franeziaországban létező viszonyokat, ipart, kereskedelmet, közgazdasági alapotokat, egyszóval, a franczia állapotokat és az ezeken alapuló hitelt: és akkor jogosítva lesz azokra hivatkozni. A t. képviselő ur érvelésében tovább menvén, az áldozatkészséget ma már kötelessógteljesitésnek jelezte ós ezzel egyszerűen keresztül sikamlott ezen ; hanem hangsúlyozta és fősúlyt fektetett az önmegtagadásra. Az önmegtagadás t. ház, valóban igen szép polgári erény, de az felfogásom szerint abban áll, hogy a polgárok az éietfentartás és ruházat legszükségesebb eszközeit is vonják meg maguktól. Eri bátor vagyok a t. képviselő urnák constatálni, hogy az önmegtagadás nálunk máiszámos évek óta gyakorlatban van, nem ugyan készakarva, hanem a fenálló körülmények ólomsulya és terhe alatt. A t. képviselő ur, meglehet, Magyarország olyan boldog vidékén lakik, melyről nincs tudomásom, hanem én legalább arról a vidékekről, melyeket én ismerek, biztosan állítom, hogy ez már az önmegtagadás legszélsőbb határáig ment. A közelebb múlt években — t. képviselő ur, — a nép éhezett, és ha az adóvégrehajtás a mostani kíméletlenséggel folytattatok tovább, midőn t. i. a nép szájából a kenyérre fentartott termények erőszakkal elvétetnek, és midőn azok a helyszínén el nem adatván, a közeli vásárhelyekre szállíttatnak és ott eladatván végeredményben még a fuvarbér sem kerül be, biztosan állithatom t. ház, hogy a mi népünk noha dus termés volt az idén, még is éhezni jfog jövőben. Egyébiránt állitásom bebizonyítására — mert rövid akarok lenni — nem szükséges, hogy nagyobb érvet hozzak fel, mint a mi itt a házban Ürményi Miksa t. képviselő ur által mondatott, a ki 1 i. statistikai adatokkal bizonyitá be, hogy még alkotmányunk kezdetén a honvédséghez 30 ezer ujoncz soroztatott be évenként: ma már alig tudunk 8 ezer ujonczot besorozni. Mire mutat ez t. ház? Arra, hogy népünk a közelszegényedés és nyomorban testileg is elsatnyul. Tudhatná a t. képviselő ur, hogy majdnem átalában, legalább azon vidékeken, a melyeket én ismerek, az előbbi időben voltak minden községben nagyobb számmal földmivesek, kik 4 igavonó jószággal rendelkeztek; ós ma már alig bírnak ketten, de sőt négyen is egy ekét előállítani. Itt azután ón valóban nem értem: miként lehet az ország népétől az önmegtagadás nagyobb mértékét követelni. Ha a t. képviselő ur az ország állapotát figyelembe venné, figyelembe venné azt, a mi az általam ismert vidékeken nem egyszer történik meg, hogy a községekben egy és ugyanaz napon egy alkalommal a végrehajtás öt részen indul meg, mert ott van az adóvégrehajtó, a ki exequálja a hátralékos adót és stemplit; ott van a bírósági végrehajtó, a ki exequálja a megítélt uzsorás követeléseket; ott van a megyei közeg, a ki exequálja az ínséges kölesönt, közmunkát és egyebeket, és ott van a bíró, a ki exequálja a pap, tanító, jegyző stb. fizetéseket: ugy hogy valóban, ha ez a nép annyira nem ragaszkodnék e földhöz és e hazához és ha nem remény lene a közel jövőben boldogabb időt, kétségbe esvén, talán megfogadná Remete Géza képviselő ur tanácsát. Még egyre kell reílectálnom a t. képviselő ur beszédéből. Én ugyanis nem értem, hogy a túloldalról oly gyakran az áldozatkészségre, s most már ezen túlmenve, az önmegtagadásra hivatkoznak. Mi t. ház rendes viszonyok közt mély békében élünk ós éltünk a közelebbi időben; nem voltunk háborúban. Háború után talán volna ennek helye és jogosult volna az állam nevében önmegtagadásra hivatkozni ; hanem mély békében nem jogosult. , Mindezek után, miután én ugy vagyok meggyőződve, hogy a nép már valóban nagyobb adót nem bir meg : én a javasolt adófelemelést a magam részéről átalánosságban sem fogadom el részletes tárgyalás alapjául. — Elnök: T. ház! Remete Géza t. képviselő ur félremagyarázott szavainak helyreigazítása végett kér szót; de kérem a t. képviselő urat, hogy csakis erre méltóztassék szorítkozni, (Helyeslés.)