Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.

Ülésnapok - 1875-48

48. országos Ülés deozember 8. 187&. 45 Mielőtt egyenesen a hozzám intézett kérdésekre felelnék, hogy adandó válaszomat érthetővé tegyen, legelőször is a tényállást kell helyre állítanom, és megmondanom, hogy mik azok, a miket a í. képviselő ur állit, hogj a szerződés a közös hadügyminister által előlegesen megköttetvén, utólagosan mutattatott be mint befejezett tény a delegatiónak; mert nem hogy ez történt volna, de sőt még csak f. é november 2-dikán utasította a közös hadügyminister a nálam levő hivatalos adatok szerint a budapesti főhadparancsnokságot, hogy a delegatióban szóbajött 145 frtot, mint minimumot tekintve és az egész területet szakértőkkel még egyszer megbecsülteivé, azután kösse meg a megállapított feltételek mellett a szerződést. Tehát nem végérvényesen megkötött szerződés lett beterjesztve ; hanem csak javaslat, és a szerződés megkötésére a felhatalmazás csak akkor adatott, midőn már a delegatiónak határozatai és ő Felségének szentesítése alapján adatnia alkotmányosan lehetett. Es én azt gondolom, hogy azt nem vonhatja soha senki kétségbe, hogy e világon és minden kormánynak joga van ilynemű vételeket és szerződéseket előkészíteni, hogy azután concrét javaslattal léphessen a törvényhozó testület elébe, mely ha helyesli eljárását: akkor következik: a szerződésnek végleges megkötése. A másik, a mi ellenkezik a valódi tényekkel az, hogy titokszerüséggel jár el itt a hadügyminister. Alkudozások egy ilyen terület megvétele iránt — és én nagyon csodálkoznám, ha a képviselő urnák tudomása nem lenne erről — 1873-ban kezdettek meg. Igaz. hogy offert tárgyalás, vagy pláne nyilvános árlejtés nem hirdettetett; de ugyan kérdem, midőn oly czélból szándékoltatik egy terület megvétetni, a melyre azon területnek talajára, az országutak mellett, vagy távol fekvésére, ki terjedésére és alakjára nézve csak kivételes területek alkalmasak : lehet-e offert-tárgyalást, vagy tehet-e nyilvános árlejtést hirdettetni ? Ez nem történt meg; de igenis megtörtént az, hogy a hasonlag nálam lévő hivatalos adatok szerint a hadügyministerium hét különböző birtokossal lépett érintkezésbe ós kapott ajánlatokat a megvenni szándékolt alkalmas területre nézve, olyanokat, melyeknek legnagyobbika holdanként 6Ü0 frtra rúgott; az ajánlatok ezentúl szállottak lejebb 300—200, 450—375 és 370 frtra. Egyetlen egy ajánlat volt, mely holdját 100 frton ajánlotta átengedni; de a mely épen az általam jelzet egyéb indokoknál fogva, mert a terület mennyisége, alakja, fekvése a czélnak nem felelt meg, katonai szempontokból elfogadhatónak nem találtatott. Abban is ellenkezik a-t. képviselő ur állítása a valósággal, hogy 2500, illetőleg 5000 hold megvételéről, s tehát hétszáz és nem tudom hány ezer írtról volt szó. Mert szó volt — ismét hivatalos adatok után beszélek — 1500 hold megvételéről, tehát pénzben is ennek megfelelőleg kevesebb öszszegről, De nem egyezik meg a valósággal a képviselő ur azon állítása sem, hogy ott egy hold föld legfőlebb 25 frtot ér. Én megengedem, hogy ügyes magán ember, ki minden körülményt saját javára kiaknáz, esetlag árverésnél, vagy más hasonló módon : 25 frton is vehet ott egy hold földet; de a kiemelt adatok szerint 90 frt körül jár ott egy hold földnek rendes ára. Azt pedig talán csak senki sem fogja állítani,' hogy kormány, álladalom juthat oly eljárások és módozatok mellett olcsóbb birtokvételhez, mint a minők mellett — mint mondom, — egyesek szoktak olykor vásárolni. (Helyeslés, a középen.) De különbeu téves azon fölfogás abban is, hogy egy ily vételnél a tiszta gazdaszáti érték lehetne a mérv, a mely szerint azt meg kell ítélni. Mint már előbb is jelzem, ilyen birtokot nem mindenütt lehet találni. Mert ha nagyon sokat nem akar valaki venni: aránylag igen hosszú s ennélfogva keskeny birtoknak kell ennek lennie ; de továbbá szükséges, hogy a közlekedési eszközöknek közelében legyen s még is ugy feküdjék, hogy a közlekedő, utazó közönség ne veszélyeztessék a gyakorlatok által. Tehát itt csak bizonyos, meghatározott helyiségek azok, melyekből vásárolni lehet. Már pedig ugy hiszem, azt mindenki tudja, mihelyt egyszer a vételnél valamely vállalat — legyen a kormány, vagy egyes — meg van kötve: már akkor nem tisztán magát a gazdászati értéket, hanem kénytelen megfizetni azt is, hogy épen olynemü, nem mindenütt feltalálható földre van szüksége. (Helyedés.) Hiszen tudjuk a fővárosi kisajátításoknál; de tudjuk, az egész országban a vasúti kisajátitásoknál akárki meggyőződhetik, hogy egy vasúti vállalatnak olykor 3000 frtot kell fizetnie egy hold földért, melynek valódi értéke nem több 100 frtnál. Ezeknek előrebocsátása után s ezekre alapítva válaszomat, bátor leszek az egyes kérdésekre felelni. Azt mondja a képviselő ur első és második kérdésében : „Volt-e tudomása a t. ministerelnök urnák, illetve az összministeriumnak arról, hogy a közös hadseregbeli katonatisztek, önkényesen, törvényes megbízás nélkül az eladó úrnővel 2500, illetőleg 5000 hold homokbuczka föld megvásárlását eszközölték, holdját 145 forintjával számítva, mely földnek holdjáért egyes ember józanul gondolkodva 25 forintot sem adhatna meg" ? „Tudomásával történt-e a t. kormánynak azon titokszerüség. a melylyel ezen vétel végbevitetett" ? Nem ssándékozom az ezen kérdések szövegezésében foglalt némely ellentétekre is kiterjeszkedni, -