Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.

Ülésnapok - 1875-48

44 48 országos liles deezeníber 8.1875. megvédése, és azon erős hit, erős meggyőződés vezérelt ezen eszközök elfogadására, hogy nincs e hazában oly hazafi, a kinek ez ne volna jelszava : a haza minden előtt! A haza mindenünk, s ha hazánk elveszett: mindenünk elvészett, áldoznunk kell érte, hogy mindent ne kelljen veszítenünk. Csakhogy midőn áldozatról szóltam, kitettem magam azon lehetőségnek, hogy Mocsáry képvi­selő ur nekem is azt válaszolja, a mit már hal­lottunk tőle, hogy az adóemelés nem egyeztethető össze az áldozatkészség fogalmával. Ha szűkebb értelemben vesszük az áldozat­készséget : igaza van; mert szűkebb értelemben az áldozatkészség mindig önkénytes; míg az adó, ha valaki önkényt be nem fizeti: kényszer eszközök felhasználásával is behajtatik. De szélesebb érte­lemben az adófizetés is áldozatkészség. Ha belát­ják, hogy a haza nem nélkülözheti ezen adót, ha látjuk, hogy a magyar államnak mint ilyennek fenntartása függ ezen adók befizetésétől : akkor bizonyára lesz annyi életerő a nemzet minden egyes tagjában, hogy megfizeti az adót, megvonja magától, a mit nélkülözhet és megkétszerezi mun­kásságát és szorgalmát, elvonva magától mind­azokat, miket nélkülöznie nehéz; de okvetlen le fogja tenni ezen áldozatot a haza oltárára. T. Mocsáry képviselőtársam hivatkozott épen ezen adóemelés tekintetében Angliára, különösen az angol nemzetre mint olyanra, mely az alkot­mányosság iránt élénk érzékkel bir, s azt állította, hogy ha Angliában ezen adóemelés terveztetnék: akkor az angol nemzet, mely pedig az alkotmá­nyosság iránt a legélénkebb érzékkel bir, nem tűrné meg az ilyen adóemelést. En kérem Mocsáry t. képviselő társamat; kinek hazafiságáról tökéletesen megvagyok győ­ződve, hogyha az adóemelést nem tartja össze­egyeztethetőnek az áldozatkészség fogalmával : va­jon összeegyeztethetőnek tartja-e az ilyen szellem­ben tett nyilatkozatot a hazafiság fogalmával? Nem fog-e ez eszközt nyújtani épen azon reni­tensek kezébe, kik nem azért nem fizetnek, mert nem tudnak; hanem mert nem akarnak, (nilen­mondások á szélső baloldalon.) Nem fog-e fegyvert szolgáltatni azok kezébe, kik örömmel várják a pillanatot, midőn a magyar állam nem fizethet, s ennek következtében oly helyzetben lesz, hogy ne tehessen eleget azon kötelezettségeknek, melyeknek eleget keil tennie és ne bírjon azon előfeltéte­lekkel, melyekkel birnia kell, ha mint állam lé­tezni akar. (Helyeslés a középen.) A história nagyszerű, fényes példákkal iga­zolja, hogy azon nemzetek nem törtek össze a csapások súlya alatt, s ínég a leveretés alkalmá­val is azok maradtak fenn. melyek a legválsá­gosabb időszakokban is képesek voltak a legna­gyobb áldozatokra, azért, hogy hazájok a válságos helyzetből kiemeltessék. Ha bírunk az önmegtagadásnak, a nélkülö­zésnek erényével: megfogjuk birni az adót, és nem lesz deficit, helyre áll az egyensúly és a bukás örvényébe sodort állam ismét jólétnek örvend. Ha belátjuk, hogy az adóemelés elkerülhetlen : ak­kor önkényt fizetjük meg az adót, ós megszűnik a kényszer; miután a nemzet iránti kötelességünket örömmel teljesítjük. Azt mondhatná Mocsáry képviselő társam, hogy a helyzetet nem ők teremtették. Azt mond­hatnám én is. hogy azon helyzetet, melynek folyo­mánya az adóemelés, mi sem teremtettük. De kér­dem, ha a ház ég : nem segit-e azt oltani, csak azéi't, mert azt mások építették? T. ház! Nem akarok tovább időzni, (Halljuk!) tudom, hogy az idő drága, s nem akarom a t. ház figyelmét hoszasabban igénybe venni, csak röviden mondom, hogy mert szeretem hazámat, s mert oly férfiak állanak a kormány élén, kiknek múltja biztosit engem, hogy hazafisággal, erélylyel, s bölcsességgel törekednek az államot sülyedt helyzetéből kiemelni, mert elmentek a takarékosság legszélső határáig; és mert erősen megvagyok győződve, hogy ha, kénytelenek voltak felhívni a nemzetet az adóemelésre : mindent elfognak kö­vetni az adóképesség fejlesztésére is, mert meg­győződésem, hogy a vámkéreést akár a közös, akár az önnálló vám terület alapján megfogják oldani, és mert végre azon meggyőződésben va­gyok, hogy egy önnálló nemzeti bank felállítása által lendületet adnak az iparnak földmivelésnek. s kereskedésnek: mindezen okoknál fogva ón e törvényjavaslatot átalánosságban a részletes tár­gj T alás alapjául elfogadom. (Elénk helyeslés a kö­zépen.) Elnök: T. ház! A t. ház méltóztatik emlé­kezni, hogy a napokban ministerelnök ur Csatár Zsigmond képviselő ur interpellatiojara a választ a mai napra ígérte megadni Kérdem azért a t. háztól, méltóztatik-e • a t. ház most folytatni a ta­nácskozást és a választ más időre hagyni, vagy pedig kívánja, hogy a ministerelnök ur válaszoljon. (Felkiáltások: Halljuk a választ!) Akkor kérem a ministerelnök urat, hogy méltóztassék a választ megadni. Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! (Halljuk 1)1 Méltóztatik tudni, hogy Csatár Zsig­mond képviselő ur egy interpellatiót intézett hoz­zám az Örkényi ágyu-lőtér megvétele tárgyában. Tekintettel arra, hogy azon vádak után, melyek ezen ügyben a képviselő ur által felhozattak, csak­ugyan szükséges, hogy a t. ház, és ez utón az ország értesülve legyen a dolog mibenlétéről, kissé részletesebben és hosszasabban leszek kény­telen válaszolni. (Halljuk!)

Next

/
Thumbnails
Contents