Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.
Ülésnapok - 1875-68
68. orsiágos HWs január 13. 1876. 403 tői ő igen üdvös hatást remél. A hozzá igen közel álló államtitkár ur, a kiről föl kell tennem, hogy a törvényjavaslat szerkesztésére némi befolyást gyakorolt: az ép az ellenkezőt mondotta, hogy ő kísérletnek tekinti csak, de oly kísérletnek, mely ha megbukik, be lesz bizonyítva, nemhogy a kormány hibásan concipiálta e törvényjavaslatot, hanem Magyarországon az önkormányzat lehetetlen. Mit mondottak a kormány törvényjavaslatát támogató tagok? A t, ministerelnök úrhoz igen közel ülő és álló képviselő Tisza Lajos * azért fogadta el: mert világosan, úgymond, közeledést lát abban azon czél felé, a melyet ő tart helyesnek a közigazgatás terén, azt tudniillik, hogy a közigazgatás nagyobb részben a kormány kezében öszszpontosittassék. Plachy képviselő ur azért üdvözli a törvényjavaslatot, mert helyre látja állítani a kapcsot, a közigazgatás és igazságszolgáltatás között, a mit a kormánypárt más része és maga a kormány merőben tagad. S itt legyen szabad mellesleg megjegyeznem, hogy csodálkoztam, midőn a t. ministerelnök ur zokon vette Mocsáry barátomtól azon kifejezést, hogy ő hídnak tekinti ezen törvényjavaslatot, a mely a centralisatió felé vezet. S miért nem fordul a minister ur ugyanazon szemrehányással a hozzá és szivéhez közelebb álló képviselő Tisza Lajos úrhoz, ki más szavakkal ugyanezt mondotta: csakhogy ő azon okból elfogadta, Mocsáry barátom pedig ellenkező állásponton levén, épen azért el nem fogadta. Tény t. ház, hogy tisztában senki sínes magával. Leginkább bebizonyította ezt néhány negyed órával ez előtt Éber t. barátom, ki azzal kezdette, hogy tisztában van magával. S miként van tisztában? Hogy üdvözli a törvényjavaslatot, kiindulván a porosz és franezia összpontosító közigazgatási rendszerből s végre feldicsérve az önkormányzatot, hogy milyen volt ezelőtt. Mi következik mindezekből, t. ház? Az, hogy ha a t. ház azon javaslatot nem is akarja elfogadni, melyet Mocsáry barátom tett, hogy tudniillik ezt a törvényjavaslatot véglegesen vesse vissza — én benső meggyőződésemből mondom, hogy kötelessége az országgyűlésnek, legalább is felfüggeszteni ezen törvényjavaslat tárgyalását , az oly törvényjavaslatnak, a mely minden alkotmányos országban legalább is néhány évet vett igénybe. Emlékszem rá, hogy Olaszországban, hol nagyon gyorsan kelleti; működni, mert uniflcálni kellett a királyságot: a municipalis törvényjavaslat általános vitája hat hetet vett igénj'be. E törvényjavaslat, mely Angliában tiz, tizenöt évet vett igénybe: nálunk rövid pár hét alatt akarják keresztül hajtani. Alig néhány hete, hogy a közvéleménynek erről tudomása van. S ha van valaki az országban, aki megérlelhette magában : ez legfölebb csak a minister ur, inert midőn concipiálta — nem tudom mikor — lehet, hogy volt annyi ideje, hogy elméjében megérlelhette; de hogy a közvélemény vagy mi képviselők megérlelhettük volna: azt az eddig lefolyt vita után merőben tagadom. Épen csak egy dologban érthetek egyet a törvényjavaslatot védő szónokokkal s a kormánynyal is, abban tudniillik, hogy mindegyik dicséneket énekel a magyar önkormányzatnak. Eszembe jutott az a természetrajzi tünemény, mely hazánkban ismeretes. Őszszel tudniillik, midőn a gólyák elkészülnek menni, körbe állanak s egy gólyát középre fognak s elkezdenek a magok módja szerint énekelni. Akkor hihetőleg eléneklik a szegény áldozat nagy érdemeit s azután rárohannak s megölik. Ezt a mi népünk a gólyák ítéletnapjának nevezi. Ez ugy látom, hogy ezen közigazgatási törvényjavaslat a magyar önkormányzat ítéletnapja. Önök eléneklik annak érdemeit azon perczben. midőn a sirkövet készülnek reárakni. (Madarász József közbeszól : Nincs erejok \) Legremekebbül szólott e tekintetben az igen tisztelt belügyminister ur, ő dicsérte fel legjobban az önkormányzatot nemcsak, hanem oly élesen és szerintem oly helyesen megczáfolta Sennyey képviselő ur azon nézetét, hogy a közigazgatást kinevezett tisztviselőkre kell bízni, hogy annál jobban alig lehet kívánni s mégis azon conclusióra jutott, hogy oly közigazgatási bizottságot kell fel állítani, melyben kinevezett tisztviselők játszák a főszerepet. Ha nem tettem volna fel magamban, hogy röviden fogok szólani: lépésről lépésre, szóról szóra követhetném a kormány és kormánypárti képviselők nyilatkozatait és kimutathatnám, hogy szóról szóra, tételről tételre ellenmondásban állanak egymással, a mi megint csak azt bizonyítja, hogyha mindjárt helyes is a kormány felfogása: nincs megérve az országban, következőleg azt törvényhozási tárgyalás alá vonni jelenleg nem lenne szabad. S miután már a szót kiejtettem a kinevezett tisztviselőkről, legyen szabad rövideden reflcctálnom azon jeles beszédre, melyet tegnap az eszme védőjétől hallottunk. Csak egy igen rövid megjegyzést kívánok tenni. Tegnap említette az igen tisztelt ministerelnök ur, hogy vajon azon hibák, miket a választott tisztviselőknél tapasztalunk: nem lesznek e meg ép ugy a kinevezett tisztviselőknél s vajon azon protectió, melyet mindnyájan sajnálunk, nem lesz e meg ezentúl is ép ugy, még talán csúnyább alakban a kinevezett tisztviselőknél ? A mi a proteetiót illeti, bármenynyire sajnálja is mindenki: azt az emberi természetből, a társadalamból kitörölni lehetetlen ; de lehetetlen kiküszöbölni . a kormány köréből is, mert ha a kormány nem pártolná azokat, kiket tisztviselőkül ajánlanak: ő maga lenne kénytelen felkérni barátait, hogy ajánljanak alkalmas embereket. 51*
