Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.

Ülésnapok - 1875-68

404 68. országos ülés január 18. 1876. Vegyük csak, hogyan megy a dolog a gyakorlatban. Ha a minister nem ismeri azokat, kiket kinevezni akar: mit kell tennie ? Forduljon-e a főispánhoz és egyedül az ő informátiója szerint járjon el? Ezt mi nem akarjuk s azt hiszem a. t. jobboldali ellenzék sem akarja. Mit kell tehát tennie? barátaihoz, ismerőseihez fordul, a kik a megye fő embereit, a kik a megyében befolyással bírnak és őket kéri fel, hogy ajánljanak egy vagy más állásra alkalmas egyéneket. En más módot nem tudok képzelni. Ha tehát van protectió és a kinevezés nem jól üt ki: az nem a minister hibája ; hanem azoké, kik oly egyéneket ajánlanak, a kik meg nem érdemlik. Ez az emberi természetben, a társadalomban rejlő kiküszöbölhetlen hiba és e bajon sem a választás, sem a kinevezés nem segit Nem akarván — mint mondám — hosszas ezáfolatokba bocsátkozni, csupán Éber képviselő urnák egy állítására kívánok megjegyzést tenni; ő t, i, felhozta, hogy Franczia- és Poroszország bármennyi kormányváltozás történt bennök: a közigazgatáshoz nem nyúltak, mert meg voltak győződve, hogy az képezi az alapját államaiknak. Elhiszem, hogy ugy van; de mi következik ebből ? Az, hogy nálunk az önkormányzat azért oly rósz, mert soha sem hagynak neki békét, inert folytonosan bolygatják. Hiszen alig telik el két-három év, hogy önkormányzati rendszerünk ne változnék: mindenik minister concipiál uj dolgot. Ha nem bukott volna meg a volt belügyminister: eddig már az egész megyei terület is meg lett volna változtatva, felforgatva egész Magyarország. Ez nálunk a szerencsétlenség. Nem elég, hogy a mi ministereink nem elég ügyes orvosok, hogy a beteget gyógyítani birják; hanem még annyi kegyelettel sem viseltetnek iránta, hogy békében hagyják. {Helyeslés a szélső baloldalon.) Miért rósz nálunk az önkormányzat? Mert önök tették azzá. A mi benne legjobb volt, azt lassankint mind kiszedegették belőle. Önök fosztották meg a megyét az önkormányzat legfontosabb attribútumaitól: midőn a biró-választási jogot elvették, midőn a viriliseket oda bejuttatták, a kik bizonyosan nem érdemeik alapján gyakorolnak befolyást a megyéken. És még azt kérdik, miért rósz a megye ? Vegyék el azt a roszat, a mit beleillesztettek és jó lesz. Nem mondom, hogy módosítani nem kell, nem mondottuk mi azt soha ; ellenkezőleg programmunk mindig az volt, hogy az önkormányzati igazgatást az önkormányzat keretén belül és az előrehaladott korszellem és a megváltozott hazai viszonyokhoz képest át kell idomítani; de nem kiforgatni, nem kisodorni alapjaiból, hanem történelmi fejlődése alapján. He bármiképen vélekedjék a t. ház többsége, ón azt hiszem, senki sem állithatja azt, hogy ezen közigazgatási bizottságról szóló törvényjavaslat nem szándékozik szűkebbre szabni az önkormányzat határait; hiszen a ki ezt tagadja, oly kézzelfogható tényt tagad, hogy azzal szemben vitázni merő lehetetlenség. Sokan a t. túloldalról be is vallották, igenis elvétetik némely jog a megyei közgyűléstől azért, hogy a közigazgatási bizottságra ruháztassák; hanem csak egygyel indokolták, mondván: igenis csonkittatik némikópen az önkormányzati jog ; de ez a parlamentalismus javára történik. Ez volt a főérv. Nem állítom én hogy épen a ministerelnök ur mondotta, de igenis támogatói mondották ós alig volt egy a ki ne hangsúlyozta volna, hogy hiába bár mennyi kegyelettel viseltessünk is az eddigi megyéhez : a megváltozott viszonyok az uj parlamantalis rendszer kikerülhetetlenné teszik, hogy az önkormányzat változtattassék. T, ház! Én határozottan merem mondani, hogy ha van e házban hive a parlamentalismusnak: én az vagyok; feltétlen hive vagyok a parlamentalismusnak. He azért engedje meg a t. ház, hogy nyíltan kimondjam, mint hosszú gondolkozásnak és hosszú tapasztalásnak eredményét, hogy bár mennyire tiszteljem és becsüljem a parlamentalisrnűst, sőt épen azért, mert tisztelem és becsülöm, mert üdvösnek és szükségesnek tartom : nem hunyhatok szemet azon tünemény előtt, melyet nemcsak hazánkban, de Európaszerte látok, hogy tudniillik a parlamentalismus Európaszerte az utóbbi években hanyatlani kezd, hanyatlani kezd a tisztelet iránta, hanyatlani a hozzá való ragaszkodás. Ennek okait nagyon könnyen ki lehet találni. Én értem, ha mi eddig ragaszkodtunk a mi alkotmányunkhoz : mert az a mi életünkből vérünkből fejlett; raga.szkodik hozzá Anglia, mert ugyan ily helyzetben van ; de Európa szerte, a hol oktroyalt alkotmányok vannak, a hol divatba hozták csupán azért, mert az absolut kormányok meggyőződtek a felől, hogy a parlament nemcsak nem akadály az absolutismus útjában, hanem igen alkalmas álcza arra. Ekkor a népek közt már gondolkoztak felette, s ha vizsgáljuk azt, a mi Francziaorszagban közvetlenül a háború után történt s ha nemcsak a tényeket, hanem azok szülő okait is tanulmányozzuk: lehetetlen meg nem győződnünk arról, hogy ez nem egyéb, mint következménye azon parlamentalis csalásnak, melyet III. Napóleon császár 20 éven át Francziaországban űzött, és a mi oda vitte a franczia népet, hogy annyira elborzadt a parlamentalismustól, hogy átcsapott őrülten a legszélsőbb municipalismusba, a communismusba. Ne méltóztassanak hinni, hogy a parlamentalismus magában elegendő arra, hogy a népek boldogságát és a közszabadságot biztosítsa. A parlament, mint maga Éber Nándor t. képviselő társam is declarálta, nem szabad, hogy