Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.

Ülésnapok - 1875-68

400 68 országos Ülés január 13 1816 részét meg fogja emészteni épen ezen korcs javaslat, Mielőtt beszédemet végezném, legyen szabad azon t. képviselőtársaimhoz szólani, a kik ezen javaslatot épugy kárhoztatják mint én; hanem a kik a szavazás elől ki fognak menekülni a folyosókra, a képviselői állás nem csak jogokat ad, hanem terhes kötelességeket is ró a képviselőre. Ha a képviselő meg van arról győződve, hogy a benyújtott javaslat helytelen, hogy az az autonómiát fogja megölni, a melynek mostani alkotmányos létünket, mint gyümölcsöt köszönhetjük: akkor vét önmaga ellen, vét választói ellen, vét lelkiismerete és hazája ellen és mindezeknek valamint az utókornak ép ugy felelősséggé.] fog tartozni, mint azok, a kik azt megszavazzák: ha nyilvánosan nem hangoztatja meggyőződését; mert ha azt nyilvánosan hangoztatni fogná minden képviselő: meg vagyok arról győződve, hogy ezen törvényjavaslat sorsa a bukás lesz. Pártolom Mocsáry képviselőtársain határozati javaslatát. (Helyeilés a szélső baloldalon.) Móricz Pál: T. ház! Szavaim félremagyarázása tekintetéből vagyok kénytelen szólni. ÍJgy vagyok értesülve, hogy a most szólt t. képviselő ur ugy állította beszédem egy részét elő, mintha én azt állitottam volna, hogy ezen törvényjavaslat arra való, hogy a pártok fusióját consolidálja. Én ellenkezőleg azt mondtam, hogy mikor ezen törvényjavaslat készült: még akkoi- a pártok eonsoiidatiója nem törtónt meg; azóta a pártok fusiója consolidálta magát és előterjeszti a javaslatokat ugy. a mint azok tervezve voltak. Miután ez ellenkező azzal a mit mondtam: kénytelen voltam beszédének reám vonatkozó részét helyreigazítani. (Helyeslés a középen.) Horváth Gyula: T. ház! Mindenekelőtt egy pár rövid megjegyzést vagyok bátor tenni. Az előttem szólott- t. képviselő ur azt mondta, hogy kár példákat hozni a külföldről az autonomikus élet mellett: míg itthon számtalan példák vannak. Én ugyan kárnak nem tartom; de nagy hibának tartom, ha valaki oly példát hoz fel. a mely legkevésbé sem szolgáltat bizonyítékot Tudniillik a t. képviselő ur felhozta azt, hogy midőn a magyar szabadságharcz alkalmával Magyarország tulajdonképen és a magyar nemzet 8 megyére volt szorítkozva: akkor is a megyei autonomikus élet mentette meg Magyarországot. Már most t. ház, én azt hiszem, hogy ez a történettel határozottan ellenkezik, a mennyiben ezen nyolez megye közül alig hogy ha egyikében is azon időszak alatt, midőn a szabadságharcz tartott és ezen nyolez megyére volt szorítkozva: a megyei autonomikus működés letl volna a rugó. Az igazságnak meg kell adni minden időben a magáét. Volt idő, midőn a megye tett mindent az országért; de ez nem az az idő volt. Akkora magyar honvédelmi bizottság, a Debreczenben jelenlevő országgyűlés tette meg a kötelességét és mint a megyei élet barátjának okvetetlenül kötelességében állott a t. képviselő urnák olyan bizonyítékokat felhozni, a melyek a valóságnak a történelemnek megfelelnek. A másik, a mit a t. képviselő urnák egy megjegyzésére akarok felelni: az, miszerint a t. képviselő ur azt mondta, — midőn Móricz Pál képviselő urnák válaszolt, — oly intézmények, oly törvények, a melyek attól függnek, hogy mikép hajtatnak végre azon egyének által, kik hivatva vannak végrehajtani, hogy azok legyenek olyan törvények, melyek magában nem hordják az élet, hanem a kalál magvát. Már í. képviselő ur, ón épen ellenkezőleg azt merem állítani ós mondani, hogy a tapasztalás azt igazolja, hogy az élet és gyakorlott egyének, még a rósz törvényeket, az olyan törvényeket is, melyeket a theoria elitélt: tudják az életben használhatóvá tenni. Intézményeknek, törvényeknek, hogy azok a valóságban jó hatásúak legyenek : legpontosabb és leghelyesebb garantiáját képezi épen az egyén, a ki azt végrehajtja. Én egyáltalában t. ház, nagyon meddőnek és végeredményre alig vezetőnek tartom azt, hogyha mi ezen törvényjavaslat megítélésénél a fölött fogunk vitatkozni, a mit eddig sem a tudománynak férflai véglegesen eldönteni nem birtak és a mely kérdést még győzelemre eddig soha senkinek nem sikerült vezérelni; ha mi ezen törvényjavaslatnál azt fogjuk keresni mindég és az képezi a vita sarkpontját: hogy vajon a választott vagy a kinevezett tisztviselő garantiája-e a jó közigazgatásnak? akkor mi a parlamentben, a melynek kötelessége határozottan egy czéi felé törekedni, a parlamentben eredményre jutni: épen oly kevéssé fogunk, mint jutottak eddig a theoretikusok. Nézetem szerint ez áll, és ón azon szempontból kívánom e törvényjavaslatot megítélni, hogy akár választott, akár kinevezett tisztviselőknek adassanak meg a garantiák, a melyek mellett a jó közigazgatás biztosítva van és megvannak-e akár a választott akár a kinevezett tisztviselőknek azon garantiák adva, a melyek mellett a jó közigazgatást az illetők biztosithatják ? Én, t. ház, hogy a végrehajtás, legvégsőbb részében, tulajdonképen a közigazgatás helyes és jó legyen: annak egyik garantiáját abban keresem ós találom, hogy bizonyos harmónia legyen. Közbevetőleg legyen mondva, itt megjegyeztetett épen ina is Hedry Ernő t. képviselőtársain által, hogy a karnagytól függ a harmónia. Ez bizonyos pontig igaz. De, t. ház, a jó karnagy a rósz flótást nem teszi jó flótássá soha és lehet ugyan jó vezérlet, jó elnöklés; de hogy-