Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.

Ülésnapok - 1875-68

68. országos iiléf, január 13. 1870. 401 ha alkalmatlan egyes részei vannak a közigazgatási bizottságnak: akkor a karnagy garantiája nem fogja biztosítani a jó harmóniát; Egyáltalában t. ház, ugy a háznak ezen oldalán, mint túlsó oldalán a t. képviselő urak kimerítették magokat abban, hogy mindazon kételyeket támaszszák a törvényjavaslat ellen, a mely kételyek az egyes közegek irányában támadhatnak és felmerülhetnek e tekintetben. A t. képviselő urak azt mondják, hogy nem lesz meg a harmónia: mert az áll ^érdekében az államtisztviselőnek, hogy a megye tisztviselője fölött uralkodjék. Az áll a tisztviselőknek, ezen ötnek és hatnak, együtt e tizenegynek érdekében, hogy a másik tíz fölött uralkodjanak. Én azt hiszem, hogy e törvényjavaslat egészen más czélt jelöl nekik ki. Ugy az 5-nek, mint a 6-nak s együtt a 11-nek azon czéít jelöli ki, hogy az administratió jóságának, a végrehajtás gyorsaságának biztosítására mindazon intézkedéseket megtegyék, melyek ugy az államnak, mint a törvényhatóságoknak érdekében áll. Abban a képviselő uraknak teljesen igazuk van, hogyha a tisztviselők, legyenek azok törvényhatóságiak vagy államiak, legyenek bár választva vagy kinevezve, ha kötelessegöket nem teljesitik: a törvényjavaslatban felállított közigazgatási bizottság nem fog eredményeket felmutatni. De egy törvényjavaslatot azon szempontból itélni meg, hogy az abban tervezett bizottság tagjai kötelessegöket nem teljesitik: nézetein szerint nem lehet. Létesítsenek bármely emberi intézményt, ha annak felállításánál azon suppositumból indulnak ki, hogy annak tagjai nem teljesitik kötelessegöket : az illető intézmény bizonyosan rósz fog lenni. Ez oly kiindidási pont, mely nézetem szerint oda vezet, hogy feltétlenül el lehessen itélni ugy egy, mint más irányú intézkedést. Az mondatott, s erről kevéssel ezelőtt szólt képviselőtársam Éber Nándor is megemlékezett, s azt némileg helyeselte is, hogy legelső kellék volna az, hogy határoztassanak meg a jogkörök, határoztassók meg ugy az államnak, mint a törvényhatóságnak hatásköre, és ezen meghatározás biztos garantiákat fog nyújtani, olyanokat, melyeket e meghatározás nélkül soha elérni nem fogunk. Én, t. ház, ezzel épen ellenkezően bátor vagyok kijelenteni, hogy hitem szerint az ily hatáskörök meghatározását a theoria igenis meg tudja tenni; meg tudják tenni a tudomány férfiai, ha a gyakorlati élet következményeit levonják; de nézetgm szerint a gyakorlatban e hatáskörök megjelölése rendesen nem sikerül; a hol pedig sikerül a helyett, hogy a közigazgatást javítaná, épen ellenkezőre ad alkalmat. Ki az? ki kitudná jelölni a hatáskört, hogy az egészségügyben meddig kell a hatóságnak, meddig az államnak intézkedni? Ki KBPV. H. NAPLÓ 1875-78. III. KÖTET. tudná meghatározni, a közmunkaerő hováforditásánál, melyik azon utolsó pont, hol a határvonal megjelölendő, hogy mennyi az államkörébe tartozó, mennyi a hatóságéba? E szemrehányást épen a t. túloldal részéről látom legkevésbé jogosítottnak, s állitásom megvédésére bátor leszek t. képviselőtársamnak Zichy grófnak igen érdekes röpiratából egyes állításokat felolvasni: Azt mondja: „Az igazságszolgáltatás nagy és elvileg önállóan szervezendő rendszere, az elvi álláspont tulhajtásával izolál tátott mindabban, a miben az a népélet és közszolgálat egyetemességével természetszerű összeköttetésben áll". Azt mondja továbbá a közoktatásról ós az iskolai felügyelőkről „mely intézménynek azon kivül, hogy nem szakszerű, nem megfelelő hatáskörű: legnagyobb hibája az, hogy izolált és idegen azon közigazgatási hatóságtól, melyre tényleg rá szorul". A közmunkáról ezt mondja: „A közmunka nem hozatott szerves összefüggésbe az országos közlekedési ós közforgalmi szolgálattal, hanem rendetlenségben és szervezetlenségben hagyatott". Mindezek, amik itt elvannak mondva, mindezek arra mutatnak, hogy nem a határvonalokat, az elválasztó határpontokat kell keresnünk ; hanem az összekötési, az érintkezési pontokat kell keresnünk, mint a legelhatárzóbb érveket. Hogy a közigazgatási bizottságnak épen ezen czélzata, hogy az állami tisztviselők, az állami hivatalnokok bevonásával éppen ezen összekötési pontokat igyekszik keresni és megtalálni nem előre kijelelt és előre meghatározott szabályrendeletben; hanem* rajok bízva, hogy azon szükség szerint, amint az egyes kérdéseknél felmerülnek, azon szükség szerint találják meg az illetők. Egyáltalában nem értem igen t. képviselőház, hogy tétethetik a ház azon oldaláról ugy, amint tétetett többek által és a mint tétetett legfőképen báró Sennyey Pál igen t. képviselő ur által egy szemrehányás. Azt mondja az igen t. képviselő ur, hogy nekünk r

az idő drága, ne fordítsuk időnket kísérletekre. És ezen tanácsot adja éppen az igen t. képviselő ur! S már most kérdem, hogy Magyarországon, a hol csaknem egy századon keresztül háboritlanul állottunk a választott tisztviselők mellett, a hol a közigazgatást folytonosan választott tisztviselők eszközölték: vajon melyik a kísérlet, az-e, hogy most egyszerre a kinevezéssel tegyünk kísérletet? vagy az, hogy a nép vérébe átment és a nép által ragaszkodással fogadott választást fogadjuk el? Ha az igen t. képviselő ur kísérletekre akarna hivatkozni, méltóztassanak különbséget tenni a között, hogy egy nép életében mi képezne inkább kísérletet: a kinevezés-e vagy a választás. Én azt hiszem, hogy ez előbbi sokkal inkább képezne a kísérletet, mint az utóbbi. 51