Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.

Ülésnapok - 1875-68

398 68. országos Ülés január IS. 1876. arról, hogy a megyének mindaz, a mi attól elvétetett, annak visszaadassék; gondoskodni első sorban különösen azért, hogy az igazságszolgáltatási tisztviselők választása is visszáruháztassék a megyékre. A jura reservatakat nem kiterjeszteni; hanem lehetőleg korlátozni kell; a jura reservatak kiterjesztése volt pedig az, hogy az igazságszolgáltatási tisztviselők kinevezése a koronára bízatott, a mi a mai kor haladási demokratikus elveivel meg nem egyeztethető. Nem szükséges ezért a két functiót a közigazgatást s az igazságszolgáltatást egyesíteni; hanem egyes ugyanazon kerületben két hivatalnokot lehet 'alkalmazni, egyiket az igazságszolgáltatásra, a másikat a közigazgatásra, s ha csupán a kezelő személyzetet az irodát egyesitjük is: már ebben is nevezetes előnyt fogunk nyerni takarékossági szempontból. Ha a megyéktől elvett tanügyet, ha az egyenes adók teljes és kizárólagos kezelését a megyékre bízzuk: akkor azt hiszem, hogy újra feléledend a most zsibbadásban levő megyei élet, mert én nem tartok tegnap felszólalt Szeniczey képviselőtársammal, a ki a megyei élet megzsibbadását annak tulajdonítja, hogy már most is nagyon ki van terjesztve a megye jogköre. A kormány azonban nem az autonomikus utat választotta; hanem a centralisatiót. Ezt tagadja, rejtegeti; sőt szóval az autonómiát hangsúlyozza, de eredmenyileg és tényleg a javaslat a legmerevebb centralisatión alapszik. Hat kormányközeget alkalmaz a 21 tagú közigazgatási bizottságban, és azt mondja 15-öt a megye választ bele, tehát a kormány hivatalnokai mindig minorisálva lesznek. A dolog azonban t. ház, nem ugy áll; mert ha tekintetbe vesszük azt, mire már az imént hivatkoztam, hogy t, i. az 1870. XLII. t. ez. 68. §-a szerint csak azok választhatók tisztviselőkké, kiket a főispán által kinevezett, három és a megye által választott három tagból álló azon candidáló bizottság ajánl, melynek feje a főispán, tehát a kormány közege: akkor a megyei tisztviselőket sem tekinthetjük tisztán a megye kifolyásának. Ha egy szigorú és erélyes kormány alkalmazza a törvény ezen rendelkezését: akkor a megyei tisztviselők, a megye nézeteivel ellenkezőleg tisztán a kormány elemeiből lesznek választva és akkor ki fog tűnni az, hogy a 21 tagból álló közigazgatási bizottságban nem hat, hanem 11 tag lesz a kormány embere. (Tetszés a széhö balon.) Ez halálos csapást mér az autonómiára és ez fogja teljesen megölni azon csekély érdekeltséget is, melyet még ma tapasztalunk a megyei közgyűléseken. Érzik ezt azok, a kik a törvényjavaslatot megszavazzák, épen azért találkoznak a merev centralistákon és a hivatalos szónokokon kivül olyanok, a kik ezt megnyugvással fogadnák el. Ott van Tisza Lajos képviselő ur, ő kinyilatkoztatta, hogy rosznak tartja, sőt szerinte M elfogadók nagyobb része is rosznak tartja ezen javaslatot; hanem azért elfogadja: mert ez hid a kinevezési rendszerre. Azt hiszem, hogy ily őzéiből maga a kormányelnök sem nyújtotta be ezen törvényjavaslatot. Ott van a törvényjavaslat egyik elfogadója Plachy Tamás képviselő ur, ő elfogadja azért, mert az szerinte lyukat lő az igazságszolgáltatás chinai falán és mert ezen törvényjavaslat privilégiumot nem ad. Én azt hiszem, a t képviselő ur nem vett tudomást arról, hogy a kormányelnök kinyilatkoztatta a pártértekezleten, hogy épen azon szakaszokat, melyek az igazságszolgáltatást érdeklik: kihagyja a törvényjavaslatból; és nem vette figyelembe különösen, hogy a bizottsági átdolgozás, — a mely szerint pedig mi most tárgyaljuk a törvényjavaslatot •— majdnem minden szakaszban gondoskodott a városokról. Tehát épen ezen két szempont, a melyből ő a törvényjavaslatot elfogadja, nem létezik. Ott van Pulszky Ágost képviselő ur, ő azért fogadja el: mert a felelősség szerinte inkább repraesentáltatik a testületekben, mint az egyesekben. JBeszédében sokat hivatkozott r Grneistra; de azt nem tudta igazolni Grneisttal. Es én azon csodálkozom, hogyha ez a nézete a képviselő urnák: mért nem a régi rendszert pártolja; ott még nagyobb testület volt és a nagyobb számból álló testület még inkább képviselné szerinte a felelősségét. Szeniczey képviselő ur pedig azért fogadja el a törvényjavaslatot, mert szerinte ujitást nem tartalmaz. Nézetem szerint pedig épen ellenkezőleg e törvényjavaslat a legveszélyesebb ujitást: a centralisatió áramlatát tartalmazza. A közvetlenül előttem szóló képviselő ur először a porosz és a franczia centralisatióra hivatkozott, hogy ezen szempontból fogadja el a törvényjavaslatot. Ez előttem tisztán van, ezt értem; hanem midőn azután kifejtette az autonómia csodatevő hatását, hogy azután hogyan fogadta el a törvényjavaslatot, mely a centrálisát! óban gyökerezik és hogyan tudta kiegyeztetni beszéde első részével: ezt már nem értem. Móricz Pál képviselő ur pedig azért fogadja el azon törvényjavaslatot, mert szerinte a centralisatió a szabadságra nézve nagyon káros. Ez épen a törvényjavaslat ellen szól. Nem is ez neki a főindoka; hanem az amit előadása legutolsó részében közlött, az t. L hogy ő meg van győződve arról, hogy azon esetben, ha az fogja ke-