Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.
Ülésnapok - 1875-68
68. országos ülés január 18. 1876 393 zatát, ellentétben az absolut kormány-rendszerrel, mely a népek kiskorúságát feltételezi és az állami közigazgatásra, állami segélyre és ellenőrzésre állapítja rendszerét. Az első rendszer nemcsak, hogy megengedi, sőt egyenesen követeli, hogy mindenki a maga körében tehetsége szerint — legyen az egyén, legyen az község, legyen törvényhatóság — az azon körbe vágó legközelebbi teendőket maga tegye és annak terhét maga viselje. (Helyeslés a középen.) Az állam nem tesz egyebet, minthogy megszabja azon korlátokat, melyek közt ezen tevékenységnek működnie kell és felügyel arra, hogy e korlátok megtartassanak, ellentétben az absolut rendszerrel, mely a nézetek kiskorúságát feltételezi, az állam gondviselését hozza be, s a végrehajtó hatalomnak utolsó ágazatáig mindent a maga kezében coneentrál, mindenkire 'nézve saját közegeire, úgymint másokra. Azért, mert például A hivatalnok, vagy hanyag lehetne, vagy lophatna, vagy magát meg vesztegette thetné : oda teszi B-ét, s mert ebben sem lehet megbízni kellőleg, oda teszi 0-ét, D-ét és néha E-t is. Lehet-e nagyobb és kirívóbb ellentét, mint az ily közigazgatási rendszer és a szabad alkotmányos élet közt? Várható-e, hogy azok, a kik még a saját legkisebb ügyeikkel sem rendelkezhetnek szabadon: egyszerre az ország ügyeit fogják elintézhetni? (Felkiálltások a középen: ügy van!) Az ily alkotmányos élet, mindig esak a servilismus és a féktelenség közt fog mozogni, (Felkiálltások a középen: Ugy van!) és egészséges fejlődés helyett lesz, vagy apathia, vagy rohamos rázkódtatás. (Helyeslés a középen.) Látjuk tehát mindenütt a szoros összeköttetést a közigazgatási szervezet és az állami és a nemzeti élet közt. Hogy van ez nálunk? 1848-ig egész állami ós nemzeti életünk a megyei önkormányzatban volt öszpontositva, s más nemzeti élet ezen kívül alig létezett; de épen azon perezben, midőn ezen önkormányzatnak a népképviselet ós a parlamentalis formák behozatala által ugy szólván, zárkövét akarta a nemzet beilleszteni: akkor egy csapással, mind nemzeti életünknek, mind közigazgatási traditiónknak fonala egyszerre megszakadt. És véleményem szerint ez közigazgatási bajaink kútforrása. A continuitás mindenütt a természetben életfeltétel, a discontinuitás halál és rothadás, melyen keresztül lehetséges csak a feltámadás. Tisztítsuk meg a fát tulbuja lombjaitól, melyek a többinek fejlődésót és gyarapodását gátolják; mellőzzük a száraz ágakat, melyek a nedvek rendes körjáiatát akadályozzák, és erőteljesebb, élőbb lesz a fa. De vágjuk szét a fát törzsében: ós el kell rothadnia egészen gyökeréig, mig uj növény támadhat betÉPV. 1. NAPLÓ 1876-76. III. KÖTET. lőle. Ily porhanyodási processuson megyünk mi itt keresztül jelenleg. A régi önkormányzati élet fonala megszakadt ós uj élet még nem keletkezhetett. Ezen porhanyodási folyamat nehézsége még növekedett az által, hogy majdnem egy nemzedék életét magában foglaló korszak alatt, melyben nemzeti és állami életünk szünetelt: attól tökéletesen eltérő és azzal sok tekintetben, ellentótben álló eszmék, fölfogások, szokások honosultak meg és némileg gyökeret vertek nálunk, s most a kettő közt egy élet-halál Darvin-féle küzdelem foly a felett, hogy melyik vergődjék felszínre. Mily éles e harcz és mennyire távol vagyunk annak megoldásától: leginkább kitűnik azon eszmezavarból, mely e tekintetben nálunk létezik. Minden traditió, a nemzet kegyelete és egy bizonyos ösztönszerű vágy bennünk az önkormányzat felé vezet, és ennek minden, még legkisebb megszorítását is majdnem mint nemzeti sérelmet érezzük, és mégis más részről az állami közigazgatás, az ellenőrzés, a gyámkodás szokásába ós eszméibe ugy bele éltük magunkat, hogy a közigazgatást e nélkül alig képzelhetjük. (Élénk helyeslés a középen.) Méltóztassék ezen ország egész fejlődésót és mindazon reformokat, melyek az utolsó 8 év alatt nálunk megtétettek, szemügyre venni, és mindenütt ugyanezen eszmezavar, ugyanezen kísérletet látjuk, a két ellentét közt valamikép harmóniát előállítani. Vegyenek szemügyre bármely egyes törvényt és benne fogják találni e kísérletet. Csak egyet említek; ott az ipar-törvény, mely ugy tekintetik, mint a legsikerültebb alkotásaink egyike. Méltóztassanak azt ezen szempontból vizsgálni ós mit fognak találni? Azt, hogy az első §. kimondja, hogy mindenki, ki nagykorú, minden ipart szabadon űzhet ós mig elérünk a 105-ik §-hoz, ugy hiszem ennyi §-ból áll a törvény: azt fogjuk találni, hogy senkinek még prüsszenteni sem szabad az illető hatóság engedélye nélkül. így szerveztük hasonlóképen a törvényhatóságokat, szerveztük ezen törvényhatóságokat az autonómia alapján és mégis mivé szerveztük át ? Átszerveztük egy ellenőrzési rendszerre, mely a legalsó foktól egészen a legfelsőbbig elnyúlik, a melyben tulajdonképen senkinek mozogni sem lehet a nélkül, hogy valami fölebbvalótól engedélyt ne kérjen, és ki ez engedélyt tőle körül-belől meg nem tagadhatja. Nem abban áll, t, képviselőház, véleményem szerint az önkormánj r zatnak lényege: vajon választassék-e, vagy kineveztessék-e a tisztviselő? hanem abból áll, hogy megszüntessék a létező ür, a kormányzók és kormányzottak közt, hogy mindenki beíevonassék tehetsége szerint kicsiny-nagy ezen körbe, hogy mindenkinek, egyénnek, községnek, törvényhatóságnak, ministeriumnak legyen az 50 "
