Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.

Ülésnapok - 1875-68

394 68. országos ülés január 13. l^fi. ő saját köre kiszabva ós azon körben az ő saját fele őssége alatt szabadon mozoghasson. Ebben látom én lényegét az önkormányzatnak. (Helyeslés.) Ha felhozom mindezeket, t. képviselőház! nem azért teszem, hogy philippikát mondjak a mostani rendszerre. Távol legyen tőlem; ellenkezőleg csak azt akarom megmagyarázni, hogy azot vajuuxSok, a melyeken mi keresztül megy nk: csak természetes következményei azon csapásnak, mely minket akkor ért, midőn állami és nemzeti életünk fonala megszakadt. Ezen keresztül keli mennünk; ezen rögtön segíteni nem is fogunk; tegyünk bármit, a rothadási és porhányadási processuson keresztül kell esnünk. A legnagyobb ellenvetés, mely a töryénj'javaslat ellen felhozatik, épen a fólszegség. Én ezen félszegségtől nem ijedek meg: mert én azt a törve íyjavaslat egyik legjobb oldalának tartom;mert azt látom abból, hogy a kormány a létező viszonyokból indult ki és uem theoriákból és elvekből. Ha azij akarjuk, hogy valami állandó legyen, nem elvekre kell építenünk. Kell lenni elvnek igen is; de ez elv legyen ott mint vezércsillag, mint iránytű, melyet követünk, de arra építeni nem lehet. Hogy tisztába kell jönnünk, hogy mily irányban akarunk haladni, az is bizonyos, hogy alig lesz e házban valaki, ki e tekintetben tisztában nem lenne macával. Én is tisztában vagyok önmagammal, választottam már régen és tulajdonképen, mint alkotmányos ember az én felfogásom szerint másként nem is választhattam: mert én az alkotmányosságot önkormányzat*nélkül nem is foghatom fel. (tilónk helyeslés.) Az egész parlamentalismus nem egyéb, mint zárköve az önkormányzati rendszernek, alkalmazása az államügyekben azon rendszernek, mely kisebb körökben már meghonosult. (Helyeslés.) Az alkotmány ott fölötte gyenge,'a hol nincs önkormányzat : mert ott nem fog kifejlődhetni azon szellem, mely a valódi alkotmányosság szelleme, t. i. az, mely tudja, hogy szabadság önuralom nélkül nem létezik. (Helyeslés?) Ha akár az eresebb erejét, akár a gyöngébb ellentállását a végletekig viszi: ebből haláltusa lesz, mely tönkre teszi a nemzetet, a helyett, hogy éltetné. Csak ott lehet véleményem szerint egészséges a szabad közélet, % hol a párttusa nem élet-halál harcz, hanem egy nemes harezjáték, a melyben ugyan mindenki ellenét ki akarja emelni a nyeregből; de ha egyszer kiemelte, és a földön látja, odanyújtja neki kezét és fölemeli; másrészről a legyőzött, nem hogy a nyújtott kezet visszautasítaná, ellenkezőleg elfogadja, fölemelkedik és újra megkezdi a harezot, a melyben talán a szerencse neki fog kedvezni. (Tetszés.) Ha szabadságot akarunk, tág köröket kelt szabnunk, a melyekben mozoghatunk és ezen tág körökben csak a folytonos önkormányzat gyakorlata adja meg azon tapintatot mely megmutatja, hogy nem szabad odáig menni e körben, a menynyire menni lehetne és a mely tapintat eltalálja a helyes vonalat, a meddig el lehet menni. A hol ezen tapintat nem létezik: ott csak torzképe lesz az alkotmányos szellemnek és nem valódi alkotmányosság. De van ránk nézve még egy másik tekintet, a mely véleményem szerint az önkormányzati rendszert nálunk ugy szólván életkérdéssé teszi: és ez a nemzeti tekintet. Méltóztassanak körülnézni, és azt fogják látni, hogy környezve vagyunk nagy nemzetektől és népesoportozatoktól. a melyek bennünket kétszer, háromszor, sőt ötszörösen is felülhaladnak számban. Mi Mában tekintünk bármely oldalra; nem találunk fajrokonokat, a melyek velünk egyesülni akarnának, vagy a melyekkel mi egyesülni kívánnánk; ez pedig baj; mert a népek életében is csak ugyanazon örök törvények a mérvadók, a melyeket az egész természetben érvényesülni látunk. Egyik igen jól ismert törvény az úgynevezett dynamicus, az erőtörvény, a mely bennünkat arra tanít, hogy minden erő két tényezőből áll: súlyból ós mozgékonyságból, ős hogy a kettő egymással felváltható. Súlyra nézve mi azon nagy nemzetekkel, a melyek körülöttünk vannak: nem fogunk megmérkőzhetni ; azok súlyukkal el fognak minket nyomni, ha csak mi mozgékonysággal nem fogjuk pótolni azt, a mi súlyban hiányzik. (Elénk tetszés^ és helyeslés.) Ezen axiómát és leczkét szeretném ón minden magyar ember szivébe bevésni, hogy tudja, hogy az ő személyes fáradozásaitól, ernyedetlen szorgalmától és kötelessógérzetótől függ jó részben az, hogy e nemzet élni fog-e, vagy nem? (Tetszés.) Hatalmas a magyarok istene, történetünk minden lapja tanúsítja ezt; de bármily hatalmas legyen ós bármily kedvencze legyen neki a magyar : miattunk a mindenség örök törvényeit nem fogja megváltoztatni. (Helyeslés.) Sok példát hozhatnék fel ennek bebizonyítására ; (Halljuk) de csak egyet engedjenek meg, hogy felhozzak, mert ugy hiszem, hogy nagyon praegnans ós ez az angol-indó birodalom, a melyet egy csekély kalmár-társulat alapított és a melyben 200.000-et felül nem múló angol nép 150 millió, és ha az angol protecíorátusság alatt levő-, népeket hozzá számítjuk, majdnem 230 millió idegen fajú népen uralkodik. És mi teszi ezt lehetségessé ? Az, hogy mindegyike ezen 200.000 embernek át van hatva attól az érzéstől és meggyőződéstől, hogy ő tőle függ egy bizonyos pontig ezen nagy birodalomnak sorsa. Nincs e tekintetben tanulságosabb, mint egy pillantás azon