Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.
Ülésnapok - 1875-68
<>8 országos liléi velük e javaslatnak mind absolut, mind relatív becse összekötve van, függ. (Helyesles a közép u.) S itt röviden constatirozom azon szerepcserét, hogy e tekintetben a t. jobboldali ellenzék képviseli a radicalismus álláspontját, mig mi a liberális reformerekét tartjuk fenn magunknak. S itt szívesen szembe nézek azon váddal, mely azt mondja, e javaslatról, hogy átmenet egy más, ma még nem contemplálható rendszerre. Nézetem szerint alkotmányos életben van a józan haladás, s a békés reformoknak üzenne hadat az, vagy a tespedést sanctionálná, ki fejlődésnek alávetett viszonyokat mint érintetheíleneket akarna szabályozni. A mint az 1848-iki 16. t. ez. megyetörvény átmenet volt az 1870: 42. t. cz.-hez, -ép ugy ezen 42. t. ez. átmenet a mostanihoz; •— s itt kívánok a t. jobboldali ellenzék azon vádjára is felelni, hogy mi experimentálunk : a helyett, hogy végleges alkotásokra törekednénk. Önök azt állítják, hogy Magyarországnak nincs ideje experimentálni ; •— én kérdem, nem az lenne-e a legkétesb experimentatió, mely multunkban gyökerező összes nézeteinknek merészen keztyüt dobva: egy más államok mintájára contemplált s mondom mai társadalmi viszonyainkkal homlokegyenesen ellenkező elv kérlelhetlen keresztülvitelével tenné ki összes közigazgatásunkat bizonytalan fejlődés bizonyos veszélyeinek? [Élénk helyeslés a középen.) Én nem vitatkozom a pártállások jogosultságáról: — saját álláspontunkat ugy vélem praecizirozhatónak, hogy mi a szabadelvű haladás emberei higgadt méltatásával összes fenálló viszonyainknak — szabadelvű alapokon s ha kell — uj, európai jognézletek fölvétele által is rendszeresen fogjuk kiép'teni alkotmányunk s államigazgatásunk hézagait, ugy, hogy a szerves mű befejeztével megfeleljen a modern állam azon eszményképének, mely szerint egy állam szabadelvű akkor, midőn tiszteletben tartja polgárainak egyéni s testületi tevékenységét, mig azok az összesség érdekei fölé nem emelkednek ; mert végtére az államnak is meg van a maga szabadsága. Óhajtásaimnak e rendszerváltoztatás tekintetében s épen a tárgyalás alatt levő javaslat jövőjének érdekében is bátor vagyok röviden a következőkben adni kifejezést; — felelve az általam felállított 3-ik kérdésre, hogy t. i. mily együttes intézkedések szükségesek még, melyeknek összhatása képezze az annyiszor hangsúlyozott reformot? A közigazgatási apparátus megfelelő területkörében legyen képesítve mind anyagilag, mind szellemileg czélszerüen működni. Szóval az apparátus szervezete s e szervezet működésének törvényei. A szervezet tekintetében a következő 4 mozzanat domborodik ki. 1-ör tisztviselők qualifieajíinuár 13. 1876. 337 tiója, 2-or főispáni állás reorganisatiója, 3-or a házi adó, 4-er a területi szabályozás kérdése, (Helyeslés a középen) melyeknek hosszas indokolásától részint az előttem elmondottak, részint az által érzem magam fölmentve, mert ugy vagyok meggyőződve, hogy azok létesítése a kormány programmját, komoly akaratát képezi. Első a tisztviselők qualificatiója. Részleteket mellőzvén, röviden kijelentem, hogy én a ma úgynevezett cmalificatiók közül, milyenek az ügyvédi és jogtudori oklevél, birói vizsga síb. egyiket sem tartom e tekintetben elfogadhatónak. Nézetem szerint akkor, midőn a közigazgatás Ma gyarorszag fiatalsága körülbelül 50°j 0- ának képezi nemcsak tanulmányát, de valóságos életpályáját, — a kormány legelső teendői közé fog tartozni az egyetemek s jogakadémiákon egy gyakorlati közigazgatási tanfolyam szervezése s ezzel kapcsolatosan a munioipal életben a közigazgatási joggyakornokok intézményének életbeléptetése. (Helyeslés a középen?) — Addig is azonban — teljes készséggel ismerve el a jogtanodák újjászervezése s mindenekfölött a közigazgatás tudományának megfelelő móltatásának értékét s hangsúlyozva a tnaszabadságnak általam oly nagyra beesült elvét, nem zárhatom el magam azon meggyőződés kimondása előtt, — hogy egyetemi s jogakadémiai tanáraink, kik az igazgatás-jogot adják elő: egyátalán nem vétenek az európai felfogás ellen, ha az alkotmányban nagyon theoreticus értékű tanai felett a kormányzati politika (az igazgatás jognak) összehasonlító rendszer szerinti előadására fektetik a fősúlyt (Helyeslés a középen). Ebből folyik másodszor a főispáni állás reorganisatiója. (Ugy van] a középen.) Itt utalok arra, hogy ha az alsóbb állásoknál s mint mái ma törvénybe iktatva is van, még a községi jegyzőnél is megkívántatik a szakszerű képzettség kimutatása: mennyivel szükségesebb ez azoknál, kikre az összes administratiónak oly jelentékeny terület körbeni vezetése van bizva, s kik még esetleg önálló intézkedések tételére is jogositvák. Ezzel aztán természetszerűleg összefügg egy más, ma napirenden egyátalán nem levő kérdés, tudniillik a főrendiház újjászervezése; de a helyett, hogy azt bonczoínám, én szorítkozom azon körülmény megjelölésére, mely szerint a mostani főispáni kar lényegileg más viszonyok között vállalkozott azon í'unetiókra, melyek e en törvényjavaslat szerint oly lényeges változás alá kerülnek s őket oly villózott ügykörbe fogják helyezni. Az uj intézmény létesithetésénél ez okból felmerüló aggodalmakra nézve meg vagyok győződve, hogy most, midőn az uj törvény őket egy vál-utra állítja s a kormány feladatában nehezitni nem fogják, eloszlatandják, (Helyeslés a középen.) 49*
