Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.
Ülésnapok - 1875-68
388 fi8. országos illés január 13. 1876. Harmadik a háziadó kérdése; a mely által nyer csak a helyhatósági öujkormányzat valódi tartalmat, életet, melynek első jótékony hatása, nem kétlem, számos mosíani közviszonyaink közt türhetlen megyei luxuriositások megszüntetése leend. (Helyedéi, a középen.) De épen ezzel van organieus kapcsolatban, negyedszer az anomal területi viszonyok közt levő törvényhatóságok szabályozása. Fontos ez a háziadó tekintetében; mert sok apró törvényhatóságot épen ez fog heiyesbb rendezés szükségének tudatára vezetni s másrészt hivatva van orvosolni azon viszásságot, mely a centralisatió legveszélyesbb neme: értem a megyei eentralisatiót. B. Eötvös J.. vala, ki „Eeform"-jában először festé mesteri kézzel azon anomáliákat, melyek előállanak egyes községre vagy egyénre akkor, ha a megye központjától távol esvén — nincs módjuk ellensúlyozni a megyei centrum netáni túlkapásait, — ezekre kétségtelenül írott malaszt marad a megyei önkormányzatban való részvétel s csak helyes területi rendezés mentheti meg őket, a megyei intézményt is sokszor disereditirozó, azon helyi zsarnokocskáktól, kiknek centralisatiónalis hatalma annyival türhetlenebb a központi kormány-hatalom centralisatiójánál : mert ez utóbb iellenóben mégis a ministeri felelősség s az intelligentia magasbb foka sok biztosítékot nyújt. (Élénk helyeslés a középen.) Ennyit a szervezetről. A szabadság barátja előtt nem kevesb sulylyal bir azonban az, hogy .e szervezet működésének törvényei is megállapittassanak. Ertem a közigazgatás codifieatióját, nem oly értelemben ugyan, mint ez a magán büntető jogi eljárás terén vétetik ; de ugy, hogy a közigazgatás anyagi jog legégetőbb hiányain törvények vagy legalább egyelőre törvénypótló rendeletekkel segítsünk. (Halljuk!) Es itt örömmel veszem tudomásul a, kormány azon kezdeményezését, hogy idevágólag már eddig beterjesztette a községi, megyei s népoktatási torvény revisioja s a közegészségügy, közadók kezelése s a cselédügy rendezésére vonatkozó törvényjavaslatokat. Hátra volna még — mindig csak a legsürgetőbb szüksógüeket tartom szem előtt — a közmunka törvény, mely már be van jelentve, s a mire én egy alkotmányos államban a legfőbb súlyt helyzem: a rendőri kihágás és büntető ; törvénykönyv. (Helyeslés a középen) Alig szükség ezek után még azon két intézményre mutatnom, melyeknek hogy eddig nem látszottunk szükségét érezni: nemzeti reputatiónknak, alkotmányos érzületünknek alig.' ha válig előnyére s jóformán a t. ellenzék szerepkörébe vágok, midőn ezek szervezését is, — bár ezzel talán az ellenzék szerepkörébe vágok — (Halljuk!) a jövő feladataiként jelölöm meg, értem az állami törvényszéket a közigazgatási és birói hatóságok közti illetékességi conflictusokra, az állampolgárok politikai jogarnak megőrzésére, továbbá közigazgatási törvényszék szervezését a közigazgatási hatóságok oly törvényellenes intézkedéseire, melyek nem egy concrét magánjogot sértenek s igy a rendes bíró előtt nem érvényesíthetők j hanem utolsó instantiában képeznék a justice administrativet, mérvnek alapjai épen a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatban vannak lerakva. Hogy a szomszédos Ausztria, mely alkotmányosságának még gyermek éveit éli — e tekintetben megelőzött bennünket, — sokban leszállítja az annyi századot átélt alkotmányos érzületünk felőli fogalmakat. Tény az, hogy bennünket magyarokat, bizonyos egoisticus, nagyobb körben foederalisticus hajlam jellemez, mely sokszor pártot, megyét, várost, sőt egyént is az állam fölé helyez ; én ennek rugóit sem ítélhetem el egészen, mert egyrészt természetszerülög a múlt s ránk mindig idegen központi kormányhatalom alkotmányellenes állása elleni antipathiában, másrészt azon az individuális és corporativ szabadság szeretetünkben gyökerezik, melyet a modern államaiét s nemzeti állam hatalom igényeivel olykép összeegyeztetni, hogy az egyes az összesség elnyomása ellen védve legyen: czólja azon pártnak, melyhez tarto'zni szerencsém van, s czélja akkor is, midőn esetleg a kormányhatalom gyakorlása az ő kezeiben van s annyival inkább; mert ha elismerjük, hogy a régi megye sok biztositékát nyújtotta a szabadságnak, — a reform feladata nem lehet az, hogy -a miket ott elvett: — más oldalon ne pótolja. (Helyeslések a középen) Az is mondatott e házban épen a nemzeti kérdés szóvivői által, hogy a nemzeti kérdés nem a szabadság, vagy hatalom kérdése ; hanem administrativ kérdés. Helyesen válaszolunk rá. Van okom épen ezért is üdvözölni a törvényjavaslatot, mely a nemzet politikai egységének sértetlen fenntartása mellett az arra hivatott municipál-testületeknek megadja a jogot külön érdekeiknek — ha vannak ilyenek — önkormányzati utón való létesítésére. (Helyeslés a középen) Ezek után csak egyetlen megjegyzésem van még. Igen tisztelt tagja azon ellenzéknek ismét azon nézetének adott kifejezést, hogy ez nem korszakot alkotó kezdeményezés. Erre válaszom az, (Halljuk!) hogy az ő kedvencz kifejezéseivel éljek — miszerint az, hogy ki mely conceptiokat contemplál korszakot alkotók gyanánt: egyéni appretiátió dolga; — bátor vagyok azon nézetben lenni, hogy mindaz, mi a régi hibásnak felismert múlttal szakit, fejlődést jelez, s a mennyiben a régi korszakot bezárja, — eo facto uj korszakot is nyit; — az aztán, hogy valaki, ha talán minden részleteiben nem felel meg valaki ideájának, de a jövő- természetszerű fejlődést sem zárja ki — mindamellett teljesen elveti, —• lehet conservativ eljárás ; de
