Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.
Ülésnapok - 1875-68
386 68. országos Uiés január 13. 1S76. Ezekben jelölvén meg az újjászervezel főirányát, — készséggel elismerem, mellőzöm azon okokat, melyek a más nemzetek példáiból elvont "mintaképek megvalositásáí kedvezőbb társadalmi fejlődésnek hagyják fen: — ón csak azon meggyőződésemnek adok kifejezést, hogy e nemzetnek minden erejére, tehát azon erőre is szüksége van, mely önkormányzati nézeteinkben, hajlamainkban, intézményeinkben meg van. Tehát a reformnak ezek felhasználásából, vagyis a magyar megyéből kell kiindulni, oly czéllal, hogy a közigazgatás állami és helyi ágazatai közti dualismust helyes összhangba hozva —tegye lehetővé az államhatalom 1 hatékonyabbá tétele mellett a gyors, jó és olcsó közigazgatást. (Élénk helyeslés a középen.) Meggyőződésem az, hogy a javaslat ez irányelveknek megfelel, kétszeres figyelmet érdemelnek ennek alapelvei, mert ezek a későbbi alkotásoknál is irányadók lesznek. Előttem szóló elvtársaim oly bőven foglalkoztak ez elvek s ezekben nyújtott előnyök részletezésével, hogy én e tekintetben igen rövid lehetek. (Helyeslés a középen.) Ha emlékezetem nem csal, épen a t. túloldal kiváló egyéniségei részéről praeeisiroztatott egyidőben a közigazgatás újjászervezése olykép, hogy a parlamenti vagy politikai centrálisatió s administratiö decentralis actió elvéből induljon ki. — Helyesen. Ha parlamenti vagy politikai jogok alatt a kormány azon jogait értjük, melyek a ministeri felelősség elvében foglaltatnak, s melyeket a végrehajtás alsóbb orgánumaival szemben a kormány kezében összpontosítni kell, mint: a rendelet kibocsátási, felügyeleti s ellenőrzési jog; viszont az administratió decentralisatiója alatt azt értjük, hogy a nem országos érdekű s helyhatóságok által is jól ellátható ügyek a törvényhatóságok jogkörébe utasíttassanak, decentralisnltassanak : akkor a javaslat megfelel czéljának. Nevezetesen mig a kormány az őt illető befolyást megnyeri az állami közegek combinativ együtt működése s a fegyelmi eljárás ezélszerü átalakitása által: addig közvetve nyer hatékonyságában épen azáltal, hogy a központi kormány a helyi ügyek: mint tan, adó, közmunka, posta stb. ügy óriás tömegétől megszabadul, a minek ismét kettős előnye van: jelesül azáltal, hogy azon ügyeket is a közigazgatási bizottság elé utasítja, 3-ad fokú ellátás végett, melyekben eddig 2-od fokban az alispán s 3-ad fokban az illető minister határozott; a központ teendői kevesbedvén: az itteni személyzetben az annyiszor sürgetett reductió válik lehetségessé, otthon nyervén ezek elintézését, a közönség pedig biztosítva lesz az ellen, hogy az ily ügyek netán a központban párttekintetek szerint intéztessenek el. Kérdés lehet, hogy csakugyan van-e szükség a kormányhatalom erősbitésóre ? Én azt tartom az önkormányzat érdekekében. Mert ma is áll, hogy ha a megye hatalma nagy : akkor a kormány vagy gyenge, vagy erőszakos; de az alkotmányos egyensúly mindkét esetben megvan zavarva. (Helyeslés a középen.) És ha bizonyos mérvű központosítás szükségét senki kétségbe nem vonja s ez abból áll, hogy minden az ügy azok által intéztessék el, kik abban leginkább érdekelve vannak, tehát ne a központi kormány, hanem a helyi hatóságok által, —, á viszonyainkhoz illő e mérvű központosítás keresztül van vive. De ép ugy keresztül van vive a decentrálisatió is a posta,, távírda, igazságügyig administratió s mindenekfelett az adó ügynél. És ón legkivált ez utóbbit nem kicsinyelhetem. Fényes tanúságot tesz ez a kormány azon érzékéről, melylyel az igazán meglevő, különösen községi önkormányzati elemeket fel kívánja használni. En az adóügy ilyszerü docentralisatiójában nemcsak a nemzet egy régi óhajtása teljesítését, de egyenesen alkotmányunk egyik biztositékának teljesebbé tételét látom. (Helyeilés a középjen.) A valódi önkormányzat lehetővé tétele ez, s nagyon másodrendű azon kérdés, hogy barátja-e a kormány az önkormányzatnak e kezdeményezésével. Nagy szerencsétlenségnek tartanám hazánkra, ha a megye elleneinek lenne igaza s az ezen ultimátumban felhívott régi megye csakugyan arról tenne bizonyságot, hogy az ekkép nyújtott önkormányzat papíron marad. Aggasztóknak kell azonban kétségtelenül azon jelenségeket neveznem, melyek jelzett reményemnek kevés jövőt ígérnek. Utalhatok arra, hogy a múlt évi választási összeírásoknál az illető bizottsági tagok közül alig vállalkozott valaki az összeírások teljesítésére s a mint tudom, ma is folyik még a központi kormány s némely megye között ilyes napidíjak iránt ominosus pörlekedés. Avagy mit szóljak az önkormányzat oly felfogásai ellenében, midőn egy megye vagy a főváros nyilt harczotprovocál a központtal akkor és azért, a midőn a municipium nem hajtja végre a törvényt, s a közgyűlések a költői igazságszolgáltatást rendesen saját orgánumaik védelmezésével teljesitik. Pönebb említem, hogy végre is e javaslat életképességét nem lehet izoláltan megbírálni, hanem összeségében azon életbeléptetendö egyéb intézkedéseknek, melyeknek közös czélja a helyes értelemben vett rendszerváltoztatás, —• itt látom helyén valónak, sőt csak is itt bír gyakorlati értékkel kifejteni, uj vitapontok bevonásával is azon szerves intézkedéseket, melyek alatt mi, kik programmunkba a rendszerváltoztatás eszméjét fölvettük s azt ma sem perhorrescáljuk — értjük s életbeléptetendőknek tartjuk annál is inkább; mert
