Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.

Ülésnapok - 1875-68

(i8. országos ülés jauuát: 13. 187(5. 385 viszonyaink minden oldalú figyelembe vétele adhatja meg, {Helyeslés a középen.) azonban társadalmi közgazdasági állapotokat törvénynyel décretálni nem lehet. Lássuk tehát hazai tbeoriánkat az önkormányzatról, s e tekintetben én szívesen fordulnék először is azon párt programmjához, mely az önkormányzati eszme, a municipalis szabadság^ fentartásárá monopóliumot látszik gyakorolni. És itt engedtessék meg, nekem legkivált ^Mocsáry úr nézeteit venni rövid bírálat alá. 0 egy helyütt azt mondja, hogy a megye 69 óta — mióta a bíráskodást elvették — lézeng; — de nem Vonja vagy nem meri kivonni a eonclusiót, hogy tehát adassók-e vissza ez neki; — máshol pedig ennek homlokegyenest cllenkezőképen azt mondja, hogy ő védelmezi a régi, az alapjaiban még most is fenlevő megyét; ismét máshol azt mondja, hogy ez látszata csak az önkormányzatnak, hogy a közigazgatási bizottság agendái oly aprólékosak, hogy azok kedveért a megye lakói nem fognak bejárni, hanem majd hagyják néhány a központban lakó rokkant ügyvéd vagy, doctorra; — mig ismét máshol azt állítja, hogy a közig, bizottság fogja absorbeálni az összes igazgatást, ide értve még a budget jogot is. T, ház! Ily ellenmondások magukban hordják czáfoiataikat. — positiv alkotásra nem alkalmasak s legfölebb az öntudatos fejlődés akadályai lehetnek. — E nézetek jó formán a történelemé, s e javaslat csakugyan segít azon, hogy azokká legyenek s helyt engedjenek az általunk fentartott modern önkormányzati eszméknek. (Halljuk! Halljuk! Helyeslés a közepén.) Kérdés lehetne talán csak az, hogy reformra van-e egyáltalán szükség? De én eonstatirozhatni vélem a vita eddigi folyamából, hogy ennek szükségessége egy párt részéről sem vonatott kétségbe s annyiban a kormány kezdeményezése a tényleges viszonyoknak megfelel ; a közvélemény, a helyzet magaslatán áll. A haladás, az öntudatos politikának alapföltétele, vagyis a szükség felismerése adva lévén: én nem vonatkozom oly kérsekre, melyek napirenden nincsenek, melyeket e javaslat megoldani nem akar s nem akarhat, hanem a javaslat niegbirálásánál, három kérdésre tartom szükségesnek feleletet adni: I. Mit czéloz a közig, reform, mily hiányok megszüntetését ? II. Mily alapon indul meg a reform és ezen javaslat mint annak sarkpontja. III. E javaslaton kivül mily intézkedések szükségesek az ezáltal czélbavett reform érdekében. Megjegyzem, hogy én sem papirosról ismerem a megyét; — a gyakorlatban láttam az állami és a helyhatósági igazgatás merev dualismusánál fogva: mennyire hiányzott közigazgaKÉPV. H. NAPLÓ 1875-78. III. KÖTET, tásunkból az egység, hiányzott a felelősség s ennek szabálya, a törvény vagy ezt pótló rendelet s láttam azt, hogy s particularistieus rzelmek mily indemnityvel bírnak az állami közigazgatás érdekeinek elhanyagolására. Tény, hogy a status quo tartHtat" ,n : de tény az is, hogy a mai viszásságoknak nem egy oka van, tehát egyetlen eszme — legyen az akár a 48-iki megye visszaállítása, vagy ehelyett a tisztviselők kinevezése, — nem nyújt panaceát. (Halljuk ! Halljuk !) A köztudatom s az államélet te^én legutóbb tett tapasztalatok arra intenek, hogy letévén a közjogi vitát, — azt kezdjük meg, mi ennél "nem jelentéktelenebb — t. i. a reformok szerves munkáját, hogy ezen országgyűlés s különösen a többségben levő ezen békés conátituaníe szerepére szóló mandátumát összes viszonyaink reorgap^atiójára fordítsa. E reform működésben is azonban köztünk s Európa legtöbb nemzete közt különbség van

; e különbségnek történetileg fejlődött, állásunkban azon egyrészt immorális, de másrészt felemelő pressiója van, hogy míg azoknál a teljes önálló államiság múlt századok bevégzett tényei, mely reformkérdéseik czólpontját nem képezi: addig ez nálunk jelenünk s még sokáig jövünknek is oly feladata, mely a mig egyrészt folytonos önmegtagadást, és pedig tán szabadsági hajlamunkban is áldozatkészséget s más nemzetek viszonyai közt jogosult szabadelvüségi stb. aspiratióknak leküzdését s egyszersmind azt teszi kötelességünkké, hogy közigazgatási organisatiónkat is e magasabb eszme : az önálló magyar államiság szolgálatának rendeljük alá. (Halljuk!) Nem fejtegetem az exelusiv államczélokat, melyek legszabadelvübbike is ma kétségtelenül az egyéni szabadság feltételeinek biztosításában, — ós pedig nem annyira alkotmányi charták, mint az állam tevékenységében — az önkormányzat által való részvételben concentrálódik; — mi tudjuk azt, inert e házban is mondatott, hogy a nemzetiség kérdése administrativ kérdés, tisztában vagyok az igazgatás organisaíiójánál is követendő főezéllal, mely nem lehet egyéb, mint az, hogy a magyar állani akarata minden irányban tisztei etet parancsolói ag érvényesüljön, a kormány hatalma álljon a nemzetével arányban, s mert nemcsak az állam iránti igényeink, hanem államiságunk veszélyei is szaporodtak, — és meit a nemzet is fokozottabb áldozatkészséget mutatott : nemzeti czéljaink tekintetéből az állam hatalma is fokoztassék, tétessék hatékonyabbá. S ha ez olykor elvi áldozatok mellett volna is lehetséges; — én nem vonakodom kimondani, hogy egyelőre, addig mig államiságunk consolidátiója befejezett ténnyé lesz: bennem a szabadelvű pártember a magyar állani polgárának szívesen hozza meg ez áldozatot. (Halljuk!) 49