Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.

Ülésnapok - 1875-67

3gQ 67. országos Hlés jaimár 12. 1876. számmal. A dolgon segíteni, hogy baj ne legyen belőle, az által lehet, mit a magyar törvényhozás ugy a választott, mint a kinevezett. tisztviselőkre nézve megtett az meompatibilitás kimondásával, hogy egyszersmind mindkét helyet nem foglalhatja el senki. De talán arról van a szó, a mint némelyek értelmezik, hogy nem ott fekszik a baj, hanem azon szolgabírónak mint kortesnek befolyásában a választásra. Elemezzük tehát egy kissé a dolgot. Ha egyszer valaki tisztviselő, legyen az akár választott, akár kinevezett: szó sines arról, hogy a nélkül is, ha nem szabados utakon korteskednék, bizonyos befolyása, bizonyos súlya a választóknál lesz ? Mert a mely tisztviselőnek, vagy hivatalnoknak ez nincs meg: az megmutatta, hogy nem arra való, hogy hivatalnok, vagy tisztviselő legyen. A ki a népnek bizalmát bírja, annak szavára fog hallgatni az. a nélkül, hogy korteskedjék. A mely tisztviselő vagy hivatalnok pedig a nép bizalmát nem birja : az sem tisztviselőnek, r sem képviselőnek, sem semminek nem való. (Elénk helyeslés a középen.] Már most minő esetijén lehet ennek állandóbb és rosszabb hatása: abban az esetben e, ha a tisztviselő oly helyzetben van. mint most. hogy ha törvénytelenséget követ el, fegyelmi eljárás utján elbánhat vele a kormány; ha más irányban követ el hibát vagy visszaél a környezet bizalmával : megfenyíti őt a legközelebbi választáskor a környezet; inig ellenben, ha ezen befolyást a kinevezett tisztviselő gyakorolja : igenis meg van felette a kormány pressiójának lehetősége, de nincs meg lehetősége a környezet, az igazgatottak befolyásának? Es ha áll az. pedig sok esetben áll, még a bírákra nézve is, mit a nagy amerikai bíró Story irt, hogy nem kel! a bírót elszigetelni akarni minden érintkezéstől és befolyástol: mert a felülről jövő befolyástói elszigetelni nem lehet, s hogy ez veszélyes ne legyen rá nézve, szükséges, hogy más oldalnak is érezze nyomását: még sokkal inkább áll ez a közigazgatási tisztviselőre. (Ugy vanl a középen.) Az igen tisztelt képviselő urak. •— s itt többekre is kénytelen vagyok reflectálni, — méltóztatnak nagyon hangsúlyozni, hogy az általam javasolt bizottságban nem lehet harmónia. Ezt hangoztatta az egyik rész. Más részről meg azt hallottam hangoztatni, ma-épen egy igen elmés szónoklatban, hogy az egész, a mi ebben a-közigazgatási bizottságban van, csak fictio; mert a választott tisztviselő is, a megyei választott tiz tag is, bólintani fog a íőispánnak, és történni fog, a mit a főispán, illetőleg a kormány akar; semmi befolyása ott a többi elemeknek nincsen. Megvallom, a felfogások ezen ellentéte rám nézve nagyon megnyugtató és csakis azt szeretném, hogy az igen t. képviselő ur, ki ezen thesist felállította, nem engem próbálna meggyőzni erről, mert engem meg nem győzhet e tekintetben — a mint azt megfogom mondani, hogy mért nem, és ha meggyőzne természetes, hogy magam is elállanék ezen javaslattói; — de próbálja meggyőzni azokat, a kik azt áiíitják, hogy a törvényhatóságban minden ugy történjék, mint a főispán parancsolja; mert így legalább egy része a képviselőháznak megnyugtatást nyerne. (Helyeslés a középen.) De az én hitem szerint a dolog nem ugy áll; és itt bátor vagyok hivatkozni a tapasztalatra, A mai tisztviselők épen ugy választattak, mint a hogy előadta a t. képviselő ur; és csak szét kell nézni Magyarországon, — ezt nem hibául mondom, csak igazolásául annak, hogy nem áll az, a mit ő mondott, — hogy hány helyen látjuk a választott tisztviselőt más irányt követni, mint a főispánt, kinek elnöklete alatt választatott. Es ha még épen oda mennénk, mit egy t. képviselő ur a múlt napokban mondott, hogy azon tíz tagnak nem lesz bátorsága az adófelügyelőnek, ha az valamit akar — ellene mondani; engedelmet kérek, ha ezt igaznak tartanok: véghetlen nagy szégyent mondanánk ki Magyarország összes inteliigentiájára. (Uyy vanl a középen.) Nem javaslatom védelmére, hanem a magyar nép, a magyar intelligentia nevében utasítom ezt vissza. (Helyeslés a középről.) Az igen tisztelt képviselő ur mai remek beszódében elemezvén röviden, élesen, ezen közigazgatási bizottság alkotását : azt kérdi mi lesz a főispán? A főispán majorizáltafni fog, minoritásban marad, kimondja a végzést s ha meg is tud valamit : azt a bizottsághoz beterjesztett jelentésekből fogja megtudni; tehát csak ugy mellékesen fog valamiről tudomással birni. Hozzá teszi; az igaz, • hogy utolsó sorban mint a többi tisztviselő is felebbezhetni fog a ministerhez. Én t. ház. javaslatomba sem beletenni nem akartam, sem nem találtam benne, hogy a főispánnak tudomást szerezni csak a bizottsági jelentésekből szabad. Sőt igenis nemcsak'szabad ; de kell is épen azon az utón, a mely utat a t. képviselő ur is kijelel: mert bármikor szükségét látja, a közigazgatás bármely ágának igazgatója utján a tudomást megszerezni köteles. Ez kizárva javaslatomban sehol sincs : hanem mellé van még hozva az, hogy a bizottsági ülésekben, együtt hallva az illetőket, együttes képet is nyerhessen, a közigazgatásban történtekről. Ezt én részemről nem hátránynak, hanem határozott előnynek tekinteni. A mi pedig az alispánt illeti, ő épen ugy fog rendelkezni a megyei közegekkel, mint eddig s nem jön subordinált helyzetbe : mert hasonló hatáskörben, ynint az övé, fog rendelkezni a megye területén levő más forrású hivatalnokokkal ós tisztviselőkkel is. -.