Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.

Ülésnapok - 1875-67

67. országos ülés január 12. 1876. ggj Sennyey Pál báró: (Közbeszól:) Coordinálva, nem subordinálva kell lennie. Tisza Kálmán ministerelnök: Én csak a subordinatióról szólok ; eoordiuálva lesz. Én épen abban látom és keresem az előnyt, hogy a köz­igazgatási ágazatokat, melyeket a dolog természe­ténél fogva fenn, nem ugyan egészen, de nagy­jában el lehet választani, de lenn érintkeznek, ösz­szefolynak. ugy lehessen együttesen és egyönte­tüleg vezetni; hogy ne kelljen az alsó foktól min­dig azért, hogy összevágó intézkedések megtör­ténhessenek, két utón elindulva a legfőbb fórumig levelezni. Mert ez lenne azután, és ez ma annak a papirfogyasztásnak, melyet a t, képviselő ur any­nyira és helyesen rótt meg, egyik legnagyobb esz­köze. És azt mondja: a baj, a hátrány, a fenn­akadás, nem a központon van; hanem van a já­rásban és itt nincs intézkedés; minek az lesz a ' következése, mint mondani méltóztatott, hogy a szolgabíró a harmóniát a semmittevés által fogja helyreállitani. és a, központhoz fog folyamodni kiegyezkedés, utasítás végett.­Én t. ház! a dolgot máskép tértem, máskép czélzom s megvallom, azon hitben vagyok, hogy az én javaslatom ezen tekintetben mást mond. Mert ezen javaslat azt mondja, hogy ezen bizott­ság üléseiben azon teendőkre nézve, melyekhez több közigazgatási ágazat közreműködése szüksé­ges : megcsinálja a munkatervet, kijelöli, és azután megy a dolog a járásba, midőn már a különböző közigazgatási ágak végrehajtóinak összeütközése előzetesen el van hárítva. Es. én azt gondolom, hogy miután csakugyan különben, például egy szolgabiróval, a mint itt felhozatott, többen is rendelkezhetnek, fennakadás támadna., ugy a mint támad ma ; mert hisz ezen viszonyt nem e törvény teremtené, szükséges arról intézkedni, hogy minden közigazgatási ágnak főnöke tudja a legközelebbi teendőket és hogy azok ugy intéztessenek el, hogy az alsóbb közegek végezhessék azokat, a nélkül, hogy egyszerre három-négy felől vétesse­nek igénybe. Azt is kívánom még megjegyezni, hogy a felsőbb rendeletek szakszerinti felosztása sehol sincs fentartva a bizottság hatáskörének. Azokat kapja és felbontja a bizottság elnöke, intézkedik azokban, mik a bizottság tárgyalását nem igénylik, azokra nézve pedig, — melyek igénylik, épen azért, mert egyöntetű működésre van szükség, intézkedik ezen szempontból, de nem aziránt, hogy melyik köz­igazgatási ág illetőségébe tartozik a bizottság. Még egy észrevétele volt a t. képviselő ur­nák, melyre reflectálnom kell, s ez az, hogy ő azt mondja: a bizottság tanácskozása capaeitátiót téte­lez föl; pedig ott vannak a szakközegek, a kiket utasításaik kötnek, kiknek utasitásaik szerint kell eljárniok, s igy nem látja, miként lehessen ezen bizottságnak valami hatása. Ha igy fogja fel a t. képviseiő ur, a mint ón nem fogom fel; mert sem indokolásomban, sem javaslatomban nem mondom, hogy minden egyes concret esetet illetőleg ezen bizottság lesz hivatva administrálni: akkor igaza van. De ez sem nem lehetséges, sem általam nem czéloztatik; hanem ezen bizottság feladata épen az, hogy a fennálló törvények, határozatok és utasítások szerint az egyes ágazatokban való teendőkre nézve a külön­böző ágazatok összemüködését biztosítsa; tehát nem áll elő azon eset, hogy az illető szakközeg felsőbb utasítás vagy rendelettől való elállásra kel­lene, hogy capacitáltassék. A bizottságnak csakis annyiban van hatásköre, de akkor sem aziránt, hogy a közeget szoríthassa, hogy ha valamely rendeletre nézve meggyőződése az, hogy az hely­telen vagy törvényellenes ; ő maga mint bizottság jogosítva van szót emelni, tartozván azonban az ismételt rendeletet haladék nélkül végrehajtani. T. ház! Én részemről, mert szükséges, hogy senki ez irányban kétségben ne lehessen, ismétel­ten kimondom: javaslatom által igenis elérni óhaj­tom, elérni reményben a közigazgatás javítását,' összhangzatossá tételét és ily módon az önkor­mányzati elvnek megóvását; még pedig megóvá­sát fővonalai szerint a historiailag kifejlett alakban. Nem mint kísérletet kívánom ezt tekinteni. Arról, hogy a hatás jó lesz : lehet meggyőződésem és van meggyőződésem ; de biztosítékot nyújtani ter­mészetesen soha senki az iránt, hogy javaslata az életben mindeneknek meg fog felelni, nem képes. Méltóztassanak megengedni, hogy ismételten zárjam beszédemet azzal, a mivel az előttem szó­lott képviselő ur zárta, és amivel én kezdettem, hogy még az is — a, mit nem hiszek — mon­dom, még az is. ha ezen javaslat sikertelennek bizonj'iilna: nem fog engemet az önkormányzattól eltéríteni, de igenis arra fog inteni, hogy más utón igyekezzem annak javítására. (Élénk hosszan tartó éljenzés a középen.) Elnök: T. ház! Az idő az interpeílátiók meg­tételére csak fél kettőig van határozva, de mivel a mai nap két bizottságba tagok is lesznek válasz­tandók, ha a t. ház megegyezik, most Szalay Imre t. képviselő ur megtehetné interpellátióját, melyet az interpellátió könyvbe bejegyzett; azután a napló biráló bizottság és a mentelmi bizottságba tagok fognak választatni. (Helyeslés.) Szalay Imre: T. ház! Jelen interpellátiómat bátor vagyok a t. belügyminister úrhoz intézni. Noha elmondhatnám azt, hogy a kqzöshadsereg­beli tiszt-urak közül igen sokan nem respectálják a polgári törvényeket és igen sok igazságtalan­ságra engedik magukat ragadtatni, hanem én is azon latin szóval tartok, hogy: Facta loquuntur. Ezért a ténvállást kívánom röviden elmondani.

Next

/
Thumbnails
Contents