Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.
Ülésnapok - 1875-67
67. országos ülés január 12. 187(5. 379 vezetet: de mondjuk, hogy állhat az ellenőrzés abban, hogy legyen a kinevezett tisztviselőre nézve ott lent a megyében egy fórum, többet mondok, legyen egy választott fóruma a megyének, — a mit ugyan nehezen contemplált — ele ugyan kérem: miféle úton-módon fogja a megyét az ellenőrzés buzgó gyakorlatára buzdítani, azon hamar bekövetkező tapasztalat, midőn látni fogja, igen ő ellenőrzi a kormány kinevezett hivatalnokának eljárását ; de azután a kormány az ő kinevezett hivatalnokát menti az ellenőrzésnek hatálya alól? {Ugy van! a középen.) * Én, — ha nem igy értette a t. képviselő ur, bocsánatot kérek ; de megvallom, hogy akkor meg nem tudom, hogyan értette: mert meggyőződésem szerint — és tudom, hogy ő is sokkal inkább érti az állam közigazgazgatási igényeit, semhogy másként gondolkoznék, — meggyőződésem szerint, mondom, az, hogy az államhatalom nevezze ki és az önkormányzati hatalom bocsáthassa el a tisztviselőt: a lehetőségek közé nem tartozik, és ez csakugyan a jogköröknek teljes felforgatása lenne, (jűénk helyeslés a középen?) ki igen t. képviselő ur kimondotta, és némileg hangsúlyozva mondotta ki, hogy ő a kinevezést nem a nemzetiségek ellenében akarja, hasaenai inkább azt akarja, hogy a rendszeres közigazgatás által megkedvelje mindenki e hazában a lakást; hogy tehát mindenki igaz szeretettel viseltessék a magyar haza irányában. Viszont akarja, hogy azzal szemben azonban ki ezt nem tenné, bárki legyen is: az állam a maga hatalmát éreztesse. A czélzatában, a fölfogásban tökéletesen egyetértek. Igenis, annak kell óhajtásunknak lenni minnnyájunknak, hogy rendezett, az életet nyugalmassá, részben kellemessé tevő viszonyok által szerettessük meg a hazát; de azon is kell lennünk, hogy azzal, a ki mindezek daczára nem teljesitti kötelességét, vagy ugy viseli magát, mint e hazának nem hü fia : éreztesse az állam hatalmát. En legalább azt gondolom, hogy épen ezen szempontoknak felel meg javaslatom. Csakhogy én megszerettetését hazai viszonyainknak nem abban keresem, hogy kinevezzem a hivatalnokot ; hanem abban keresem, hogy módot adjak a haza minden fiának, nemzetiségi különbség nélkül, saját közigazgatási viszonyaira befolyást gyakorolni mindaddig : inig a befolyással a közjó eléretik, (jiilénk helyeslés a középen.) ki igen t. képviselő ur hangsúlyozza szemben, mint monda, a bureaucratia megtámadásaival, hogy ő a kötelességét teljesítő hazafias bureaucratiát nagyra becsüli. Én ismét mondhatom, hogy ezen bureaucratiát a maga helyén, ott, a hol nélkülözhetetlen, ón is részemről nagyra becsülöm. És hogy ezen bureacratiának nagyrabecsülésében az iránta való rokonszenvben tovább megyek, mint a t. képviselő ur : azt bebizonyíthatom az által, a mit tegnap is mondtam: hogy adig a mig ők ő maga is a kormány hivatalnokait, tehát-azon bureaucratia kifolyását képező honpolgárokat mint idegeneket állítja szembe a megyével, addig én épen azt akarom, hogy e két elem egymást ne idegennek tekintse. (Helyeslés a középen.) Tehát becsülöm a bureaucratiát, ha teljesiti kötelességét ott, a hol nélkülözhetetlen, ott a hol helyén van; de ez nem vezethet oda. hogy meg akarjam teremteni ott : hol nincs és a hol nem szükséges, a törvényhatóság kebelében. (Mérik helyeslés a középen.) És annak, hogy önkormányzat legyen, annak, hogy egy államnak magának, éppen ugy mint az államban az egyének a. szabadsága akármely kormány nyomása ellen s az idők -különböző viszontagságai között biztosítva legyen, mi a feltétele? feltétele az, hogy midőn valamely kormány törvényes hatáskörén túlérve, elnyomni akarná : ne leljen azon elnyomásra eszközöket az alsóbb fokon. És vajon hogy lehet ezt elérni ? Elérhető ugy, mint Angliában kinevezett tisztviselővel is, mert annak nem életkeresete s kenyere azon hivatal: ellehet érni nálunk is választott hivatalnokokkal : mert ami éppen a választásnak bűnül rovatik fel, a választott hivatal sem lehet kenyérkereset, nem lehet olyan, amelyre család alapittatik. De ha sikerül megteremteni bármely országban, hogy igenis az alsóbb fokú hivatal, a közigazgatási hivatal kenyérkereset, legyen, a melyre a család jóléte alapittatik: ott ezrei a honpolgároknak szemet hunyva minden más megélhetési pálya előtt, egyenesen a hivatalra támaszkodik a maguk és családjaik megélhetésére, ott ugy az országos, mint a személyes szabadság garantiája megsemmisül. (íLlénk helyeslés a középjen.) A t. képviselő urnák kifogása van az ellen, hogy a szolgabiróság, mint monda, ugy látszik, az ujabb időben gradus a képviselőségre. Ha képviselővé választatik olyan szolgabíró, a ki nem érdemes arra, hogy képviselő legyen: éppen olyan szomorú; mintha képviselővé választátik bárki más, aki nem érdemes arra, hogy képviselő legyen. (Igaz a középen?) Dehogy minő nagy szerencsétlenség fekünnék per absolute abban, hogy a szolgabíró képviselővé lehessen . . . (Mlenmo?idás a széls'ó jobboldalon.) Azt méltóztatott mondani, hogy már Magyarországon oda kezdünk jutni, hogy a szolgabiróság gradus ad Parnassum, a képviselőségre; de én megvallom, részemről abban sem látok semmi nagy veszélyt, a mi hasonlag megtörtént, hogy kinevezett hivatalnokok is választattak meg képviselőkké a jelen választásoknál meglehetős nagy 48*
