Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.

Ülésnapok - 1875-66

66. országos Illés január 11. 1876. 357 tekét, és az előtt, a ki a magyar társadalom viszonyait ismeri, egyátalában nem maradhat kétséges. Egyébiránt t. ház, nem kívánóra türelmét hosszasan fárasztani, csupán néhány sszrevételre kívánok még reflektálni, melyek $. t. túloldal részéről tétettek. A bírói függetlenség k' déséve' hozatott kapcsolatba e javaslat, s állíttatott, hogy e javaslatnak egyik hátránya az, hogy az igazságszolgáltatás és a közigazgatás között fennálló válaszfalat leromlottá. Egy tekintetben nem érthetek egyet azzal, a ki e kifogást felhozta, bár az iránt, hogy az igazságszolgáltatást teljesen fuggetleniteni kell: meggyőződésemet e házban több alkalommal nyilvánítottam. Én mindenesetre nagy külömbséget teszek a birói igazságszolgáltatás és az igazságügyi administratió közt, s ha elismerem, hogy az igazságszolgáltatásnak teljesen függetlennek kell lenni; az igazságügyi administratióra vonatkozólag, mely ma sem független, ma is az igazságügyi ministerium és nem a bíróság alatt áll, s a melyre egyedül terjed ki a törvényjavaslat az administratióra vonatkozólag: az önkormányzati tényezők befolyását egyáltalán mellőzhetőnek nem tartom és e tekintetben, e kifogás teljesen elesik. Elismerem tisztelt ház, hogy a törvény, a mint van, nem végleges megoldás, nem is lehet az : mert egy administratió csak akkor oldathatik meg véglegesen, akkor állapittatik meg egy közigazgatás századokra kihatólag; ha valamely társadalom fejlődésének oly fokát érte el, a mely azon társadalomnak hosszas időre való állandóságát, azon társadalom elemeinek végleges elhelyezkedését biztosította. Ez ma Magyarországban egyáltalában nincs. Utón útfélen ismételve állítják, hogy a magyar társadalom átalakulásban van, hogy egyes elemei egyáltalában nem találják még meg egyensúlyokat magán a társadalmi működés terén sem, annyival kevésbé a közigazgatás terén, melynek állapota a társadaloménak közvetett következménye. Meg vagyok győződve, hogy ha a magyar társadalom jobban fejlődik, jobban előrehalad: akkor lehetséges lesz az administratió oly rendszerét életbe léptetni, a melyben. az önkormányzat nagyobb mérvben lesz érvényesíthető, mint a mennyi részére e törvényjavaslatban fentartatik, s a midőn ismét lehetséges lesz az ingyenes hivataloskodást visszaállítani, illetőleg azon elvre térni, hogy a hivatal viselés nem jog, hanem polgári kötelesség ; — azon elvre, a melyet Németország saját részére már tényleg alap gyanánt elfogadott. Ha ellenben társadalmunk jövője a hanyatlás: akkor kétségkívüli dolog, hogy az önkormányzatnak többé abban helye nincs s akkor az átmenet bizonyára azon elvek valósítása felé fog vezetni, a melyeket önök a túloldalon részleteztek; a hanyatlás korában a hanyatlás esetére kétségkívül előttünk áll azon állapotnak képe, a melyet mint eszményt rajzolnak s a mely azonkívül, hogy csupán az ország sokkal kedvezőtlenebb állapotának jele, mint a minőben hiszszük létezni ma, és mint a minőt neki a jövőre jósolunk: azonkívül még több költségébe, több áldozatába fog kerülni. (Élénk helyeslés a középen.) Mert ne adassa magát senki azzal, hogy a tisztviselők kinevezése és a centralisatió rendszere olcsóbb legyen, takarékosabb legyen, mint bármely rendszer, mely az önkormányzatnak bizonyos tért enged; (Helyeslés a középen.) s e tekintetben az állás, melyet a kormány javaslata ellenében a túloldal a kérdésben elfoglal, teljesen egyezik politikájának többi részeivel, politikájával a honvédkérdésben, s mindazon kérdésekben, melyekre vonatkozólag eddig véleményét kifejtette. Mindezekben politikájuknak ugyanazon eredményét látjuk: nagyobb áldozatoknak követelését a nemzettől kevesebb kárpótlás reményével; kevesebb jogot a nemzet részére, nagyobb költségekkel, melyek a nemzetet terhelnék. Én ezen politikát részemr ' visszautasítom és a belügyminister á!tal ele esztett javaslatot elfogadom (Élénk helyeslés . középről.) Gr. Zichy Nándor: Tisztelt ház! Midőn a szőnyegen levő kérdést illetőleg kegyes figyelmét rövid időre igénybe veszem, nem teszem azért, hogy magára ezen tárgyra vonatkozólag valamely kimeritő elméletet tárjak fel; nem óhajtok a kérdés megvitatásának még mélyebb feneket keríteni : mert én is azt tartom, hogy miután az ki nem elégítő, nemcsak beható orvoslást követel, de az orvoslásnak kiválólag gyakorlatinak kell lenni, olyannak t. i.. mely a tapasztalt hiányokon tapasztalati utón segítsen; nem pedig olyannak, mely az elméletekből meritve a hazai és európai tapasztalatokat mellőzve, egy uj közigazgatási rendszer megállapításának s föltalálásának monopóliumát vindicálja. Mielőtt azonban magához a tárgyhoz szóllanék, legyen szabad az előttem mondottakra röviden visszapillantani. Az előttünk fekvő törvényjavaslat elvéről s arról, hogy mi szándékoltatik, és miért? vajmi keveset hallottam mondatni; annál bővebbek voltak a reflexiók azokra nézve, miket ezen törvényjavaslat megtámadói ennek helyébe állítani óhajtanának. S részben megengedem, hogy talán azoknak, kik álláspontunkat nem értik: sokkal kényelmesebb, hogy ők theoriát állítanak maguk elé, melyről tudják, hogy hibás s azután ezen theoriát lerontják, a helyett, hogy az iránt magoknak világos képet alkotnának. Mi az, mit kiválólag a jobboldali ellenzék a közigazgatási bajok orvoslása szempontjából létesíteni óhajt? és mivel azzal be nem érik, a mit ezen törvényjavaslatra nézve vélnek a mi felfogásunknak állithatni: nagyobb keretet nyitnak magok előtt és azt mondják: Önök