Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.

Ülésnapok - 1875-66

356 66. orszdgos ülés január 11. 1&76. lom öntudatának érzete mindig olynemü cselekvést déz elő, a mely a következményekkel nem számol és a mely a körülmények és viszonyok egyéb mozzanatait nem veszi tekintetbe; a mi pedig korlátolt hatalomnál, megállapodott és szabályszerinti törvényes eljárásnál nem igen szokott megtörténni. Végre van még egy tekintet, a melyből a tisztelt túloldal a törvény hiányosságát iparkodik kimutatni. Azt állítja és abban találkozik a szélső ballal, hogy az összhang teljes hiánya, a mely jelenleg is fennáll s a melynek orvoslására van nagyrészt szánva e törvényjavaslat, az által nem fog megszüntettetni; hanem a conflictusok, az összeütközések a bizottság kebelében még inkább kifejlődnek. A kérdés csak az: mit értünk összhang alatt ós mit értünk azon kiegyeztetés alatt, a melyre törekednünk kell? Ha azt értjük azon összhang alatt, hogy a központi hatalomnak minden parancsolata az ország minden részében közvetlenül egy és ugyanazon eljárás szerint eszközöltetik ; ha azt értjük, hogy a központi kormány minden intézkedése rögtön, a helyi érdekek minden tekintetbevétele nélkül hatályt nyerjen: akkor kétségtelenül áll az előbb emiitett kifogás, mert e tekintetben helyi orvoslást e törvényjavaslat nem nyújt, nem is szándékozik nyújtani. De ha azt értjük alatta, hogy azon körökben, melyekben az önkormányzatot még fentarthatónak, még éleszthetőnek tartjuk; ez intézkedések akként foganatosíttatnak, hogy a heiyi érdekek teljes mértékben fio'velembe vétessenek, hogy a kormányzat különböző ágainak eljárása egymással ellentétes ne legyen : akkor az ilyen testületben való összesítést, akkor a központi kormánytól függő és a megyétől függő tisztviselők ilyetén összefoglalását nélkülözhetlennek, mulhatlannak tartom. E tekintetben a törvény egyátalán nem képez uj kísérletet. E tekintetben a porosz rendszer ezzel nagyrészt megegyező ; még nagyobb mértékben egyezik ezzel azon terv, melyet annak idejében a közigazgatás terén a minden esetre nagy tekintélynek elismert Gneist e tekintetben kifejtett. S hogy e tekintetben csupán arra hivatkozhassam, hogy más országokban is az ilyetén összhangnak szüksége az egyes végrehajtási ágazatok egj'üttes működésének feltétele mily élesen van meg a közérzületben : csak a jelenlegi angol belügyministernek, mint egyidőben az országgyűlés áital kiküldött bizottság elnökének szavaira hivatkozom, hogy tudniillik Angliában, a hol tisztán a kinevezési rendszer volt — ma már. nincs — életben, hogy ott szükséges e rendszert e tekintetből módositani és a competitiv vizsgálatok intézménye épen azon szempontból lett életbeléptetve, hogy a közigazgatási quaíificatió, a melylyel a tisztviselők bírjanak és másrészt a hivatalnoki működés alsóbb fokozataiban oly állomások teremtessenek meg, a melyeken működő tisztviselők bármely közigazgatási ágazatban vehetők igénybe, a melyeknek szolgálatai bárhol alkalmazhatók, ezáltal teremtessék még azon esprit de corps, azon összhangzat, mely a közigazgatás vezetésére nólkülözhetleuül szükséges, és eze i angol rendszer, a mely ma a hivatalok túlnyomó részének competitiv vizsgálat eredménye utján való betöltését idézte elő : egy másik kérdésre vezet, a mely a jelenlegivel múlhatatlan kapcsolatban áll és a melyre elég csodálatosan az előttem szólottak közül, legalább a mennyire meghallani képes voltam, egyik sem reflektált, bár szükségkép e kérdés főoldalát képezi, nevezetesen a kormányzati hatóság állására a pártok tekintetében; a minek biztositéka, hogy a közigazgatás részrehajlatlan legyen. Én a választás és kinevezés kérdését, őszintén megvallom, nem látom közvetlen kapcsolatban állónak magával az önkormányzat kérdésével. Indirecte mindenesetre kapcsolatban áll, közvetlenül azonban nem ; de a mivel már múlhatatlan kapcsolatban áll: az a részrehajlatlanság. Ha az öszszes közigazgatási hatdmat, ugy, a mint a t. túloldal kívánja, a központi kormányzatban fogjuk összpontosítani, ha minden tisztviselő kinevezett tisztviselő lesz s egyszersmind semmi ellensúlyozó momentum nem fog fennforogni, a mely a központi hatalomnak a tisztviselők fölötti hatalmát mérsékelje; akkor ennek következménye az, a mi bekövetkezett minden a franczia rendszer szerint szervezett államban, hogy a bureaucratia párt bureaucratia lesz, illetőleg, hogy kivált ott, a hol mint nálunk az incompatibilitási törvény által minden kinevezett tisztviselő e házból, az alkotmányos életből ugy szólván ki van zárva: az összes tisztviselőség a központi hatalomnak puszta vakeszközővé tétetik. A választási rendszer, ha nem is biztosítja azt, hogy azon szűk körben, a hol a hivatalnok megválasztatik, nem fog részben egyik vagy másik pártérdektől függni; de legalább biztosítja azt, hogy az egész országban nem mindenütt fog egyformán ugyanazon egy párttól függni a közigazgatás és hogy ez minő fontos tekintet és hogy ennek milyen súlya van azok előtt, kik tényleg a pusztán párt-kormányzatnak bajaival megismerkedtek : erre vonatkozólag én ismét hivatkozom azokra, kik a porosz közigazgatási rendszer megalkotásán közreműködtek, a kikről bizonyosan nem lehet mondani, hogy a centralisatiónak túlságos barátai; de kikről azt sem lehet mondani, hogy a megyei választási rendszerben nevekedtek fel és csupán a megyei választási rendszer előnyeivel ismerkedtek meg. Ép Gneist az, a ki leginkább kiemeli, hogy a kinevezett hivatalnokok rendszerének mily baja a pártkormány és hogy ezen pártkormány minden veszedelme itt igen könnyen bekövetkezhetnék : az azelőtt, a ki az eddig történ-