Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.
Ülésnapok - 1875-66
854 66. országos ülés január 11. 1876. tényleges viszonyok lehetetlenné teszik, hogy mi más köröket alakítsunk, mint, melyek az administratió reorganisátiójára vonatkozólag alapul kínálkoznak, és a melyeket meg nem tagadhatunk anélkül, hogy egy föladat helyébe, melyet meg kell oldani, egy más, sokkal nagyobb bajokkal járó föladatot magunk elé tűzzünk ? Épen azért azon tisztelt szónok előadására, ki tegnap e tekintetben nézeteit részletesen kifejtette, valamint Mocsáry Lajos előadására, ki a megyei administrátió reorganisátiójának eszméjét csak abban látja, hogy mindazon biztosítékokat egyszerűen töröljük el, a melyekkel a régi megye fön tartása 1869-ben még lehetővé, még tűrhetővé vált, ki az összes állami functiókat vissza kívánja a megyéknek adni, ki a megyére vonatkozólag a virilis intézményt, a hosszabb időre való választásokat és az állandó bizottságokat és mindazon intézményeket, melyek az administratió szempontjából lettek a megyékben megállapítva, egyszerűen el akarja törölni: — nem kívánok bővebben reflectálni; mert azt hiszem, hogy a jelen vitatkozás keretén tényleg kívül állanak és a jelen discussió folyamában helyesen csakis azon kérdéssel foglalkozhatunk, hogy az administratió reorganisátiójának szüksége a jelen viszonyok között forogván fenn: mit tehetünk azon tényezők számbavételével, azon tényezők felhasználásával, a melyekkel a nemzet jelenleg még számolhat, anélkül, hogy a jövőnek úgyszólván elébe kívánnánk nyúlni, és azt megállapítani, hogy húsz évi fejlődés után minő administratiónális rendszer lesz az, mely a húsz év múlva alakulandó nemzeti geniusnak leginkább megfelel. Elég nekünk a mai nap gondja és baja; a holnapi nap gondját és baját bizzuk azon nemzedékre, bízzuk azon törvényhozásra, melynek netalán a holnapi nap előnyei, a holnapi nap nagyobb anyagi garantiái is alapul fognak szolgálni, (Mozgás.) Az előttem szólott t. képviselő ur azt monda, hogy a megye eddig nagy részben elhanyagolta az administrativ teendőket; de elismerte, hogy szolgálatokat tett az országnak ; mert hiszen anélkül, hogy egy intézmény valódi szolgálatokat ne tett volna az országnak: nem is képzelhető, hogy oly népszerűségre vergődjék, hogy oly mély gyökeret verjen a nemzetben, mint tagadhatlanul ezen intézmény legalább egy időben vert. Ha ma azt látjuk, hogy gyengébbek a szálak, a melyekkel azt ma a közérzület összeköti, abból csakugyan azt kell következtetni, hogy ma már oly mértékben a szükségnek meg nem felel. De midőn ezt állította s én ezen állítására vonatkozólag vele tökéletesen egyetértek: azt hiszem, hogy épen a jelenlegi törvény egy indokára a, jelen törvény 7 mellett szóló egy érvre figyelmeztetett. A jelen törtörvény épen azon szenpontból fontos felfogásom szerint, mivel épen az administratió érdekét első sorba helyezi, mivel épen a közigazgatási testületeknek a közigazgatási kérdések megoldására való fordítását tűzte czélul, és mivel egy hatályos lépést képez véleményem szerint azon irány felé, hogy a közigazgatási teendők fontosságának azon elméleti beismerése, mely e háznak úgyszólván minden oldaláról, ha a szélső baloldalra vonatkozólag kivételt tehetünk is; de különben a ház minden részére nézve fennáll, gyakorlati érvényben részesüljön. Erre vonatkozólag azonban ellenkező nézetekkel találkozunk a t. túloldal részéről, azon franczia eredetű elv alakjában, hogy a testület tanácskozhatok, de csak az egyén administrálhat Önök a testületi és egyéni felelősség ellentétét említik ki mindenekelőtt, a megyének pusztán önkormányzati szerepet kivannak adni, és az összes administratiót a praefectek rideg rendszerének keretébe kivánják szorítani ; mert nem nevezhetem egyébnek azon elméletet, a melyet Bujanovits t. képviselőtársam azelőtt felhozott, a melylyel a jó administratió tisztán a megyei főnök befolyásától és tisztán a neki alárendelt kinevezett tisztviselőktől teszi függővé. Már maga azon elvi felfogás is, a melyre hivatkoznak ma tulnyomólag azok. a kik egyátalában az államkormányzatot kivánják, maga azon elv is, hogy csupán az egyén administráljon nem a testület: antiqualt, elavult, helytelen elv. Nem igazolja ezen elvet Anglia példája sem, a hol az administratió túlnyomó részét nem a béke birák, hanem a testületek végzik; de nem igazolja ezt az elvet az administratió természete sem, mely nemcsak a közvetlen végrehajtást foglalja magában, hanem magában foglalja ugy a rendelkezést, mint az utólagos intézkedés, ugy szólván az administratiónális bíráskodás kérdését. Arról van szó. hogy ki végezheti a végrehajtást ? Természetes, hogy a végrehajtást már az oekonomia szempontjából is egy egyén által könny 7 ebben végeztethetik; de mihelyt nagyobb körről van szó: akkor egyátalában nem lehet már egy egyén eljárásában bizni, s e szempontból tekintve a dolgot, azon elv, melyet a t. túloldal állit fel az administratióra nézve, kivéve Francziaországot: a világ semmi országában, semmi intézményében nem található fel. Sőt még Francziaországban is. hol az egyéni administratió a végletekig keresztülvitetik, mégis azon érzületből, hogy bizonyos tekintetben szükséges testületi tanácskozás az administratió bizonyos részeiben, habár ugy szólván fictiv, tényleges hatalommal nem bíró testületek szerveztettek, a praefectek, ós alsóbbrendű hivatalnokok mellett, mely testületek, ha nem is határoznak, legalább véleményt mondanak. De azon ellenvetés hozatik erre vonatkozólag fel, hogy az által, hogy az administratió súlya egy testületre helyeztetik át: az egyéni felelősség teljesen megszűnik, s a testületi felelősség lép életbe. E felfogás ugy szólván alapelvét képezi a túloldal okoskodásának ; mert mint Bujanovics t. barátom
