Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.

Ülésnapok - 1875-66

66 országos ülés január 11. 1S76. 353 lennie kell: ujabb küzdelmet idéz fel köztök. mely különösen az utóbbiakra nézve végzetessé válha­tik. Mert tekintetbe véve, azon, fájdalom, de létező -apathiat, melyet a megyékben a közügyek iránt tapasztalunk: mégis legalább valószinünek lehet feltenni azon lehetőséget, hogy ezen közigazgatási bizottság a hatalom természeténél fogva rövid időn vagy később tán, de magához fogja ragadni az összes megyei tevékenységet saját hatáskörébe, a hol pedig épen a kormány közegeinek van döntő szavuk és ez ily formában alkalmazva a legmerevebb centralisatióhoz vezet. Már pe­dig valamint a legveszélyesebb zsarnokság az, mely a szabadság formáit ölti magára, lehetetlenné tévén igy még a passiv ellenállást is: ugy kétség­telenül a legveszélyesebb centralisatió az, mely az önkormányzat formáit alkalmazza. Az ilyen végkép kioltja, ugy az egyesek, mint a nemzet lelkületé­ből az önelhatározás és öntevékenység utolsó szikráját is a nélkül, s ez a legfőbb, hogy ez által az államot erősebbé tenné. (Helyeslés a jobb ol­dalon.) Mivel pedig ily oentraíisatiót nem óhajtok; de nem óhajtom azt sem. hogy a megyei autonó­mia elavult és a jelenkor igényeinek többé meg nem felelő alakjában, habár látszólag, és ideigle­nesen tovább tengődjék: de óhajtom, hogy az állam és annak minden factora közt % lehető leg­nagyobb harmónia jöjjön létre, mely legalább né­zetem szerint máskép nem lehetséges, mintha az autonomikus hatóságok hatásköre törvény által pontosan körüliratik és azon térre ^szorítkozik, melyen egyedül kell mozognia, ha az állam üdv­hozó tényezőjévé akar válni és ha a tisztviselők a központi kormánytól és annak kinevezésétől tétetne függővé. Mindezen okoknál fogva én a kormány által beterjesztett törvényjavaslatot ós az abban terve­zett közigazgatási bizottságot, mint fölöslegest és szükségtelent, sőt mint olyat, mely az eddig létező ellentéteket nemcsak ki nem egyenlíti; sőt még élesebben állítja egymással szembe és ujabb össze­ütközéseket teremtvén a közigazgatást nem javítja, de kétségtelenül roszabbá teszi: a részletes tárgya­lás alapjául el nem fogadom. (Élénk helyeslés a szélső jobboldalon?) Pulszky Ágost: Tisztelt ház! Az előttem szólott igen tisztelt képviselő ur azzal zárta be beszédét, hogy kijelentvén, miszerint a eentralisá­tiót a legveszedelmesebbnek tartja, ha önkormány­zati formák közt létesül, ennek alapján, s más tekinteteknél fogva is e törvényjavaslatot el nem fogadhatja és egész beszédében a szerinte autonóm alakba öltöztetett centralisatió helyébe a legmere­vebb, minden autonóm alapot is nélkülöző centra­lisatió elméletét állapította meg. Nem kívánok a centralisatió és az autonó­mia fogalmairól theoretioe vitatkozni. Azt tartom, ÍÉPT. H. NAPLÓ 1875-78. III. KÖTET. hogy ezen vitatkozásnak itt helye nincs; mind­azonáltal, midőn annyiszor találkozunk a szavak­kal e vita folyamában : lehetetlen, hogj T használatuk előtt legalább értelmükkel tisztába jönni ne töre­kedjünk. (Halljuk!) Megvallom, hogy igen ellentétes és ugy szólván csodálatosan összefér hetién értelmezések azok, melyeket a különböző oldalairól, de még egy oldaláról is, söt egy beszéd különböző phasisai alatt is e szavakra vonatkozólag hallottunk. Az autonómia egy tisztelt szónok által tegnap valósággal mint az összes államhatalom lényegének a megye ke­zébe való letétele lett föltüntetve. Ma egy másik tisztelt szónok leszállitá azt a megyei ellenőrzés szerény körére, oly ellenőrzés szerény körére, melynek. — mint ugyanazon beszéd későbbi fo­lyamából kitűnt, — még oda sem szabad kiter­jednie, hogy a megyei hivatalnokok a megye kö­zönsége alatt álljanak, a megye közönsége kezének súlyát úgyszólván érezzék ; mert ha ezt tényleg éreznék : akkor ezen ellenőrzés következtében itt ugyanazon baj, ugyanazon hiba- keletkeznék, me­lyet Kállay Béni tisztelt képviselő ur, mint a tör­vényből kifolyót ostorozott; azon hiba t. L, hogy a tisztviselők tényleg a megye közönsége alatt állnának. De mint mondám, nem kívánom ezen fogalmakat theoretioe kifejteni azon egy egyszerű oknál fogva : mert jelenlegi állapotaink, nem olya­nok és egyáltalában viszonyaink nem tüntetnek föl oly képet, hogy a közigazgatás bármely ma­gasabb theoriája, ezen országban akár egy, akár más irányban, a helyes ki igazgatás előfeltételei nélkül egyáltalában alkalmazható volna. Midőn autonómiáról, vagy centralisatióról van szó : mit szóljunk mi azon theoriákról ós miért vitatkozzunk azon theoriákról, melyek az önkor­mányzat lényegét egyáltalában az ingyen hivatal viselésbe helyezik, midőn az ingyen hivatal vise­lésnek ma egyátalában az autonómia legmelegebb védői sem szó-szólói ; mert az autonómia ily ér­telmében vagyoni kérdés, mely megoldását nem törvényben, hanem társadalmi alapon nyerheti csupán. Ismét ha centrálisaimról van szó : a cen­tralisatió előnyeit, a centralisatió bajait már vitat­juk azon argumentumokkal, a melyek például Francziaországban e tekintetben fölhasználhatók, mikor előreláthatólag sem a centralisatió azon biztosítékai még hosszú időkön át nem fognak itt megalkottatni, melyek ott talán a centralisatió visszaélései ellen fölhasználtattak ; sem azon elő­nyök nagy része egyátalában nem várható, melyek a centralisált közigazgatásnak ott tényleg és épen azért, mivel hosszabb ideig f ön állottak, és mivel úgyszólván már a nemzet geniusában meggyöke­reztek, következményei. Sőt mit vitassuk a járási rendszernek és a megyei rendszernek ellentétét s azon kérdést, hogy az önkormányzatot kisebb, vagy nagyobb körben kell-e létesíteni : mikor a 45

Next

/
Thumbnails
Contents