Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.

Ülésnapok - 1875-66

850 l>6. országos M\és január 11. 1376. demlik, hogy irántuk tisztelettel viseltessünk és épen ezért óhajtandónak vélem. hogy tovább is a megyék képezzék a közigazgatási egységet, ugy hogy a megye ne csak geográfiai felosztás gyanánt, hanem mint az állami lét valóságos kiegészítő része, mint politikai testület létezzék. Nem volnék tehát barátja oly intézkedéseknek, melyek az autonómiát teljesen megsemmisítenék; talán csak ón máskép értelmezem az autonómia fogalmat és feladatát, mint azt értelmezni nálunk általánosan szokásos. Többször hallottam épen e vita folyamában is azon nézetet kifejteni, hogy nálunk a megyei szervezet, mely Magyarországnak sokáig büszkesége volt, egy természetszerű folytonos fejlődés eredménye. E nézet, legalább véleményem szerint illusión alapszik. Nálunk az állam és a megyei szervezet fejlődése közt pavallelismus tulajdonképen nem létezik. Azon nagy és végzetteljes események, . melyek hazánk állami életében sokkal messzebb menő és behatóbb változásokat idéztek elő, mint Európa bármely országában : gyakran megszakasztották a folytonosságot a megyei szervezet fejlődésében és egészen más, az addigitól lényegesen eltérő útra terelték azt. Igen helyesen jegyezte meg t. barátom a belügyi államtitkár, hogy régebben nemcsak a főispánt, de az alispánt és meg a szolgabírót is a király, vagy annak helyettese, a főispán, nevezte ki. S ezzel ellentétlen azt látjuk, hogy a tisztviselők választása a megye közönsége által s átalában a megyei autonómia kiterjedése épen azon korban veszi eredetét: midőn az állam mint olyan, hanyatlani kezd és midőn az olygarchico aristocraticus elemek kerekednek felül. De ha Magyarország nem veszti el önállóságát; ha önálló fejlődése nem vágatik ketté a külesemények hatalma által: nem szenved kétséget, hogy nálunk is kifejlődik azon küzdelem a kiváltságos osztályok és a korona közt, mely legalább nyugott Európában majdnem mindenütt az utóbbi győzelmével végződött. A XVI. század nagy eseményei nálunk e fejlődést nem engedték meg; de épen ennek következtében az az intézmény, melylyel a kiváltságos osztály leginkább saját érdekeit vélte biztosithatni, tudniillik az autonóm megye kormányzat választott tisztviselőkkel : ezen viszonyok közt igen is a nemzet megmentőjéve lett. A tényleg eltűnt állam eszme a megyékben talált menedéket és ébredt fel újra a megyékben, melyek a mohácsi vész után, midőn a központi hatalom tekintélye csak névleg létezett, még önmagukat kormányozták és sikeresen ellent állhattak, — mint már magát jegyezhetett — ugy a Bécsből jövő túlkapásoknak, mint a török uralom desorganilaló hatásának. Csak egyet ne feledjünk. A megyei szervezet nem azért volt képes — bár különben bámulatos szivósággal — Magyarországot e szomorú időkben megmenteni: mert már azelőtt is ily alakban létezett; hanem mert épp ezen viszonyok hatása és nyomása alatt fejlődött oda, hogy ily ellenállást kifejthetett, tehát tulajdonkép ama viszonyok productuma gyanánt tekintendő. És ez nem üres paradoxon, t. ház, hanem igen lényeges megkülönböztetés; mert arra vezet, hogy az eddigi autonomicus megyét ne tekintsük oly valami önczél gyanánt, mely minden tekintet nélkül a kívülről jövő behatásokra mintegy önként ós ellenállhatatlanul a nemzet geniusából fejlődött; hanem igenis oly eszköznek, melyet a viszonyok és események saját szükségletökre teremtettek és mely éppen azért, de csakis azon korban, a nemzeti létnek tagadhatatlanul védbástyája lett. Mint ilyen a megyei szervezet valóban betöltötte feladatát is. Ez intézmény Magyarország történelmében soha el nem homályosuló fénnyel fog tündökölni. De a legutóbbi időben létrejött nagy mérvű változások, melyek egyrészről visszaadták Magyarország állami exisíentiaját; másrészről éppen ennek következtében ugy közjogi helyzetét, mind belszervezetét és anyagi fejlődésének feltételeit lényegesen módosították: sürgetőleg követelik, hogy intézményeinket az ország jelenlegi fejlettségi stádiumának megfelelően gyökeresen átidomítsuk. Igaz, hogy a megye is változásokon ment át; a rendi képviselet valamint a törvényhozásban, ugy a megyeház termében a népképviseletnek adott helyet és ezzel teljesült a kor egyik elutasithatatlan követelménye. Csak az a kérdés : vajon ezen változás által már elég van-e téve nemcsak a kor említett követelményének, hanem egyszersmind az állani minden irányban újjá alakult helyzetének, igényeinek és érdekeinek? Én azt hiszem, hogy nincs ; mert, ha az egyleti rendi és a mostani népképviselet között létező különbséget és az igazságszolgáltatás elválasztását leszámítjuk: a megyék és a megyei szervezet hatáskörében lényeges változást a múlttal szemben nem látunk. Tisztviselők választása ós meddő politikai viták képezték a régibb megyei élet legfőbb két mozzanatát; a közigazgatás és rendőri teendők akként intéztettek és intéztetnek még ma is, hogy maga a ministeri indokolás kénytelen hangsúlyozni az e részben szükségessé vált reformot és javítást. A tulajdonképi autonomicus ügyek ós érdekek pedig, miként átalános a panasz, teljesen elhanyagoltattak és igy a még mai napig is fennálló megyei szervezet egyrészt az állani fensőségnek nélkülözhetlen érvényesülését nagyrészben megbénítja; másrészről pedig nem felel meg a valódi autonómia igényeinek sem. A megváltozott feladattal kétségkívül az intézmény szervezetének és hatáskörének is lényegesen át kell alakulni, bármily elismeréssel emlé-