Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.

Ülésnapok - 1875-66

66. országos ülés január 11. 1876. 351 kezzék is meg a történet azon szolgálatokról, me­lyeket az intézmény a múltban a hazának tett. Csak azért fentartani egy intézményt, mert az egykor, vagy talán a legközelebbi múltban is, üdvös hatást gyakorolt: nem tartanám igazolható politikának. Azért, mert például a középkorban a hatalmas hűbéresek és fejedelmek támadásai el­lenében és átalában az uralkodó east-szellem kö­vetkeztében a városi ipar csakis a czóh-rendszer mellett állhatott fen és fejlődhetett, ós mert ez intézmény még sokkal tovább fennállt, mintsem főnállottak azon okok, melyek azt létre hozták: vajon czólszerü lett volna e azt tovább is fen­tartatni ? Vagy mert régente csakugyan volt jogo­sultsága annak, hogy azok, kik nemcsak személyesen voltak kötelesek a harczban megjelenni, hanem saját költségükön is több-kevesebb fegyverest ál­lítani, minden más tehertől mentek voltak: vajon a nemzet egy nagy osztályának e viszonyból ke­letkezett alárendeltsége nem méltán és szükségkép szüní-e meg, noha néhány századdal túlélte az okot, a melyből eredt? így vagyunk a megyei rendszerrel is. Azért, mert ez intézmény oly viszonyok közt, melyek a magyar államra, mint államra nézve kétségkívül abnormisak voltak, akként fejlődött, hogy nem ugyan államiságunkat és nem is jogainkat, de nemzeti létünk és jogaink élénk érzetét megőrizte; vajon fentartandó-e eddigi hatáskörének legnagyobb részében habár csak látszólagosan is még akkor is: midőn Magyarország már mint állam nyilvá­nulhat, midőn a magyar államiság lép előtérbe sokoldalú igényeivel és azon elutasithatlan köve­telménynyel, hogy még eddig minden oldalról ke­vésbbé biztosított helyzetünkben mindenekelőtt az államiságot igyekezzünk megszilárdítani és érvényre juttatni. A legnagyobb hiány tehát, melyet én a tör­vényjavaslatban szemlélek: az, hogy, midőn a köz­igazgatást óhajtja újjá szervezni, nem terjeszti ki egyszersmind a megye teljes reorganisatiójára; pedig e nélkül, legalább nézetem szerint, jó köz­igazgatást nem fogunk alkothatni; mert csakis ily módon lehet meghúzni azon vonalat, mely az ál­lami tevékenységet az autonomikus elemek hatás­körétől elválasztja, Igenis, én óhajtom a megyei autonómiának feninaradását: de óhajtom azt is, hogy ez autonómia az legyen, a minek lennie kell: tudniillik az ön­elhatározási képesség a tisztán helyi érdekű ügyek­ben és az ellenőrzési jog azok felett, kik a megyei közönségének az autonomikus körben mozgó ha­tározatait foganatosítják. Ily autonomikus szerve­zet, mely az egyedüli egészséges : igen jól megfér a tisztviselők kinevezésének rendszerével, sőt kö­veteli is azt. A kinevezési rendszer még korán sem azonos a centralisatióval. ha ugyan e szó alatt nem üres fogalmat értünk; hanem azt, a mit tu­lajdonképen jelent, hogy tudniillik az államhata­lom a köz- és magán élet minden viszonyaiban közvetlenül az egyes állampolgárokkal áll szem­ben. A tisztviselők kinevezése pedig ily centralisa­tióra még nem vezet. A kinevezést, egyéb fontos okokon kívül, azért tartom különösen nélkülözheti ennek: mert jelenleg azon nagy mérvű expan sí vitásnál fogva, melyet az államnak, ha meg akar felelni hivatásának, sőt ha fenn akar állni, minden irányban ki kell fejteni: az állam biztonsága az anyagi ós szellemi érdekek kellő móltányolhatása, és a szükségszerű fejlődés lehetővé tétele semmitsem igényel oly feltétlenül, mint a központi hatalomtól függő ós összhangza­tosaa működő végrehajtó közegeket;,ós midőn a közigazgatási és rendőri teendőket kinevezett tiszt­viselőknek óhajtanám átadatni : ez által nem lá­tom legkevésbé sem veszélyeztetve az autonómiát azon alakjában, a melyet előbb volt szerencsém jelezni; mert a kinevezett tisztviselő, midőn a mi­nister rendeleteinek végrehajtója: ép ugy lehet egyszersmind az autonóm hatóság határozatainak végrehajtója és az által a végrehajtás ugyanazon kezekben összpontosittatván, csak nyerni fog gyor­saságban. Mindenesetre megkívántatik azonban, hogy az autonomi hatóságok jog- és hatásköre eleve törvény által szabályoztassék. határozottan és pontosan és minden lehető félreértés kikerülé­sével. Ezen viszonyt szabályozni az első és fő fel­adata minden oly törvényjavaslatnak, a. mely a közigazgatás reformját czélozza. A lárgyalás alatt lévő törvényjavaslat nem terjed ki ily reorganisatióra ; hanem fennen han­goztatva az autonómia elvét, abba részben mégis állami elemeket csúsztat be a nélkül, hogy ugy az egyiknek mint a másiknak hatáskörét pontosan körülírná ós ez által ismét csak egy ujabb rend­szertelenséget teremt; midőn már úgyis az a leg­nagyobb baj, hogy közéletünk minden ágában a legnagyobb rendszertelenség uralkodik. Lehetnek, sőt vannak is kétségkívül jelenleg is egyes jól igazgatott megyék, azok tudniillik, a melyek élén egy ügyes, erélyes főispán vagy alis­pán áll; a mint az ily tisztviselő azonban hivata­lától bármi oknál fogva megválik : a közigazgatás ügye azonnal roszra fordul. Atalánosan elismert tény, hogy nálunk e részben minden az egyesek személyes tulajdonaitól függ. A legközelebbi múlt­ból tudunk példát, hogy egy kitűnő alispán a több oldalról felajánlott képviselőséget nem. fogadta el, nehogy távoztával a megye, a . desorganisatió martalékává essék. Az ily fényes kivételek a fen­álló rendszernek épen hiányosságát bizonyítják. Egy kitűnő tehetségű s szóles tapasztalatok­kal bíró katonához, ki évek hosszú során át ta­nulmányozta a porosz és franczia hadszervezetet

Next

/
Thumbnails
Contents