Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.

Ülésnapok - 1875-66

66. országos ülés január 11. 1876. 849 Még van egy ok, a miért véleményem szerint a közügyek teréről nagyon sokan visszavonultak : s ez azon sajnos tapasztalás, hogy mostanában a közügyek terét nem az igazság, nem a higgadt tanácskozás; hanem nagyobbára a szenvedélyes pártküzdelem foglalta el. Az ezen való elkeseredés sok önérzetes hazafit visszavonulásra kényszeritett. Nem vagyok elcsüggedve ; mert ha elcsüggednék a fölött, hogy a közügyek tere nem fog hü embereket találni mezejére : akkor hazám jövője felett csüggednék el. De hiszem azt is, hogy jövőben a jelen kormány mérlegében nem fog sulylyal birni a pártérdek az igazság felett, és akkor* azok, kik a pártküzdelem miatt félrevonultak, és azok, kik a munkahiányt érezve, nem voltak ösztönözve résztvenni: megnyílván a, munkatér, leküzdetvén a pártszenvedély vitája, el fogják foglalni e törvényjavaslat által nyújtott azon tért, melyre a haza őket hivja. En tehát tisztelt ház, miután sem az egyik, sem a másik aggodalomban nem osztozom, ós miután e törvényjavaslatban nemcsak az eddig nagyon sokszor rósz kimenetelű elméletből nyert törvényjavaslatot látom ; hanem egy vonásában látom az általam tapasztalt régi időből felvetett vonást, mert ezen törvényjavaslat által a parlamentalis kormányformát a megyeivel öszhangzásba hozottnak látom, mert már az ezen törvényjavaslatban kijelölt bizottság az én tapasztalatom szerint a királyimgóntuli részekben sok éveken keresztül gyakorlatban volt és azért az önkormányzatot még sem sértette ; nem sértette pedig még azon oldalról sem, melyen államtisztviselők folytak be, mert akkor a megyei főispánok is kinevezett tisztviselők voltak, és nem sértette az önkormányzatot idegen kormány által kinevezett közegek mellett sem : nem félek azért most sem. midőn a magyar kormány által kinevezendő államhivatalnokok lesznek a megye élén. Én tehát ezen törvényjavaslatot az elmondott okokból a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. {Helyeslés a középről.) Kállay Béni : Tisztelt képviselőház / A vita eddigi folyama legalább egy dolgot helyezett minden kétségen kivül, azt tudniilik, hogy a közigazgatásireform szükségéi-e nézve nem léteznek sem e házban sem ezen kivül ellentétes nézetek, s hogy a jelenlegi hehyzet tarthatatlan. Már maga at. előadó ur is elismerte azt, hogy az „ázsiai állapotok" kifejezése — bár szerinte nem teljes mérvben — hiven illustrálja közigazgatási állapontunkat, viszonyainkat és ha egy igen tisztelt barátom, kinek legközelebb bő alkalma volt személyesen meggyőződni az ázsiai állapotokról, ezekben nem talált hasonlatot a mieinkkel: ezen állítását, ha nem csalódom, ugy értelmezte, hogy ott, hol ő járt, épen az az európai hatalom, melynek önkormányzati rendszerét az egész világ mint példát szokta idézni, egy erős központi kormányzatot alkotott, hogy a benszülöttek sáfárkodását ellensúlyozza. Ugyanezen tisztelt barátom megdönthctlen érvekkel mutatta ki azon hátrányokat, melyekkel közigazgatásunknak a tisztviselők választása következtében küzdenie kell s ha mégis elfogadta a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot: tette ezt azért, mert benne egy lépést lát az általa is comtemplált és szerintem is helyes közigazgatási reform felé. En a magam részéről azt nem értem, hogy oly körülmények között, mint a minők hazánkban jelenleg, léteznek és olyan fontos kérdésben, mint a minő épen a közigazgatás rendezése, a mely hivatva volna megteremteni azon állapotokat, melyek a végleges desorganisatiót megakadályozhatnák, mondom : nem értem, hogy ily körülmények között hogyan lehet megelégedni egy egyszerű kísérlettel? Nekünk nincsen időnk, mint van Angliának, kisérletképen megszavazni törvényeket; nem kívánhatja ezt egy kormány sem, mely őszintén óhajtja az ország bajainak orvoslását s azért nem is kételkedem, hogy a mit a kormány e törvényjavaslatban az országnak nyújt: az nem egy puszta kísérlet; az nem egy lépés előre, hanem végleges rendszabály, melynek — épen a kormány meggyőződése szerint, állandónak kell lennie. Ezen szempontból kiindulva, bátor leszek az előttünk levő törvényjavaslathoz néhány szót szólani. {Halljuk ! Halljuk.) A ház minden oldaláról hallottuk, hogy a jó közigazgatás alapfeltétele a lehető legnagyobb összhang az államhatalom és az autonomikus elemek hatásköre közt. Nekem azonban ugy látszik, hogy ugy az igen t. kormánypárti, mint a függetlenségi párti szónokok talán sokkal nagyobb súlyt helyeznek a megyei autonómiának eddig létezett s eddig igenis jellemző attribútumaira, hogy sem azon mindnyájunk által óhajtott összhang létrejöhessen. Legyen szabad itt a megyéről, mint a közigazgatás azon keretéről, melyben az eddig mozgott s jelenleg is mozog, egynéhány szót mondanom. {Halljuk!) Nem vonakodom határozottan kimondani, hogy őszinte kegyelettel viseltetem a megye, ha nem ís a megyei szervezet iránt, ugy a mint az nálunk kifejlődött s én e kegyeletet nem ezen intézmény történelmi ódonságából merítem; hanem azon meggyőződésből, hogy az ország felosztása megyékre, mint erkölcsi testületekre, politikai és közigazgatási szempontból a leghelyesebb, mert teljesen sajátunk. Nálunk a megye keletkezése összeesik az állam alapításával s azért én Magyarországnak mint államnak vógalkotó elemeit épen a vármegyékben keresem, s ezek mint ilyenek, mint sajátlagos politikai nézleteinknek, vagy — ha ugy tetszik — szokásainknak eredményei igenis megér-