Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.
Ülésnapok - 1875-66
348 <56. országos ülés január II. ÍS76. országgyűlési bizottság részéről megpendített eszméjére nézve annyit megjegyezni, hogy én egv ily központi hatóságnak felállítását fölöslegesnek és elegendőnek tartom: ha minden ministerium keblében egy három vagy öt tagú fegyelmi bizottság rendeltetik ki, mely a fölebbezett fegyelmi ügyekben végérvényesen dönt, a végzések az illető minister neve alatt lévén kiadandók Másfelől a közigazgatási törvényszékeknek. s átalában a közigazgatási bíráskodásnak alkalmas időbeni életbeléptetését, mint a fejlettebb államéletnek modern követelményét megfontolásra és mielőbbi foganatositásra móltónak tartom. Nyilatkozatomat azon kijelentéssel zárom be, hogy a szőnyegen levő törvényjavaslatot, mint egy az ország valódi szükségének, és hogy ugy fejezzem ki magamat, a nemzet s egyes alkatrészei geniusának meg nem felelő kisérletet, sem átalánosságban, sem részleteiben a tárgyalás alapjául el nem fogadhatom. {Helyedé!, a szélső jobboldalon.) Bereczky Sándor: Mielőtt a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot olvastam volna, innen és onnan is oly formán volt leirva, mintegy szörny állat, melyet ha e házból kibocsátunk, elnyeli a megyét, a városokat, sőt még az önkormányzatot is. Epén. mert az önkormányzatnak mindig hive és csekély tehetségemhez képest őre voltam, — de különben is, mert természetű gyengeségemnél fogva a ragadozó állatoktól irtózom. — csak aggódva vettem azt kezembe, de még is kötelességérzetem minden félelmemnél erősebb lévén, — e törvényjavaslatot elolvastam, tanulmányoztam — és mi történt'? A helyett, hogy a leirt szörnynyel találkoztam volna: egy vonásában egy régi ismerősömnek utódát ismertem föl benne. Az igaz, hogy külsejében ma már a korhoz van alkalmazva; de belsejében bír azon erővel, a melynek hatását én a múlt korban üdvösnek találtam, Az én régi ismerősömet az 1848. utáni politikai hullámzások mélyen eltemették: de emléke még ma is fenn van; 1848-ban Erdélyben szülőföldemen gyakorlatban volt ezen közigazgatási forma. Ezen törvényjavaslatnak egy vonásában felismertem azt. Kötelességem a t. ház engedelméből, a régi ismerettség szempontjából is védelmére szállnom ezen törvényjavaslatnak. Védelmem — mert nem birok az ékesszólás erős fegyverével, — esak a tapasztalatból merített igazság szavain alapszik ; ha gyenge lesz : az az oka, mert igazán megvallom, a tett támadás erejéhez mértem. Tulajdonképen a törvényjavaslatot védelmezni itt semmi szükség nincs: mert az itt elmondottakban a törvényjavaslat maga megtámadva nem volt; a támadás csupán csak azon végeshetőségekre szorítkozott, a melyek csak azon esetben, ha a törvény intentioival ellenesen járnak el a közegek: következhetnének be. De volt itt elmondva vádul a törvényjavaslattal szemben, hogy azon esetben is, ha ezen törvényjavaslat intentiói az abban felállított közegek által pontosan hazafiasán teljesíttetnek: a közigazgatásban ez által romlás és az önkormányzatban veszély támadhatna. Ilyen lévén a támadás, magam is csak ezen eshetőségek felvilágosítására szorítkozom. megkísértvén elenyésztetni azon aggodalmakat, melyek az eshetőségek által némelyekben feltámadtak és egyszersmind kimutatni igyekezvén, hogy azon esetre, ha ezen eshetőségek bekövetkeznének: nem a törvényjavaslat lenne a hibás; hanem azok, kik ezen eshetőségeket előidézték, és hibásak lennének azok, a kik ezen eshetőségeket megakadályozni nem kívánták. Egyik aggodalom az, hogy az ezen törvényjavaslatban előirt bizottság összeállítása által az állam tisztviselők befolyása veszélyeztetné önkormányzatunkat, veszélyeztetni megyei autonómiánkat. T. ház! Mi az állam ? Az összes haza. Kik az állam hivatalnokai'? A hazafiak. Mikópen jutnak azon polczra? Az ország felelős kormányának ajánlata folytán, a király ő Felsége kinevezése folytán. Ezen kérdések és feleletekből levonhatom, hogy nem féltem önkormányzatunkat az ország felelős kormányának ajánlata folytán király ő Felsége által kinevezett hazafiak befolyásától. Én részemről optimista nem vagyok, és az emberekben sem bizom nagyon; de a pessimismusnak sem mehetek azon véghatáráig, hol tények bizonyítéka nélkül valakiről hazafiatian indulatot mernék feltenni. Mély megsértése ez a hazafiúi kebelnek, súlyos vád azok ellen, kik közül sokan e teremben épen autonómiánk, alkotmányunk védelmére hosszas éveken át küzdöttek, s ma mint államhivatalnokok ily módon vádoltatuak. Lehetséges könnyen, hogy vannak megbizhatlan államhivatalnokok; de hiszen azért én csak azon egyesektől vonnám meg bizalmamat; de általában azon testületnek bizalmatlanságot nem szavaznék. Lehet tisztelt ház, hogy azon eshetőségek mégis megtörténnének. De ha megtörténnek: akkor sem e törvényjavaslat az oka ; hanem azok, kik ezáltal kárt okoznak és azoii kormány, mely azon eshetőséget elnézi és azon törvényhozás, mely a kormányt az eshetőségért felelősségre nem vonja. Másik aggodalom az, hogy ha talán a tiz független tag nem fog részt venni a közigazgatási bizottság tanácskozásaiban ós akkor a megye érdekével ellentétes határozatok fognak hozatni. Elismerem, hogy ma, mióta 1870-ben a megyék munkaköre megszorittatott: megyeházaink nem oly népesek, mint voltak ezelőtt. De én ennek okát abban találom, mert igen természetes, hogy időt vesztegetni ott, hol hasznos munkát tenni nem lehet: senkire vonzerővel nem bir.