Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.
Ülésnapok - 1875-66
3-18 66. országos ülés január 11. 1876. kövét képezi. Kövid két hónapja ismerjük-a közigazgatási bizottságok alakításáról szóló törvényjavaslatot, melynek előnyeit nem szaporította, hiányait vajmi csekély mérvben pótolta a t. háznak köaigazgatási szakbizottsága, mely a javaslat alapelveit néhány rövid ülésben teljes mértékben és egész kiterjedésében elfogadta, annak majdnem változtatás nélküli elfogadását a t. háznak javaslatba hozta, és ezen sommás eljárás folytán tárgyalunk ma egy nagyfontosságú életbe vágó javaslatot, melynek hordereje iránt alig van tájékozva a hazai közvélemény, nincsen kellőleg tájékozva a törvényhozás, mintha, csak a meglepetés hatalmával akarnánk uralkodni az ámuló közvéleményen. Én bizonyára nem vagyok a gyorsabb haladás, a sikeresebb tevékenység ellenzője; de vannak javaslatok, vannak alkotások, melyeknek sikere szempontjából nemcsak kívánatos, de okvetlenül szükséges, hogy azok. minél szélesebb körben megvitattassanak; mert csak akkor, ha az ily szerves alkotások intézkedései minden irányban és minden hivatott tényező közbejöttével kellőleg megváltattatnak; ha azok hatása a gyakorlati életre minden részleteiben kellőleg kifejtetik; csak ha a czélba vett alkotások az élet igényei s az egy tollvonással meg nem semmisíthető tényleges viszonyokkai összeegyeztetnek: csak akkor fognak azok maradandó becsüek lenni, csak akkor fogjuk a hevenyészést kikerülni. Ily javaslatoknak gyors és változtatás nélküli törvényerőre eme- . lése tanúsíthatja ugyan a kormány parlamenti hatalmát ; de nem válnak az alkotások előnyére. mint ezt a múltban nem egy alkotásunknál tapasztaltuk, melyeket a gyakorlat vagy czélszerütleneknek vagy kivihetetlennek bizonyított: mert nem az élet igényeiből, de az elmélet tanaiból vagy képzelt viszonyakból indultak ki. Azonban a közigazgatási bizottságról szóló törvényjavaslat tárgyalása a napirendre ki van íüzve s nekünk nem marad egyéb hátra, mint áz indokolatlan s az alaposság rovására eső siettetés fölötti sajnálkozásunk kifejezése mellett előadni a törvényjavaslat alapeszméjétől eltérő véleményünket. A törvényjavaslat főleg két egymástól teljesen független szempontból támadtatott meg, két ellentétes irányban vétetett bírálat alá. Míg az úgynevezett centralisták az államhatalom kiterjesztése, a közigazgatás központosításnak szükségességéből kiindulva, a közigazgatási tisztviselőknek állami kinevezíetését hangsúlyozzák; míg ez iskola hivei az önkormányzat létesítésére szükséges elemeknek itt-ott tapasztalt hiányából a közügyek és különösen az önkormányzat körébe vágó ügyek iránti érdekeltség iankadásából az átalánosan uralkodó közönyösség hangulatából kiindulva hadat izennek a törvényhatósági ' hatáskörben lefektetett önkormányzati rendszerünknek: addig a régi megye hívei,az úgynevezett municipálisták, e törvényjavaslatban az önkormányzati jogkör csonkifását, a törvényhatóságok jogainak- szükség nélküli elkobzását látják s a javaslatot ezen szempontból nem tartják kielégítőnek. E két ellentétes áramlat közt .a középen áll a t, ház közigazgatási szakbizottságának véleménye, mely a ház elé terjesztett jelentésében a két szempontot szerencsésen összeegyeztetve látja s a tárgyalás alatt levő javaslattól közigazgatásunk javítását, annak sikeresebbé összehangzatossá tételét sőt az ügyek gyorsabb elintézését is teljes biztonsággal várja. Én a közigazgatási bizottság ezen vérmes reményében nem osztozom; én e javaslattól közigazgatásunk hiányainak orvoslását nem várom, s azért azt : a részletes tárgyalás alapjául el sem fogadom. Én ezen szavazatom indokolásánál nem indulok ki sem a centralisták, sem a municipálisták kizárólagos szempontjából. Előttem ezen törvényjavaslat megbirálásánál nem az a kérdés: mennyiben felel az meg az államhatalom kiterjesztése, vagy az autonóm kormányzat fejlesztése eszméjének? De döntő ós irányadó kérdés egyedül az: mennyiben orvosolja ezen javaslat közigazgatásunk ismert hiányait, és pedig ugy az állam érdeke, mint a magánosok jogosult igényeinek szompontjából ? Ez azon kérdés, mely iránt tisztában kell lennünk ezen törvényjavaslat megbirálásánál és az ezen kérdésre adandó válaszunknál nem szabad kiindulnunk egy vagy más kormányzati rendszer szempontjából; de ki kell indulnunk hazai speciális viszonyaink komoly számbavételéből. Nekünk nem elvi kérdések feszegetésóre, nem a centralisatió. vagy az önkormányzat kiterjesztésére van szükségünk: de szükségünk van mindenekelőtt arra, hogy közigazgatásunk hiányait orvosoljuk, hogy azt összhaugzatossá, egyöntetűvé, sikeressé tegyük s ez által ugy az állam, mint a magánosok érdekeit és fejlődését előmozdítsuk. (Helyeslés a szélső jobboldalon.) Közigazgatásunk jelenlegi hiányait illetőleg sok tekintetben egyetértek azokkal, miket Tisza Lajos t. képviselőtársam a törvényjavaslat mellett a tegnapi napon mondott beszédében előadott; sok tekintetben egyetértek azokkal, miket közigazgatásunk e hiányainak orvoslására nézve elmondott, a nélkül azonban, hogy elfogadhatnám végkövetkeztetését. Közigazgatásunk egyik legnagyobb hiánya az ő nézete szerint, ós az én meggyőződésem szerint is az, hogy nincs meg az összhangzatos az együttes működés az egy területen alkalmazott különböző hivatalos közegek között, — hogy hiányzik a közigazgatási tisztviselők szakképzettsége, — hogy nem hatályos az ellenőrködes, és ennek folytán nem valóság a felelőség.