Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.
Ülésnapok - 1875-65
65. országos illés január 10. 1876. 331 lat; mert ha nem csalatkozom, talán a legelső időben a magyar megyerendszerben nem volt meg a választás. A midőn kifejlődött ezen választási rendszer: mi volt az alapelv a tisztviselőkre ós tisztviselői állomásokra nézve? Az volt mondva, hogy ez nobile officium, melnynek corollariuma volt, hogy a tisztviselők választassanak a bene possessionati közül. A fizetések olyan csekélyek voltak, hogy tulajdonképen csak hivatali átalányoknak voltak tekinthetők és nem olyanok, hogy belőtök valaki, ki más vagyonnal nem r birt, tisztességesen megélni képes lett legyen. És mi volt a tisztviselők hatásköre? Az akkori igen egyszerű közigazgatási teendőket könynyebben elvégezhette valaki saját megánügyei mellett mellékes foglalkozásképen. Ma ez mind megváltozott. Különösen fájdalmasan megváltozott a helyzet abban, hogy épen azon osztály, melyből annak idején a legjobb tisztviselők kerültek ki — értem a középbirtokos osztályt, — állotta ki a legnehezebben az átmenet korszakát és azok. kik még ezen osztályból fennmaradtak, sokkal jobban igénybe vannak véve saját ügyeik vezetése által: semhogy képesek lennének a mai közigazgatási nagy járásokban a múlthoz képest nagyon megsokasodott és bonyolódott közigazgatási teendőket elvégezni. Mi ennek a következése? Az, hogy fordulnunk kell a független vagyonnal nem biró osztályhoz és onnan kell toborzanunk a tisztviselő kart. Én alig képzelem, hogy független vagyonnal nem biró egyén, ki magában bárminő képességet érez, magát a mostani rendszer mellett törvényhatósági tisztviselőségre szánja, midőn hat óv eltelte után elvesztheti helyét ós pedig talán önhibáján kivül, és várhat ismét hat évet, vagy pedig uj pályát kell keresnie, a melyre nézve a megyénél töltött évei elvesztek; vagy ha szolgál 30—40 évig, ha megőszül a megye szolgálatában, és keresetkóptelenné lesz : akkor utolsó napjaiban minden nyugdíj nélkül kell sanyarognia. Meg vagyok győződve, hogy mindenki, ki a legkisebb képességet érzi magában, legalább is meg fog próbálni minden más pályát, mielőtt a törvényhatósági tisztviselő pályájára szánja magát. {Helyeslés a szélső jobbfelöl.) Honnan fogjuk tehát venni a tisztviselőket ? Nagyrészben legalább azok közül, kik — képesség hiánya folytán — semmiféle más pályán nem tudnak boldogulni, Nem mondom, hogy ez rögtön igy lesz; mert hisz vannak ma még a megyei tisztviselők között veteránok, vannak, kik előszeretettel viselik a hivatalt; de bizonyára egy pár év múlva igy leszünk. Hogy lehetne ezen a bajon segíteni? Nézetem szerint csak egy mód van erre s ez a mód az: meg kellene kisérleni a közigazgatási járásokat ugy alakítani, hogy az azokban lakó független vagyonú emberek képesek legyenek azon kisebb járásoknak teendőit vinni. Mert hisz abból, hogy valaki nagy járásnak teendőit elvégezni nem képes: nem következik, hogy ne'legyen képes azt mintegy lakhelye körül kis körben elvégezni. Ez volna az egyik. A hol pedig nincs ilyen elem, a mint bizonyos vidéken tudom, hogy nincs: ott ugy kell alakítani a kerületet, hogy egy egyénnek teljes munkásságát vegye igénybe, ós oda állandósított hivatalnokot kell kinevezni. Szabad legyen nekem is Anglia példájára hivatkoznom. Ugy tudom, hogy ez a mód gyakorlatban van Angliában is, a mennyiben ott, hol a békebirói és közigazgatási tisztviselői állásokra ingyen hivatalnokokat nem kapnak, ezen eljárás kö vettetik Én megvallom, azért, mert valami az alkotmányosság hazájában, Angliábhn, az ottani viszonyoknak megfelel: még nem tartom szükségkép megfelelőnek, minálunk; de ezt az eljárást mégis azt hiszem, nagyon ezólszerűen lehetne átvennünk. És ha megtennőke kísérletet, legalább az ország nagy részében választott tisztviselőkkel kezeltethetnök a közigazgatást, mi ós a hol ha nem felelne meg az igényeknek: fokról fokra lehetne oly kerületeket alkotni, hol állandósított tisztviselők működnek ós minden zökkenés nélkül átmenni a közigazgatás azon módjára, a mely végre is talán legjobban meg fog felelni a mai kor szükségének. T. ház! Ezek mind csak oda vetett eszmék, a melyeknek bővebb kifejtése nem ide tartozik. Tulajdonképen engedelmet kellene kérném a t. háztól, hogy a törvényjavaslat keretén tul mentem; (Halljuk! Helyeslés.) de miután kinyilatkoztattam azt, hogy engem a törvényjavaslat nem elégít ki teljesen: kötelességemnek éreztem elmondani azt is, hogy miben nem elégít ki. Ezen törvényjavaslatnak azonban mindenesetre szerencséje az, hogy a közvélemény igen élesen nyilatkozik a meglevő állapot változásának szüksége mellett; másik szerencséje a törvényjavaslatnak az, hogy ugy van tartva, miszerint a közigazgatási reform körül kifejlett egészen ellentétes két irányzat pártolói mindegyikének nyújt valami olyat, a mit javításnak tart a maga szempontjából, a nélkül, hogy elmenne azon határig bármely irányban, hogy az ellennézetüeknek lehetetlenné tegye a jót elfogadni, mely ezen törvényjavaslatban nézetök szerint is benne van. És ebben látom egyik garantiáját annak, hogy e törvényjavaslat el fog fogadtatni; az, ha most elfogadtatik ezen törvényjavaslat: nem zárja ki azt, hogy szükség esetén a törvényhozás ezt ismét tökéletesítse, Én egész más nézetben vagyok, mint az előttem szólott t. képviselő ur, a ki azt állítja, hogy ez az újra és újra szervezés mániája. No már én ebben a törvénvj avaslatban újra szervezést nem 41*
