Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.

Ülésnapok - 1875-65

330 65. országos ülés jannár 10. 1876. Ismétlem, a kormány akart a közigazgatásnak hiányain már 1870-ben segíteni, ugy a törvényhatóságok rendezésére, mint a közigazgatásra vonatkozólag; azonban enquetek és conferentiák csak hamar meggyőzték a kormányt arról, hogy a közvélemény odáig érve nincs, hogy e téren valóban radiealis reformot létesitni lehetne és én merem azt állítani, hogy még 1870-ben semminemű kormánynak nem sikerült volna a jelen törvényjavaslatot is keresztül vinni. Mik tehát közigazgatási rendszerünknek jelenben legszembeötlőbb hiányai? Első — tagadhatatlanul — a törvényhatóságok területén alkalmazott különböző közegek működésében tapasztalható hiánya az összevágóságnak. A második, azon anomália, hogy 300 vagy 400 ember volna hivatva a közigazgatást közvetlenül vezetni, Es itt szabad legyen megjegyeznem azt, hogy igenis tudom én, hogy Angliában egy-egy törvényhatóság területén van 200 békebirő is: hanem nem tudok rá esetei, hogy azok összegyűlve testületileg vezették volna a közigazgatást. A kettő között nagy a különbség és miután ón is nagyon szere. tek Angliára hivatkozni: nagyon óhajtom, hogy az Angliából felhozott példa megfeleljen a tényállásnak Az általam itt jelzett két hiányt igen helyesen kiemeli a törvényjavaslat indokolása is. Harmadik hiányát látom én a tisztviselőknek -— tisztelet a kivételeknek, — vagy képessége vagy szorgalma vagy függetlensége hiányában. Én megvagyok győződve t. ház, hogy mind ezen hiányokon radicaliter segíteni csak azon elvnek keresztül vitele fogna; administráljanak a tisztviselők, ellenőrizzen a megye közönsége. (Helyeslés a szélső jobb/elöl) vagy más szóval mind azon hivatali közegek, kik egy törvényhatóság területén vannak hivatva működni: a törvényhatóság kormányzatának vezetése mellett saját egyéni felelőségükre vigyék az administrátiót. (Élénk helyeslés a szélső jobboldalon); a megye közönsége tisztán a törvényhatóság területére vonatkozó ügyek megvitatása, statútumok alkotása által adjon irányt, ellenőrizze a tisztviselők eljárását és szükség r esetén utasítsa őket a fegyelmi bizottság elé. (Élénk helyeslés a szélső jobboldalon.) Tudom t. ház, hogy ez ma még igen kis körben népszerű felfogás ; azonban kötelességemnek tartottam ennek, mint egyéni nézetemnek kifejezést adni. De tudom tapasztalásból azt is, hogy minden, még a legüdvösebb reform is alkotmányos országban gyümölcsöt csak akkor hoz, ha már a nagy közönség a gyakorlat, saját egyéni széleskörű tapasztalása által meggyőződött a meglevőből arról, hogy azon reformok behozatala szükséges. Es látom, hogy ma még nincs a nagy közönség ezen állasponton ; ma még most érintett eszméim vagy keresztül vihetők nem volnának, vagy ha keresztül vitetnének is: talán nem felelnének meg a czélnak. Ennélfogva én hajlandó vagyok várni e tekintetben addig, mig a közvélemény is el fog ide jutni. Láttam én már a közvéleményt nagyobb léptekkel is haladni, mint a milyenek szükségesek arra, hogy az általam érintett eszmék megvalósíttassanak. A két első bajon segítnek e törvényjavaslat intézkedései. Ugyanis az által, hogy a törvényhatóság területén működő különböző eredetű tisztviselőket a megye kormányzójának vezetése mellett folytonos hivatalos érintkezésbe tartják : emberileg szólva el lesz érve ezzel az, hogy összevágó legyen ezeknek munkássága és ez által eleje lesz véve igen sok erővesztésnek, igen sok ok nélküli zaklatásnak. Azon körülmeny pedig, hogy ezentúl a központi kormány exponált közegei működéséről is közvetlen tudomása lesz azon körnek is, melyben a tisztviselők hivatva vannak hatni; azon körülmény, hogy a megye tudomásával lesz, és némileg be is fog folyni a központi kormány exponált közegeinek teendőibe; egyfelől serkenteni fogja az illető tisztviselőket, másfelől eleje fog vétetni azon igen sokszor alaptalan gyanúsításnak ós áskálódásnak, melynek az államkormánynak exponált közegei ma ki vannak téve, A másik bajt is okvetlenül enyhítik e törvényjavaslat intézkedései. Én nem érzem magam hivatva, hogy a ezélba vett bizottságot mint összeállításában a legtökéletesebbnek állítsam oda. Azonban egy dolog elvitázhatlan s ez az, hogy ezen 21 tagból álló bizottság, melynek tagjai részben az elintézendők szakértőiből állanak: inkább lesz képesítve a gyors és értelmes admintratióra s inkább lesz általa biztosítva az adrninistrátióban az eljárás következetessége, mint sem tapasztaltuk addig, midőn 3—400 ember van hivatva közvetlenül vezetni a közigazgatást, s én ezt a jó közigazgatás behozatala felé minden esetre haladásnak találom. Az általam jelzett harmadik bajról hallgat a törvényjavaslat indokolása, s a törvényjavaslatban sem látok ez iránt intézkedést: ha csak a fegyelmi bizottságnak 'rendszeres szervezését nem tekintem némileg erre irányzottnak. Pedig e kérdéssel t. ház előbb utóbb szembe kell néznünk. A tisztviselői állomások betöltése és hatáskörére nézve is még mindig ragaszkodunk az 1848. előtti gyakorlathoz, és különösen az önkormányzat sarkkövének épen azt tartjuk, szerintem talán tévesen, hogy a tisztviselők választassanak. Átsugárzik a nagy közönség szemében a multak emléke s elvakítja annak meglátásában, hogy változott viszonyok és teendők változott intézkedéseket követelnek. És nem veszi tekintetbe és nem vagyunk tekintettel arra, hogy mely időből eredő és mikor fejlett ki ezen gyakor-