Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.

Ülésnapok - 1875-65

65. országos ttlé* január 10. 1876. 329 alakjukban, de szervezetükben ós hatáskörükben. Már t. ház! én az 1848. előtti törvényhatóságokat ás az akkori törvényhatósági rendszert csakis a traditióból és a könyvekből ismerem; de megtanultam ezekből mindig kegyelettel emlékezni meg a régi megyéről. Azonban egyúttal azon meggyőződésre jutottam, hogy ma má,r a régi megye csak a történelem évkönyveiben szerepelhet, hol igen is hivatva van annak egyes lapjait dicsőén tölteni be. Én nem tartom azt phrasisnak t. ház, hogy annak idejében a törvényhatóságok voltak a magyar nemzetiség ós az alkotmányosság védbástyája. Ez azon korról igaz is és szükség is volt rá akkor; de ma ez sem nem lehetséges, sem nem szükséges. Változtak a tényezők, változott az alap, melyen a törvényhatóságoknak ma állmok kell, ós változott — még pedig nagyban — a teendők fontossági fokozata. Soha sem szabad szem elől tévesztenünk, hogy akkor, midőn azon hivatása volt a megyéknek, a melyet az imént érintettem, a megye közönsége, volt legyen egyes tagjainak anyanyelve bármilyen : a megye közönsége mindig magyar volt. Azon korból ered továbbá azon latin mondat is „vota non numerantur, sed ponderantur". Ma alapjában más a megye közönsége. A mi a hatáskört illeti, akkor igen, is az állam érdekében volt, hogy a törvényhatóságokban a közjogi kérdések iránytadólag megvitassanak; még az akkori egyszerű, majdnem patriarchális birtoki és socialis viszonyok közt a közigazgatás tökéletesen másodrendű helyet foglalt el. Ma a törvényhatóságok körében a közjogi kérdéseket vitatni tulajdonkép gyakorlati értékkel alig bir, mig másfelől anyagi fenállhatásunknak, kereskedelmünk, iparunk, üzleti fejlődésünknek egyedüli feltétele a jó közigazgatás. De tovább megyek, merem állítani, hogy állami fenmaradásunknak is conditio sine qua monja. {Helyeslés.) S szerintem tévednek azok, kik azt hiszik, hogy az által, hogy változott a megyéknek közjogi hatáskörük: elveszett az összállamra nézve azon erő, mely e hatáskörükben rejlett, és melyet ők egyes válságos perezekben a közállam érdekében sikerrel kifejteni képesek voltak. Nem veszett az el; csak összesittetett és ez által haiványozodott. A parlament és a parlamenti felelős kormány sánczoltatott körül ez erővel és adatott ezáltal az államnak oly hatalom kifelé és befelé, a milyet azon erő az egyes törvényhatóságok között elforgácsolva bizonyosan nem adhatott annak. Változtak tehát a teendők, mint ezt kifejtettem és ennélfogva tévednek azok, a kik azért, mert az 1848. előtt az akkori viszonyok közt azon törvényhatóságokban az akkori közigazgatási rendszer plus minus megfelelt az igényeknek és meglehetett élni vele, — állítják, hogy e rendszer ma is jó ós azt ennélfogva vissza kell állítani. EÉPV. H. NAPLÓ 1870-78. III. KÖTET. Az 1.848—49-ki és az 1861-diki években az uj bázison megalakult törvényhatóságok fenállása oly rövid, és oly izgalmas időkre esett, hogy azok közigazgatási tevékenységéről szó sem lehet. Csakis 1887. óta beszélhetünk tehát törvényhatósági közigazgatásról. Itt í. ház, már • egyéni tapasztalatból szólhatok. Mint több éven át az ország legnagyobb megyéje főispánjának volt alkalmam a közigazgatást figyelemmel kísérni, és jó lélekkel elmondhatom hogy • minden gondolatom, minden igyekezetem oda volt irányozva, hogy a közigazgatás jó legyen és elmondhatom azt is, hogy a megye közönsége, mely nagy többségében ellenkező politikai irányt követett a kormánynyal, e törekvésemben incselkedésből nekem gátot vetni soha sem akart. Első alispánnak megválasztatott egy közigazgatás terén magának babérokat szerzett, erélyes munkás férfiú. Atalánosan ismert dolog, hogy ama megyében az értelmiség nagy mérvben van képviselve és daczára mindennek, az administratió nem felelt meg a jó közigazgatás igényeinek. Es ha ez igy volt azon törvényhatóságban: nem volt másképen máshol sem. Hol rejlett tehát a hiba ?. Okvetlenül a rendszerben. Midőn 1867-ben a megyék ismét visszaállittattak; fel akartuk galvanisálni a 48. előtti megyék szervezetét: de e szervezet többé nem felelt meg a viszonyoknak. Belátta ezt a kormány és igyekezett a bajon segíteni, mert átalános és méltó volt a felszólalás, hogy közigazgatásunkon változtatni, javítani kell. így volt ez 1868-ban, igy volt 1869-ben és mindinkább fokozódtak a közigazgatás hiányai elleni felszóllalások. Es abban nem érthetek teljesen egyet a t. előadó úrral, ki azt monda, hogy az 1870-diki törvény rendezésének szükménye a mostani állapot. Már az 1870. törvény meghozatala előtt sokkal inkább meg voltak a közigazgatási zavarok; és legyen szabad azt mondanom, hogy közigazgatási állapotunk akkor talán még közelebb állott azon ázsiai viszonyokhoz, a melyeket ő emiitett és a melyektől ma lépésről lépésre inkább távolodunk, ha szabad némileg egyéni tapasztalatomból szólnom. Én Ázsiában kétféle kormányzatot láttam, Egyik a benszülötteké, s ez a legszigorúbb önkényuralkodás: a másik az angoloké, a kikre annyit méltóztatott hivatkozni Mocsáry képviselő ur. En azt tapasztaltam, hogy ott a közigazgatás mindenütt kormány által kinevezett közegek által vezettetett ós igaz az egyes helytartóságok kormányzatának központjában van egy testület, a mely részben függetlenekből áll, de a mely testületnek csak is javaslattételre van joga. Tehát mondom az ázsiai viszonyokat jelenben közigazgatási állapotainkra nem applicálnatjuk. 42