Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.
Ülésnapok - 1875-47f
47, orsídgos ülés deezember 7. 1875. 25 talán nem pusztán frasis, — zárom be előadásomat azon frasissal: mi felettünk is egy vér nélküli s némileg hullák nélküli csendes hadjárat vonult el, csendes íinanczalis és nemzetgazdászati hadjárat s ez hozott azon hínárba, a melyben jelenleg létezünk. Ha a mostani kormányon levő pénzügyminister a maga felelősségének teljes érzetében azt mondja a nemzetnek : ezen feltételek mellett kész vagyok vállalkozni téged magyar kisegíteni azon hínárból; nem hiszem t. ház, hogy puszta ellenzéki indulatból, pusztán a íátalismus iránti hódolatnál fogva el nem fogadjuk ezen törvényjavaslatot. Én részemről elfogadom ^átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául. (Élénk tetszésnyilvánítások a középen) Kapp Gusztáv: T. ház! Tekintettel az előttünk fekvő törvényjavaslat fontosságára s nagy horderejére, képviselői kötelességemnek ismerem azon törvényjavaslattal szemben állásomat egynéhány vonással jelezni. Már az átalános vita alkalmával bátor voltam röviden kifejezést adni azon meggyőződésemnek, hogy a jelen költségvetéssel még mindig nem lépünk azon útra, a mely az országot pénzügyi és más bajaink tömkelegéből kivezetni képes lenne; ugyanazon meggyőződésnek kifolyása, ha most már kinyilatkoztatom, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslatot részemről el nem fogadhatom ; el nem fogadhatom pedig tekintettel az egyenes adók mostani mennyiségére és aránytalan felosztására. Öt éve már t. ház, mióta kormány és törvényhozás együttesen megismerte a mostani adórendszer hiányos voltát, s a közterhek aránytalan fölosztását s ennek folytán egy gyökeres adóreform égető szükségességót: de daczára mindennek öt év lefolyása után még ma is ugyanott állunk, hol öt évvel ezelőtt állottunk: sőt nem ott, de még sokkal kedvezőtlenebb helyzettel szemben. Azóta a törvényhozás folytonosan adóemelésekhez nyúlt. Már három évvel ezelőtt lépett fel az akkori kormány az első javaslattal, egy csekélyebb mérvű adóemelésre czélozván, mely körülbelül 2—3 millióra ment. Azt akkor a kormány nem annyira a pénzügyi eredménye miatt tette, mint inkább azzal indokolta, hogy ezen adóemelés azért szükséges, hogy az ország hitele emeltessék. Az adóemelés megtörtént, és hogy mi lett az ország hitel emelésére nézve az eredménye: azt sajnosán tapasztaltak még ugyan azon évben a 153 milliós kölcsön első felének fölvételekor a kiszabott föltételekben. A múlt évben ismét előttünk állott egy ujabb adófelemelés 6 vagy 7 millió erejéig. Ez is meglett. Most már ismét egy javaslattal állunk szemben, a mely még nagyobb mérvű adófelemelést ajánl a képviselőháznak. Már ón egyátalán azt hiszem, hogy az egyenes adó aránya az államnak összes jövedelmeihez EBPV. H. NAPLÓ 1875-78 III. KÖTET. képest legkevésbbé sem kedvező és egészséges arányt mutat fel; mert nem ismerek országot, melyben oly nagy mérvben járulnának az egyenes adók az állam összes jövedelmeihez, mint nálunk, hol már-már túlhaladják az SO^-ot. Menynyire megfontolandó ezen állapot szerintem: kitűnik még abból is, ha tekintetbe vesszük az (ország lakosságának valódi adóképességét, a mostani adó aránytalan felosztását és mind a mellett még azt, hogy például a monarchiának másik 'felében az egyenes adókból az összes lakosságra fejenként 4 frt 15 kr. a gazdag Angliában fejenként 4 frt, a gazdag és kifejlett iparú Belgiumban 2 frt 89 X J, kr., Poroszországban 2 frt 74 kr. Bajorországban 2 frt 8 kr; addig, a mig nálunk már most meghaladja fejenként az 5 frtot. Ha már átalában komoly aggodalommal viseltetem ezen viszonyokkal szemben: a most javasolt uj adóemelésen, még inkább kell aggódnom, ha tekintem a mostani közgazdasági állapotunkat, azon perozet, melyben az adófelemelése javasoltatik. Minők a viszonyok most az országban ? nem akarom a ház előtt festeni; azt hiszem ismeretesek azok, a ház valamennyi tagjai előtt. Hogy minők azok ugy a vidéken, mint itt a fővárosban, hogy épen ezen perez alkalmas legyen ily nagymérvű adóemelésre: én részemről nem hiszem. De ón még attól is tartok t. ház, hogy ezen törvényjavaslattal a várt eredményt, a kivánt czélt el sem is érjük. En nem tartom ezen viszonyok, közt az egyenes adók még további emelését alkalmas eszköznek arra, hogy a megzavart egyensúlyt államháztartásunkban ezen az utón helyreállítsuk. Erős meggyőződésem, t. ház, hogy ezen adófelemelés nem fog egyéb eredményre vezetni: mint az adóhátralékok szaporítására. Hogyha csak átmeneti intézkedésről volna szó: még bírnám felfogni azon lelkesedést, mely ezen az utón inkább az erők tulfeszitésével is kívánna a bajokon segíteni; de t. ház, én attól tartok, — és nem is hiszem, hogy ezen irányban csalódnám, — hogy itt nagyon is állandó teherről van szó: sőt attól tartok, hogy ezen terhek nevelésével még ha ezen utat folytatjuk, majd a jövő év végén azon leszünk, hogy ismét egy uj s talán még nagyobb adóemeléshez kellene nyúlnunk : mert ezen adóemelés ajánltatik azon czólból, hogy a jövő évi deficzit egyrészót fedezze, mig a másik, a nagyobb része a befolyt .kölcsönökből még meglevő pénzekkel lenne fedezendő. Hát mi lenne ós mi lesz, ha ez a főeszköz államháztartásunkban az egyensúly helyreállítására, a jövő óv végén ? Akkor ott nem 'lesznek többé készpénzek az addigi kölcsönökből, tehát újra kellene az adófelemeléshez nyúlni, hogy abból az egész deficzitet fedezhessük. Az szerintem a legszerényebb számítás szerint oda vezetne, hogy
