Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.

Ülésnapok - 1875-47f

24 47. országosülés deczember 7. 1875. tatása, s pénzügyi tisztázása alkalmával olyatén indokokkal állott volna elő, mint a milyekkel igen gyakran a velem nem egy nézeten levő képviselő urak szoktak előállani a mi irányunkban; ha mondom, azon háború indítóit kívánták volna vádolni és felelőssé tenni a történtekért, s nem rögtön magukon segíteni minden módon, hogy a berontott pénzügyi és nemzetgazdászati bajokon segítsenek: vajon szemlélői lehetnénk-e azon most szemeink előtt felmerülő látványnak, hogy ezen szép és < nemes ország miként erősödik fokonkint, miként bontakozik minden eddig szenvedett bántalmaiból, mikép lesz ismét erőssé, tekintélyessé, és mikép foglalja el azon helyet az európai állam concertben mely szükséges, hogy őt megillesse. Most tehát még az a kérdés, hogy a mi speciális viszonyaink közt a mi kibontakozásunk mikép történjék meg és micsoda indoknál fogva, fogadtassák el ezen törvényjavaslat? Itt sok oldalról hangoztatott az áldozatkészség. Maga a pénzügyminister ur is indokolásában ezen szót: „áldozatkészség" használja. Én t. ház nem ismerem el ezen szó teljes correctségét. Nem áldozatkészség az. a mi engem e törvényjavaslat elfogadására ösztönöz ; hanem a legmerevebb kényszer, a máskep-nemtehetés teljes átérzése és a szükségességnek előállása. Avagy t. ház, ha mi a multakban elvállalt kötelezettségeinknek megfelelni nem kívánnánk; ha felbonthatnék oly könnyen ebbeli kötelezettségünket, mint a mint azt egyoldalulag nem is tehetjük: segithetnénk-e még akkor is máskép, mint adófelemeléssel az ország íinanczialis állapotán ? Vágyna talán meguntuk volna állami lételünket, már azon állami létünket a melylyel bírunk és a mely ellen csekélysége mellett innen-onnan némi ellenséges áramlat mutatkozik; ha igenis meguntuk: akkor talán még indokolva volna e törvényjavaslat elfogadását ellenezni. De én, ki az élniakarás, az önfentartás elvéből indulok ki: nem tehetem azt, hogy ily indokokból utasítsam vissza e törvényjavaslatot. (Helyedén a középen) Igenis, t. ház azt akarom, hogy Magyarország éljen, még pedig mint tisztességes ós becsületes állam, mely a múltban vállalt kötelezettségeinek egyikét sem fogja megszegni engedni, vagy akarni; éljen nem mint valami hitvány függeléke más államnak, nem mint szerény provinczia ; de nem is mint a nagyhatalmiság paripájára felülő nagy ország, mert erre ezen ország nem ült fel soha és nem is ültetett fel; hanem éljen mint állam függetlenül, úgymint azt jelenlegi törvényei számára biztosítják. (Helyeslés a középen) Egyébiránt t. ház! arra, hogy ezen fmanezialis s nemzetgazdasági hínárból kigázoljunk, a törvényjavaslat elfogadásán kivül még egy más is szükséges; szükséges nagy elhatározás és társadalmi átalakulás. És itt egy parlamenti inconvenientiát fogok elkövetni, a melynek kárhoztatására mindig készen szoktam máskor állani: de ezen parlamenti inconvenientiának elkövetésére t. ellenfelemtől s kedves barátomtól Mocsáry Lajos képviselő úrtól nem mulaszthatom el már előlegesen is engedélyt kérni. 0 ugyanis magánbeszélgetés s eszmecsere közt azt nyilvánította, midőn azon módozatról volt köztünk szó: miként lehetne a jelenlegi íinanczialis krízist megszüntetni, hogy a mi kedvünk — ezt, azt hiszem, ugy értette t. barátom — hogy a mi pártunk kedvóért és a mi pártunk kebléből származott kormány kedvéért — nem fogja magát a nemzet, hogy ugy mondjam: átgyuratni engedni. Először is biztosítom t. barátomat, hogy nem pártunk, nem a mi pártunk kebléből származott kormány kedvéért; hanem önmaga kedvéért szükséges, hogy a nemzet magát átgyuratni engedje azon két irányban, a melyet magánbeszélgetésünk alkalmával jeleztem, s melyet most már a ház elé hozni bátorkodom. Ezen két irány egyike : az ernyedetlen, a megfeszített ós igen sok tekintetben

t keserves munka a nemzet minden rétegében. (Elénk helyeslés a középei).) A másik irány pedig t. ház! ós itt szándékosan kerülöm a már-már hitelét veszteni kezdő „takarékossági" szót, a másik irány, mondom a takarékosságnál több valami: az önmegtagadás és nélkülözés. (Elénk helyeslés a középen) Ha ezen két irányban nem fogja magát a nemzet átgyuratni engedni : akkor nézetem szerint igenis el van veszve: de akkor, s itt ismét fordulok t. képviselőtársam Berényi grófhoz, akkor arra, hogy ezen nemzet elveszszen: nem szükséges, hogy a jelenleg fenálló adó nemei 10—12 Val felemeltessenek, a mint ezen adófelemelést igen szépen s meggy őzőleg jelezte, magyarázta s részletezte a maga idején másik képviselőtársam Somssich Pál, akkor nem szükséges, — mondom — hogy 10—12"'«-al adófelemelés történjék : össze fog rogyni ezen nemzet minden bizonynyal, — ha az átgyuratás ezen processusának magát alá nem veti — ezen felemelt adók nélkül is a már fönálló adók terhe alatt. (Élénk helyeslés és tetszés a középen.) Tehát azon fordul meg minden, hogy mit választ e nemzet? Ha nem haszontalanul játszatott el a franczia nemzetgyűlésben azon vérmes hareznak utójátéka, melyet mindnyájan ismerünk és tudunk ; ha tanúságot ebből merít a magyar és a nyugoti népfajoktól tanulja el az önrendelkezést és a férfias önelhatározást: akkor mentve van. Ha azonban ölbe tett kezekkel és keleti fatalismussal hagyja maga fölé bekövetkezni azt, a minek bekövetkeznie kell és a mi e felfogás szerint elkerülhetlen: akkor veszve van. (Tetszés a középen) Azon frasissal, — ha frasis, szerintem ugyan nem az, mert én teljesen ugy érzem s a mit érzünk, az