Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.
Ülésnapok - 1875-59
290 59, országos Illés deczentoer 20. 1875. zottság érdemileg nem határozhat, mielőtt informálja magát az iránt, hogy forognak-e fenn gyanu-okok, arra nézve, hogy az illető zaklattatik? Megvallom, hogy a harmadik dátum után azt hittem, hogy t képviselőtársam azon conolusióra jut, hogy a nélkül, hogy a ház ezúttal érdemlegesen határozna: elfogadja az előadó által elfoglalt álláspontot. Én nem ezt tartom a harmadiknak ; hanem tartom ennek azon alig definiálható, alig meghatározható találkozását a körülményeknek, melyek sohasem praeeedensek szerint alakulnak, s a melyek a fölfüggeszthetés iránt keletkező meggyőződésre alapot nyújtanak. Ep azért részemről miután az előadó urnák kijelentése folytán arról győződtem meg, hogy azon bírói végzéseknek egyike — mert én sem helyezek súlyt arra, hogy felsőbb vagy alsóbb bíróságok végzéséről van-e a szó — a választások előtt keletkeztek, mert midőn a legfőbb ítélőszék határozott, már az előakták meg voltak, melyeken az első bírósági végzés gyökerezik; mondom azon körülménynél fogva, hogy az első végzés az évnek azon szakában keletkezett, midőn a képviselői választás még nem törtónt meg s igy bizonyos egyének képviselői működésére vonatkozólag bármily legkisebb oly jelenség nem fordul elő, mely arra mutatna, hogy itt a képviselői kötelesség gyakorlásában való hátráltatás szándéka forog fönn: ezen indokból és szempontból részemről nem pártolva a bizottság véleményét, csatlakozom Szilágyi Dezső képviselő ur elleninditványához. (Felkiáltások: Szavazzunk!) Elnök: T. ház! Az előadó ur is kivan szólni és azonkívül jelentem a t. háznak, hogy Szilágyi Dezső képviselő ur ellenmditványa kívüle még tíz képviselő ur által lévén aláírva, a szóláshoz neki is van joga. Irányi Dániel: T. ház! Az előttem szólott t. képviselő ur súlyt fektetett arra, hogy az első bíróság határozata még a választások előtti időből kelt, s ebből azt következtette, hogy tehát politikai zaklatásnak még csak gyanúja sem terhelheti e határozatot. Megengedem ; de a t. képviselő ur is meg fogja nekem engedni, hogy nemcsak politikai okoknál fogva lehet zaklatni az embert; meg fogja nekem engedni, hogy nemcsak képviselő, politikai pályán működő férfiú ellen intézhető zaklatás, hanem a magánember ellen is és más okoknál fogva is, mint politikai okoknál fogva. (Helyeslés.) Ez az érv tehát véleményem szerint egyáltalában nem bizonyít semmit, Pauler Tivadar képviselő ur különbséget téve a szem előtt tartandó tekintetek közt, kiemelte azt, hogy harmadikul mindenesetre azt is figyelembe kell venni: vajon az előadott eset az illető egyénre nézve alkalmazható-e, vagyis, hogy azon bűntett, a mely miatt a kiadatás kéretik: valóban a vádlott által követtetett-e el? Elfogadom a t. képviselő urnák ezen felfogását mint helyest; de hát mi biztosítja a t. képviselő urat arról, hogy a vádlott valóban elkövette-e a büntettett, melylyel vádoltatik ? A t képviselő ur azt mondja, hogy előtte a legfőbb ítélőszék határozata döntő befolyással bír. A t. képviselő ur ugy látszik, megfeledkezett arról, hogy a legfőbb iiélőszéknek határozata, ítélete nem felel meg mindenkor a szigorú igazságnak; megfeledkezett arról, hogy a történelem feljegyzett sok oly legfelsőbb itélőszéki ítéletet, a melyekre a törvényhozásnak mint előzményekre hivatkozni valóban nem szabad. Én t. ház, a parlamentet ily esetben úgy tekintem, mint Angliában a nagy jnryt. A nagy jury nem bírálja meg : vajon valóban ós minden körülménynek számbavételével az illető követte-e el és mily viszonyok közt a büntettet; hanem szükségesnek találja azt hogy prima facie mintegy büntónyesnek tekintessék;' de arra szükségesek mindenesetre az adatok, melyek a bűntett elkövetését constatálják Ezen adatok hiányoznak ós a t. képviselő ur mégis, a nélkül hogy ez adatok létéről meggyőződött volna : a kiadatást javasolja. Ugyan méltóztassék tekintetbe venni, mi következik az egyik és másik esetben? Ha a t. ház elfogadja a bizottság véleményét: abból csak az következik, hogy a törvényszék egy ujabb felszerelt kérvénynyel fog járulni a t. házhoz ós ha ezt teszi, meglehet, hogy a t ház kiadja az illetőt. Mi következik azonban azon esetben, h bizottság véleményét elvetve, már most a kiadatást elrendeljük? Azon esetben, hogyha csakugyan zaklatás forog fenn, vagy azon esetben, hogy ha helytelenül ítélt volna a legfőbb itélőbiróság: egy képviselő társunkat kiadtuk igazságtalanul. Az első esetben mindössze egy pár heti veszteség forog fen; a másik esetben a képviselő mentelmi jogának feláldozása. Midőn ily alternatíva előtt állunk, én nem habozom, én elfogadom a bizottság javaslatát. (Helyeslés, felkiáltások: Szavazzunk!) Hammersberg Jenő: T. ház! Tökéletesen helyeslem azon nézetet, hogy a mentelmi jog gyakorlatára nézve kategóriák, melyek gyakorlatot állapitanának meg, nem állíthatók fel; s azt hiszem, hogy a t. házat hasonló esetekben mindig tagjainak egyéni meggyőződése fogja vezéreim, azon egyéni meggyőződése, tudniillik: vajon a fenforgó esetben van-e zaklatás vagy nem? s igy nem fogadhatom el Csernatony tisztelt képviselő urnák azon nézetét, hogy szükséges kellék hasonló esetekben az is, hogy az iratok teljesen, részletesen felszerelve legyenek.
