Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.

Ülésnapok - 1875-47f

g2 47. országos ülés deezeinber 1. 1875. Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! A szóban forgó kérdésre nézve a gyakorlati ozél ós a kivihetőség szempontjából kívánok szólni. A t. előttem szóló fölemiitette, hogy szükséges segélyezni azokat, akik az 1848—9-iki harczokban munkaképtelenekké lettek, valamint az ottan elesetteknek, vagy akkor elnyomorodottnak özvegyeit. Épen ezen czélra működött eddig az országos honvédsegélyző egylet, a melynek kimutatására ő maga is hivatkozni méltóztatott; s én azt hiszem, hogy ezen ezélnak megfogunk felelni az által, ha ezen honvédsegélyző egyletnek egy oly összeg bocsáttatik a költségvetésben rendelkezésére, a melynek alapján az eddigi segélyezést folytathassa és épen azért én részemről szemben azon inditványnyal, a mely további puhatolást kivan elrendelni : azt vagyok bátor indítványozni, hogy egy külön rovat alatt tétessék be a költségvetésbe a következő: „Az országos honvédsegélyző egyletnek rendelkezésére, a honvédek segélyezésének fenálló szabályai szerint folytathatása czóljából 45,000 írt.'" {Élénk helyedé?, és éljenzés a középen) Nem fogom sokáig igénybe venni a t. ház figyelmét, csak azt kívánom megjegyezni, hogy midőn az ország és a törvényhozás a jelen szűk pénzviszonyok között ezen uj összeget e czimen a költségvetésbe fölveszi: az egy oly tény, a melynek hordereje! a ki a czélt magában tekinti és nem tüntetést, vagy bármi mást: bizonyosan be fogja látni. (Elénk helyeslés a középen.) Molnár Aladár jegyző: (Újra felolvassa a ministerelnök indítványát.) Simonyi Ernő: T. ház! Megvallom, hogy egy kissé sajátságosnak tűnt fel előttem a minister elnök urnák azon kívánsága., különösen most délután, hogy előbb tétessék meg ez oldalról az indítvány és hogy azután fog ő a kormány nevében nyilatkozni. Ügy látszik, mintha a minister elnök ur nem felejtette volna el régi hajlamait és jobban szeret opponálni, mint előterjesztéseket tenni. Hiába, — minden helyzetnek megvan a maga kényszerűsége és én ugy hiszem, hogy valahányszor, egy bizonyos tárgyban, a kormánynak előterjesztése van: neki kell azzal előbb előlépni és azután várni, hogy vajon elfogadtatik-e az, vagy bírálat alá vétetik a képviselőház egyik, vagy másik oldala által? Azonban az a lényegre nem tesz különbséget; most ily utón jöttünk ugyan hozzá, hogy a ministerelnök ur opponál az előtte történt beszédekre. megismertetvén benne a kormány szándékát. Őszintén megvallva, én abban a propositióban nem látom ugyan valósítva azt, a minek teljesitésére a nemzet magát becsületszó alatt kötelezte; hanem minden esetre látok benne haladást az eddigi kormányok által elfoglalt állásponthoz képest. (JTelyeslés.) Én* csak egyet vagyok bátor megjegyezni és ez az, hogy a mi magát az összeget illeti én azt hiszem hogy a t kormány épen oly sötétben van annak elégsége vagy elégtelenségére nézve; mint ahogy mi nem lennénk a jelen esetben képesek egy határozott összeget indítványozni, mint a kormány sem képes; mert tudtommal a honvéd rokkantaknak és azoknak, kiknek jogos igényük volna azon ellátásra vagy segélyezésre, melyet a nemzet nekik ígért: azoknak összeírása tudtommal nem történt meg, s így arra nézve, hogy vajon ezen 45,000 frt elégséges-e, vagy nem ? én véleményt nem mondhatok. Hanem azon észrevételt kénytelen vagyok tenni, hogy midőn ezen tétel betétetik a budgetbe: én nem óhajtanám azt mondani benne, hogy az a honvéd sególyző-egylet rendelkezésére bocsáttatik; hanem sokkal alkotmányosabbnak tartanám azt, hogy ugyanazon czélból, melyet a ministerelnök ur inditvanyában jelzett: bocsáttassák ez összeg a honvédelmi minister rendelkezésére. Hogy azután a honvédelmi minister maga osztja-e ki, vagy más által osztatja ki az összeget? az most ide nem tartozik. 0 felelős az összeg mi módoni kiosztásáról, és ezen felelősség tökéletesen megnyugtatna engem arra nézve, hogy alkotmányos utón járunk el, midőn az indítványt elfogadjuk. Hogy vájjon elégséges-e,ez összeg, vagy nem? azt a jövő mutatja meg. Én a jelenben e lépést mint haladást elfogadom, ós fentartva a jövőre ily irányban! inditványozási jogomat, a kormány jelen előterjesztését elfogadom; csak azt kívánom, hogy a honvédelmi budgetbe ugy tétessék az, mint a honvédelmi minister rendelkezésére bocsátott összeg azon czélból, a mely ottan kijelölve van. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: Tartozom pár szó felvilágosításával a t. képviselő urnák. Egyik az, hogy én nem tudom, miáltal lenne megtiltva valakinek az, hogy azért, mert a kormánynak tagja, egy másunnan jövő indítványra reflectálhasson, és arra reflectálva mondja el nézetét. Sőt én azt gondolom, hogy a képviselői kezdeményezési jognak igen furcsa megszorítása volna az, ha mindig mindenben először a kormánynak kellene initiálni. (Tetszés a középen.) S hogy kivált a mi parlamentünkben nem kerüli ki, ha valahogy valamely kormány tag olyan együgyű volna hogy azt hinné, hogy kikerülheti, nem kerüli ki az által, hogy másodsorban fölszólal, azt, hogy fölszólalása bírálat alá vétessék: arról legalább addig inig a t. képviselő úrhoz van szerencsénk, biztos lehet mindenki. (Derültsége) A mi különben magát a dolog lényegét illeti, ón igen kérem a t. házat, méltóztassék az indítványt ugy elfogadni; vagy ha tetszik a tormák iránti ragaszkodásból, ugy a pénzügyi bizottsághoz